23. Kellan

Sziasztok!

Köszi az eddigi komikat:)
Továbbra is kíváncsi lennék, mit gondoltok!:)
Pussz!


Akaratlanul is elmosolyodtam, ahogy a fenekemet simogatta.

- Mi van? – nézett rám értetlenül

- Semmi, ne haragudj – kértem elnézést

- Hogy tudnék rád haragudni – mondta mosolyogva - és tovább folytatta a csókokat és a simogatást. Olyan szorosan hozzásimultam, ahogy csak bírtam. Felkapott és bevitt a konyhában, majd felültetett az asztalra. Olyan sebesen szabadított meg a pólómtól, hogy az elszakadt.

- Bocsi – nyögte – én pedig visszarángattam magamra. Az asztal remegett alattunk, csoda, hogy nem tört össze. 3 óra múlva már készen álltunk arra, hogy fogadjuk a vendéget. 10 perc múlva meg is érkezett Kellan.

- Na mi a helyzet gyerekek? Nem volt rosszalkodás? – vigyorgott

Erre én csak lesütöttem a szemem.

- Azt hiszem semmi közöd hozzá – közölte Rob kedvesen

- De akkor akár indulhatunk is – mondta gyorsan Rob

- Persze – persze – helyeselt Kellan is

- Kicsim hova menjünk? – fordult felém Rob – itt Te ismered ki magad jobban

- Hát…- kezdtem – tudok egy nagyon hangulatos kis helyet, csak az a baj, hogy sokan járnak oda és tuti felismernek benneteket

- Dehogy. Úgyse hinnék el, hogy tényleg itt vagyunk, szóval gyerünk – mondta Kellan

Így hármasban elindultunk a kedvenc kávézóm felé. Mikor beléptünk, minden szempár ránk szegeződött és elindult a pusmogás. Szerencsére ismerem a pincéreket, így Timi gyorsan oda is jött hozzánk és egy eldugott, csendes kis asztalhoz vezetett minket.

- Köszönöm – néztem hálásan Timire

- Ugyan – mondta mosolyogva - pár perc múlva visszajövök

5 perc múlva vissza is tért Timi, de a srácok, még mindig tanakodtak, mit is igyanak

- Sikerült választani? – kérdezte kedvesen

- Nekem a szokásos – mondtam mosolyogva – erre Timi csak bólintott és szintén mosolygott

Ekkor egyszerre szólaltak meg a fiúk, hogy ők is azt kérnek akkor, amit én. Timi csak bólintott.
Utána egyből odafordultak hozzám, hogy akkor tulajdonképpen mit is iszunk.
Elmagyaráztam nekik és egy kicsit fintorogtak, amin jót mosolyogtam. Pár perc múlva hozta is Timi az italokat. Mikor a fiúk meglátták a szépen feldíszített poharakat egy kicsit jobb kedvük lett, amikor pedig megkóstolták, egyből helyeslően bólintottak.

- Kicsim ez nagyon finom – mondta Rob kedvesen

- Tudom én – vigyorogtam rá

Nagyon jól elvoltunk, sokat nevettünk. Kellan nagyon jó fej és már el is felejtettük, a délután történt kis balhét

- Rögtön jövök – szólalt meg egyszer csak Rob

- Rendben – mondtuk egyszerre Kellannal

És már el is indult, így ott maradtam Kellan társaságában

- Figyi Trixi – kezdte

- Igen – néztem rá

- Te tényleg nagyon jó fej vagy, tök jól lehet veled beszélgetni – mondta elismerően

- Köszönöm – sütöttem le a szemem

- Nagyon sajnálom a bunkóságomat - folytatta

- Kellan – kezdtem - felejtsük el tényleg. Rendben?

Erre csak bólintott.

- Amúgy tényleg annyira szexi vagy – mondta és úgy mért végig, mint aki már le is vetkőztetett a szemével.

- Ohh…hát - dadogtam

- Ne ijedj meg, csak a szám nagy – mondta vigyorogva

- Soha nem szedném el Rob csaját, de tény, hogy ha nem lennétek együtt, simán rád másznék – vigyorgott tovább - piszok mázlista ez a kölyök

Én már nagyon nem tudtam, mit reagáljak ezekre, ezért nagyon megkönnyebbültem, amikor Rob végre visszajött. Leült mellém és én odabújtam hozzá.

- Mi baj? – kérdezte

- Semmi - mondtam

- Kellan mit mondtál neki? – fordult egyből barátja felé

- Semmit, csak az igazat, hogy nagyon jó csaj és ha nem veled lenne simán felcsípném.

Erre Rob csak elkezdett vigyorogni.

- Ne foglalkozz vele, Kellan mindig ilyen – mondta hozzám hajolva – de soha nem bántana

- Tudom – mondtam – csak nem szoktam ehhez hozzá

Ezután szerencsére visszatért az eddigi vidám hangulat. Egészen zárásig maradtunk. Kellan ragaszkodott hozzá, hogy ő fizet. Elköszöntünk Timiéktől, aki odasúgta nekem, hogy később feltétlen beszélnünk kell. Csak bólintottam. A kávézó előtt elváltunk Kellantól és elindultunk haza.