17. Újra otthon

A hazafelé út nagyon hosszúnak bizonyult. Kimondhatatlanul hiányzott Robert. Fogalmam sem volt, mikor láthatom újra és ez szomorúsággal töltött el. Nélküle az életem üres volt és megint azt éreztem, hogy nem vagyok önmagam, hogy nem tudom, ki vagyok. Mikor leszállt a gép, elköszöntem barátnőmtől és felszálltam a vonatra. Nehéz szívvel gondoltam az előttem álló 3 órás útra, de ekkor hirtelen megcsörrent a mobilom. A kijelző Rob nevét mutatta, amitől egyből jobb kedvem lett.

- Szia szerelmem – köszönt vigyorogva a telefonba

- Szia! El sem tudod képzelni, mennyire hiányzol - mondtam

- Te is nekem, nagyon – válaszolta egyből

- Úgy érzem nálad maradt a szívem - suttogtam

- Én is hidd el! – kezdte - jó lenne, ha visszajönnél érte - folytatta

- Tudod, hogy most nem lehet. Dolgoznom kell. Vége lett a szünetnek – mondtam legörbült szájjal. Pedig legszívesebben azonnal visszafordultam volna, hogy vele lehessek. Valahogy nem érdekelt a munkám, csak Ő.

- Tudom – mondta szomorúan - és mikor lesz legközelebb időd, hogy meglátogass – kérdezte már vidámabban

- Hát nem is tudom – kezdtem - a következő szünet 2 hónap múlva lesz – magyaráztam neki -, de én addig nem bírom ki nélküled – fejeztem be elpirulva

- Hát én se – mondta gyorsan -, ezért arra gondoltam, mivel a forgatás csak 2 hét múlva kezdődik, hogy a hétvégén meglátogatlak – jött elő az ötletével

- Ezt most komolyan mondod? – kérdeztem meglepve

- Nem akarod? – kérdezte

- Dehogynem – mondtam egyből - Rob ez annyira jó hír. Nagyon várom már a hétvégét. Látni akarlak – suttogtam újfent, mert a vonaton minden szempár rám szegeződött.

- Ahogy én is téged – válaszolta édes hangon - magam mellet akarlak tudni. Érezni az illatodat, hallani a hangodat, amit tulajdonképpen most is hallok – mondta mosolyogva - Te éltetsz engem – fejezte be komoly hangon

- Szeretlek

- Én is nagyon szeretlek – vigyorgott a telefonba

A 3 órás vonatút gyorsan eltelt, így hogy szerelmemmel beszélgettem az időt. Hazaérve a lakásomba, alig vártam, hogy pihenhessek. Igaz, hogy elvileg piheni menten, gyakorlatilag nem sokat pihentem. Holnap pedig munka. A nap további része gyorsan eltelt. Este Rob még egyszer felhívott és 2 órán keresztül beszélgettünk, aztán fájdalmas búcsút vettem életem értelmétől és eltettem magam másnapra
Másnap kipihenten ébredtem, de valahogy a munkához nem volt kedvem. Mikor beértem a gimibe a tanáriban minden szem rám szegeződött. Ezek szerint akkor olvasnak pletykalapokat. Hát ez van. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem vette észre, hogy mindenki őt nézi. Nem akartam magyarázkodni, de éreztem, hogy lesz még ebből kellemetlenségem. Szerencsére senki nem kérdezett semmit, csak szúrós pillantásokat kaptam. Viszont nem voltam ilyen szerencsés, mikor bementem az első órámra.

- Tanárnő, tanárnő – ugráltak körül egy a gyerekek

- Sziasztok – köszöntem vigyorogva

- A tanárnő találkozott Edwarddal? – kérdezte egyből egy kislány

Hát persze, hogy egy 14 éves gyerek olvasta a könyvet, vagy látta a filmet, vagy mindkettő. Tudtam én, hogy ezt nem fogom megúszni ilyen könnyen. Azon mondjuk jót mosolyogtam hogy Robot Edwardozták, de még csak gyerekek.

- Hát igen – mondtam - volt szerencsém beszélgetni Roberttel és nagyon kedves ember - mosolyogtam

- Tanárnő és Edward jól csókol?- jött a kérdés egy másik kislánytól

Hirtelen teljesen ledöbbentem. Erre most mit válaszoljak. Úgy tűnik a gyerekek nagyon is jól informáltak. Jézusom mi mindent tudhatnak még, jutott eszembe, de végül sikerült megnyugodnom.

- Maradjunk annyiban, hogy ő egy nagyon különleges ember – válaszoltam kitérően

- És mikor jön ide? – kérdezték egyszerre van 6-an

- Miből gondoljátok, hogy idejön bármikor is? – kérdeztem döbbenten

- Hát, ha szereti a tanárnőt, akkor úgyis eljön - mondta egy kislány nagy bölcsen.

Úgy tűnik a gyerekek tényleg nagyon sokat tudnak és ennek nem lesz jó vége. Itt már úgy éreztem, elég volt és rendre utasítottam őket. Mi lenne, ha biztosra tudnák, hogy hétvégén tényleg Magyarországra jön Robert, miattam. Belegondoltam ebbe és arra jutottam jobb, ha nem tudják. Meg kell próbálnunk annyira titokban tartani, amennyire csak lehet, különben szegényt szétszedik a rajongók.