11. Egy újabb csoda

Köszi az eddigi megjegyzéseket és várom a továbbiakat is:)
pussz!


Annyira ramatyul éreztem magam. Mindenre gondoltam, hogy meggondolta magát, meg hogy csak amiatt volt az egész, hogy ő is pasiból van, csak éppen az nem jutott eszembe, hogy tényleg valami baj van. Sietett hozzám, mert velem akart lenni. Nem fogok tudni a tükörbe nézni. Persze Rob az ellenkezőjét bizonygatja, hogy jogos volt a reakcióm és hogy megért, meg csak az számít, hogy itt vagyok neki. Most és mindörökre. Egész nap Robbal maradtam és próbáltam a kedvében járni, ami be kell vallanom nem esett nehezemre. Makacs módjára bizonygatta, hogy jól van és, hogy fel bír kelni, de nem hagytam. Clare is ott volt velünk egész nap. Este fél 9 körül így szólt:

- Gyerekek, ne haragudjatok, de nekem most el kell mennem – mondta szomorúan -, de holnap jövök

- Semmi gond – mondtam és odamentem hozzá – vigyázok rá

- Tudom és örülök, hogy talált magának egy ilyen kedves lányt – mondta és adott két puszit, majd odament és Robtól is elbúcsúzott.

Ketten maradtunk. Robert csak erre várt, egyből kikelt az ágyból és odajött hozzám, hátulról átölelt, majd maga felé fordított

- Mégis mit képzelsz? – kérdeztem mérgesnek szánt hangon, de nem tudtam mérges lenni, nekem is csak ő kellett

- Azonnal mássz szépen vissza az ágyba! Pihenned kell - mondtam

- Visszamegyek, ha velem jössz – alkudozott

- Robert Pattinson, most azonnal visszafekszel az ágyba különben nagyon nagy bajok lesznek – mondtam erőt véve magamon, hogy nehogy nevessek

- Igenis hölgyem – mondta és haptákba vágta magát, de arca hirtelen megrándult.

- Fáj, igaz? – kérdeztem

- Dehogyis, sokkal jobban felfújják a dolgot, mint amekkora baj van – mondta, de láttam, hogy rosszul érzi magát

- Na gyere szépen és feküdj le – mondtam és átöleltem, hogy visszavezessem az ágyhoz.
Lefektettem és betakartam, de ekkor hirtelen elkapta a karom és maga mellé rántott.

- Mit művelsz? – kérdeztem

- Azt akarom, hogy itt legyél velem – mondta – érezni akarom a közelséged. Számomra most Te vagy a legjobb gyógyír – mondta és olyan csillogó szemekkel nézett rám, mint még soha senki.

Ebben a pillanatban megértetem miről beszélt Clare. Tényleg szeret. Nem számít mennyire más közegekben mozgunk, Ő engem szeret, ahogy én is őt. Mindent feladnék érte, mert nekem Ő jelenti az életet. Így aludtunk el egymás karjaiban.

Másnap reggel mobilcsörgésre ébredtünk. Clare volt az:

- Szia Trixi – köszönt a telefonba

- Szia – köszöntem én is

- Ne haragudj, de ma sajnos nem tudok átmenni. Sok minden közbejött, amit el kell intéznem - magyarázta - megtennéd, hogy vigyázol rá - kérte

- Persze, ezt megígérhetem – mondtam őszintén

- Köszönöm

- Igazán nincs mit, ez a legkevesebb, amit érte tehetek - válaszoltam

- Hát akkor legyetek jók, puszillak benneteket – köszönt el

- Szia drágám

- Szia – köszöntem el én is

- Anyu volt az, igaz? – kérdezte Rob mosolyogva

- Ki más – válaszoltam

- Éhes vagy? – kérdeztem tőle – készítek reggelit

- Nem vagyok éhes, inkább maradj itt velem az ágyban – mondta

- Nagyon csábító ajánlat uram, de nem fogadhatom el – mondtam komolyságot erőltetve a hangomba – nem lazsálhatok egész nap

- Akkor én sem fogok – mondta határozottan és egyből felkelt

- Feküdj szépen vissza – kértem

- De már jól vagyok – mondta és nagyon határozottnak tűnt

- Na jó, rendben – mondtam kedvesen – próbáljuk ki, mennyit bírsz, de csak apránként- egy kicsit fent maradhatsz, de amint érzed, hogy fáj, tessék azonnal visszafeküdni - adtam ki a parancsot és adtam egy puszit a szájára, de neki ez nem volt elég és olyan szorosan magához ölelt, hogy azt hittem nem kapok levegőt és olyan hevesen csókolt, mint addig még soha. Hosszú percek után mikor szétváltunk, és nagy nehezen levegőhöz is jutottam, megszólaltam

- És most legyél jó kisfiú, rendben. Elmegyek, letusolok és rendbe szedem magam, de nem sokára jövök, addig ne csinálj semmi rosszaságot- viccelődtem
Elindultam a fürdő felé, de elkapta a kezem

- Mehetek én is? – kérdezte nagy bocsi szemekkel. Lehet egy ilyen kérésnek nemet mondani

Elindultunk együtt a fürdőbe. Mikor beléptünk és becsukta az ajtót szembe fordított magával és elkezdett csókolgatni. A fülemet, az orromat, a homlokomat és legvégül a számat. Ahogy megízleltem ajkait úgy éreztem, mintha eddig szomjas lettem volna, de abban a pillanatban ahogy ajkaink összeértek, szomjam csillapodott. Heves csókjaink közben, ügyesen kigombolta a blúzomat. Nekem nem voltak ilyen jellegű gondjaim, mivel nem volt rajta felső. Mikor megszabadított a felsőmtől, kigombolta a nadrágomat is. Felemelt, hátamat óvatosan nekinyomta a falnak, hogy le tudja rólam húzni a nadrágot.

- Rob, édesem, ne erőltesd meg magad - kértem

- Nem lesz semmi baj – mondta mosolyogva és tovább csókolt.
1 percre hagyta csak abba, amíg ő is kibújt a nadrágjából. Majd tovább folytatta. Újra felemelt. Lábaimat dereka köré kulcsoltam, majd felültetett a mosdókagylóra. Szeretett, ahogy én is szerettem őt és újból egyek lettünk. 3 órát töltöttünk a fürdőben, úgy hogy a tusolásig nem jutottunk el.