4. Megoldás és meghívás

Amint kiléptem a fürdőszobából barátnőm komor arcával találtam magam szemben. Rami az ágyon ült és nagyon csúnyán nézett rám, amitől megijedtem, de próbáltam azt a látszatot kelteni, hogy minden rendben és igenis véghez viszem, amit elterveztem. Nem bírnám ki, ha nem találkozhatnék többet Robbal.
- Jó reggelt – köszöntem kedvesen -, de nem jött válasz. Közelebb léptem az ágyhoz és akkor vettem észre, hogy Rami előtt ott van a mobilom.
- Sms-ed jött, amíg a fürdőszobában voltál – mondta kemény hangon - ezt mégis hogy képzeled, nem találkozhatsz vele. Térj már észhez!!! - tört ki belőle, de ekkora már én is besokalltam
- Mi? Te elolvastad az üzenetemet? Hogy képzeled, semmi közöd hozzá, nem vagy az anyám, de még, ha az is lennél, akkor sem lenne jogod hozzá, hogy elolvasd őket. Ez az én éltem és ha akarok, akkor igenis találkozni fogok Robbal és én akarok – csak úgy dőltek belőlem a szavak felháborodásomban, de amint végeztem a kis beszédemmel, már meg is bántam, mert Rami könnyes szemeivel álltam szemben.
- Akkor én haza megyek – mondta a könnyeivel küszködve
- Ne haragudj, annyira hülye vagyok – térdeltem mellé- nem akartalak megbántani. Te vagy a legjobb barátnőm és tudom, hogy jót akarsz, de értsd meg kérlek, találkoznom kell vele.
- De miért - kérdezte kétkedve és úgy nézett rám, mint aki azt hiszi rólam, hogy elment a józan eszem. Lehet, hogy tényleg így van. Mással én se nagyon tudom megmagyarázni a dolgokat.
- Hát ezt nehéz lenne elmondani, de azt érzem, hogy vele az lehetek, aki tényleg vagyok. Nem kell megjátszanom magam. Tegnap egész végig az az érzésem volt, hogy noha nem mondta nagyon és megértette, miről beszélek. Nagyon közel érzem őt magamhoz és szeretném megismerni és persze nem utolsó sorban szívdöglesztően néz ki - próbáltam összefoglalni azokat a dolgokat, amiken egész végig zakatolt az agyam. Bár néhol nekem is őrültségnek hangzott, de jobban nem tudtam megfogalmazni.
Utolsó kijelentésemen barátnőm elmosolyodott:
- Szóval ezért van az egész - kérdezte már jobb kedvűen -, mert helyes?
- Dehogyis, bár ez sem utolsó szempont – mondtam megkönnyebbülve, hogy végre jobb irányba terelődtek a dolgok.
- Figyelj Rami, nem szeretném, hogy hazamenj, de kérlek azt se tiltsd meg, hogy találkozzak Robbal. Adj neki egy esélyt a kedvemért – próbáltam kérlelni barátnőmet
- Rám nézett és nem tudom mit láthatott a szememben, de csak ennyit mondott:
- Rendben, de ha rosszul sül el a dolog, ne mond, hogy nem szóltam előre – figyelmeztetett.
- Köszönöm – borultam a nyakába - és most már megnézhetem milyen sms-t kaptam és azzal elvettem Rami lába mellől a telefonomat.
Természetesen Robtól jött az sms:
„Szia! (megint)
Már komplett hülyének érzem magam és ezek után nem lennék meglepődve, ha nem akarnál többször találkozni velem. Annyit szeretnék csak kérdezni, hogy esteleg van-e rá esély, hogy ma este összefussunk. Gondolom a délutánt a barátnőddel szeretnéd tölteni., ezért gondoltam az estére, persze csak ha van kedved hozzá. Na jó, azt hiszem nem égetem magam tovább, ha benne vagy a taliban, csak csörgess meg! Szia! Rob”
Istenem, hogy lehet valaki ennyire édes – sóhajtottam - és hogy lehet, hogy egy ilyen pasinak ennyire nincs önbizalma. Annyira megmosolyogató, ahogy nem bízik magában, pedig ha tudná, milyen hatással van a nőkre, köztük rám is. Ezek után egyre biztosabb voltam benne, hogy nem engedhetem, hogy ne lássam többször. Ránéztem barátnőmre, aki csak bólintott, erre én rámosolyogtam és egyből tárcsáztam is a számot. 2 csörgés után kinyomta és nem telt bele fél perc és már hívott is vissza
- Szép jó reggelt – köszöntem mosolyogva a telefonba
- Szia! Neked is jó reggelt – mondta
- Ne haragudj, hogy annyi sms-sel bombáztalak – mondta és hallottam a hangján, hogy zavarban van
- Semmi baj, aranyos sms-ek voltak - mondtam bátorítóan
- És hogy döntöttél, lenne kedved találkozni? – kérdezte és azt éreztem, hogy fel van készülve arra, hogy visszautasítom. Ki tudna egy ilyen pasinak ellenállni és nemet mondani. Én biztosan nem.
