Sziasztok!
Írtam még régebben egy verset is, kíváncsi lennék mit gondoltok, tehát várom a megjegyzéseket:)
Sok köze nincs a fic-hez, talán csak annyi, hogy ez is Robertről szól:)
Ragyogó égen, ragyogó csillag
Odafent ragyog és vissza nem pillant.
Bálványként imádják sokan
Ezrek elől rohan.
Ragyogó égen, ragyogó csillag
Talán soha nem lel vigaszt.
Pillantásától olvad a szív
Azt várod, hogy mikor hív.
Tudod nem lehet igaz ez az álom
Te mégis azt várod, hogy valóra váljon.
Imádkozol, hogy találkozhass vele,
Naponta a képzeleted vele van tele.
Számodra Ő egy rejtély,
Olykor reményed mégis csekély.
Noha hiszed, ha nem adod fel,
Semmi sem lehetetlen.
2009. október 13., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
szép vers bár néhol úgy éreztem hogy nem annyira rímel de nagyon tetszett ez a burkoltabb érzelem kinyílvánítás.
VálaszTörlésha van még versed nyugottan rakd fel:D
puszi