21. Ébredés

Sziasztok!
Itt is az új részecske és hát ez sem lett hosszú, de ígérem kárpótolok mindenkit és lehet, hogy estére lesz friss:)
Köszönöm az eddigi véleményeket! :)
Puszi!


Leírhatatlan érzés volt Robert karjaiban lebegni. Miután beért velem a lakásba, bevitt a szobámba és lefektetett az ágyra, majd betakart. Már indult volna, de a keze után kaptam.

- Ne menj el! – kértem – maradj itt velem.

Erre csak elmosolyodott. Adott egy puszit a homlokomra és mellém feküdt. Szorosan hozzábújtam, Ő átölelt és a vállamat simogatta. A közelsége annyira megnyugtatott, hogy elnyomott az álom. Fogalmam sincs mennyi idő múlva, de arra ébredtem, hogy Rob nincs mellettem. Hát csak álom volt az egész. Tudtam én, hogy túl szép ez ahhoz, hogy igaz legyen és már majdnem kezdtem volna sírni, amikor hirtelen zajokat hallottam. Egy kicsit megijedtem, hogy ki lehet az. Óvatosan kimásztam az ágyból és kilestem. Rob tevékenykedett a konyhában. Hatalmas kő esett le a szívemről. Nem álmodtam, tényleg visszajött, mert szeret. Akaratlanul is mosoly ült ki az arcomra. Néztem, ahogy sürgölődik és arra a következtetésre jutottam, hogy fejlődött. Már egy tányér sem bánta a Robbal való találkozást és isteni illatok szállingóztak a lakásban. Kiléptem a szobából és elindultam a konyha felé. Robert felém fordult és az arca felragyogott.

- Szia Kicsim – köszöntött mosolyogva – hogy érzed magad?

- Nagyon jól – válaszoltam - majd odamentem hozzá és hozzábújtam

- Hogy békültél ki a tányérokkal? – kérdeztem viccelődve

- Hát leültünk elbeszélgetni egy kicsit - kezdte komolynak szánt hangon – és rájöttünk, hogy egyik sem akar a másiknak ártani, így fegyverszünetet kötöttünk - magyarázta

Ezt már nem bírtam tovább nevetés nélkül.

- Gyere, kész a kaja – mondta – és az asztal felé tolt.

Miután megettük a Rob által készített remekművet, ragaszkodtam hozzá, hogy én mosogatok el. Persze Ő meg ragaszkodott hozzá, hogy segít nekem. Mikor végeztünk, arra jutottam, hogy emberi ábrázatot kellene varázsolnom magamnak. Természetesen Robert velem akart jönni a fürdőbe, de nem engedtem, mert tudtam, hogy abból nem sülne ki semmi jó. Így duzzogva leült az ágyra.

- Pár perc és jövök – mondtam mosolyogva

- Máris hiányzol - próbálkozott

- Csak a fürdőbe megyek, Te butus – mosolyogtam rá - sietek

Mikor kiléptem a fürdőszobából, Robert még mindig ott ült az ágyon. Mikor meglátott szeme egyből felragyogott és intett, hogy menjek oda hozzá. Odamentem és az ölébe ültem, Ő pedig átölelt. Így ültünk fogalmam sincs meddig, amikor is kopogtattak az ajtón. Felkeltem, hogy kinyissam, de Rob elkapta a kezem. Leültetett az ágyra és ajtót nyitott.

- Hát Te mit keresel itt? – lepődött meg

- Én is örülök, hogy látlak – mondta az ismeretlen hang – haver beszélnünk kell

- Gyere beljebb Kellan – tessékelte be Rob a vendéget

Mikor ezt a nevet meghallottam, hirtelen megállt bennem az ütő. Mit keres itt Rob kollégája és egyben legjobb tudomásom szerint a barátja is? Valahogy rosszat sejtettem. Mikor beljebb jöttek és szerelmem becsukta az ajtót, Kellan felemelte a fejét és vonásai egyből megkeményedtek, amikor tekintetünk találkozott.

- Rob tényleg beszélnünk kell – mondta kemény hangon- négyszemközt

- Akármit akarsz is mondani, mondhatod Trixi előtt – jött Rob válasza, majd odalépett hozzám és átölelt – nincsenek előtte titkaim

- Hát jó! Te akartad – kezdett bele Kellan

- Nem dobatsz el mindent emiatt a kis liba miatt. Mi már egy család vagyunk. Nem hagyhatsz minket cserben. Kris sokkal jobban illik hozzád, mint ez a kis pióca. Térj észhez haver! Nélküled nem lenne a film ugyanaz. Fel tudnád áldozni a karriered, minket, mindent érte - zúdította ránk a mondandóját ordítva és amikor az érte szóhoz ért, rám nézett és elfintorodott. A gyomrom összerándult. Remek, egy új ellenség.