- A mai napot a barátnőmmel szeretném tölteni, de este már ráérek – válaszoltam a kérdésére
- Persze, megértem és ne haragudj, hogy zavartalak – mondta zavartan
- Most miről beszélsz? – kérdeztem meglepetten -, vagy már nem akarsz találkozni?
- Hát most mondtad, hogy a mai napot a barátnőddel szeretnéd tölteni, amit én teljes mértékben megértek – jött a magyarázat
- És a végét nem hallottad, amikor azt mondtam, hogy este már ráérek? - kérdeztem
Egyből vidámabb lett:
- Jaj ne haragudj! Annyira marha vagyok és lejáratom itt magam és … na jó inkább nem mondok már semmit. Tényleg ráérsz este? – kérdezte még egyszer
- Akkor nem mondanám – mondtam vigyorogva
- Ennek örülök. Jó úgy akkor neked, ha 8-ra érted megyek? – kérdezte és hallottam a hangján, hogy legszívesebben, most azonnal jönne. De Ő egy igazi úriember.
- Tökéletes – mondtam és már most nagyon vártam az estét
- Annyira boldoggá tettél, azzal, hogy a sok marhaságom után még mindig hajlandó vagy velem találkozni, köszönöm – mondta meghatottan
- Nem marhaságok és nagyon szívesen, egyébként meg én köszönöm - mondtam
Na ennyi köszönöm egy díjátadó után elmondott beszédben sem hangzik el, de hát ezek vagyunk mi.
- Akkor este 8-ra megyek érted, addig is legyen szép napod – köszönt el
- Rendben, neked is szép napot- válaszoltam
- Szia!
- Szia!
Amint leraktam, egyből Ramira néztem
- Akkor ezek szerint este találkozol vele, igaz? – kérdezte -, de nem tűnt túl boldognak
- Igen – mondtam óvatosan
- Rendben csak legyél óvatos- kérlelt
- Ígérem és köszönöm!
Na jó ennyi köszönöm, már tényleg sok, azt hiszem ideje abbahagyni.
- Tudod mit, szerintem ideje reggelizni – tereltem másra a témát
- Jó ötlet farkaséhes vagyok – mondta és egyből elkezdett korogni a gyomra, amin jót nevettünk.
Kimentünk a konyhába és elkészítettük a reggelinket, majd beszélgetés közben elfogyasztottuk. Úgy döntöttünk, hogy ma újfent nyakunkban vesszük a várost, de már egy kicsit határozottabb elképzelésekkel. A mai úti cél a British Múzeum. Mindketten imádunk múzeumba járni, így ez nem is volt kérdés, hogy nem hagyhatjuk ki. Reggeli után elpakoltunk és felöltöztünk, majd úgy döntöttünk ideje elindulni, ha végezni akarunk, elvégre nekem este randim lesz. Erre a szóra, hogy randi, kismillió pillangó kezdett verdesni a gyomromban. Istenem, találkozóm lesz Robert Pattinsonnal, ki hitte volna. Most még próbáltam nem erre gondolni és a napot barátnőm kellemes társaságában a földön járva tölteni. A nap nagyon gyorsan és nagyon jó hangulatban telt. 5-kor értünk vissza a hotelbe, amikor is úgy döntöttem, hogy még van időm, szóval a készülődés még várhat. Persze azért azt nem ártana eldönteni, hogy mit vegyek fel. Egyedül nem tudtam zöldágra vergődni, így kikértem Rami tanácsát. Nagy nehezen sikerült kiválasztanunk egy fekete farmert és hozzá egy pántos, nem túl kihívó, tengerkék színű felsőt. Arra jutottam, hogy a szandálomban megyek és a biztonság kedvéért viszek egy kis kabátot is, elvégre este már lehet, hogy hűvös lesz. Mire végeztünk a ruhaválasztással, már fél 7-et mutatott az óra, ideje készülődnöm.
Elmentem letusolni, fogat mosni, majd mikor végeztem a fürdőszobai teendőkkel, felöltöztem és megint csak gondban voltam, mit kezdjek a hajammal.
- Szerintem csak engedd le - mondta Rami- olyan gyönyörű hajad van, hordhatnád sűrűbben leengedve.
Végül úgy döntöttem, hogy megfogadom Rami tanácsát, csak egy kicsit behullámosítom. Már többen mondták, hogy jól állnak a hullámok. Végül a hajam is elkészült, sőt közben még egy nagyon szolíd sminket is felraktam. Ránéztem az órára és elégedetten konstatáltam, hogy háromnegyed 8 van. Időben elkészültem. Leültem az ágyra és próbáltam megnyugodni, ami nem igazán sikerült. 10 perc múlva kopogtattak az ajtón. Felkeltem az ágyról és azon tanakodtam, ki lehet az. Rob lenne, de hogy jött be? Ha nem ő az, akkor meg kicsoda? A szívem megérezte, ki állhat az ajtó túloldalán, mivel egyre hevesebben kezdett verni. Már attól féltem, hogy kiugrik a helyéről. Ráadásul a lábaim is elkezdtek remegni, így egy kicsit nehezebben jutottam el az ajtóig. Amikor kinyitottam, egy hatalmas mosollyal és azzal a gyönyörű szempárral találtam magam szemben, amely tegnap már rabul ejtett a parkban…