9. Beteljesülés és csalódás

Még egyszer kérdőn nézett rám a szemével és én csak bólintottam. Ezután óvatosan lefektetett az ágyra. Tovább folytattam ingének kigombolását és végül sikerült is megszabadítanom tőle. Ő is ügyesen lehámozta rólam a ruhát. Miután mindketten megszabadultunk a ruháinktól, átadtuk magunkat egymásnak és nem bírtunk betelni a másikkal. Életem egyik legszebb éjszakája volt. Gyengéd és figyelmes volt, minden apró rezdülésemre figyelt. Reggel a karjaiban ébredtem, átölelt, fejem a mellkasán pihent. Ránéztem és ragyogó szemével valamint hatalmas mosolyával találtam magam szemben

- Jó reggelt – köszöntött kedvesen
- Neked is jó reggelt – válaszoltam én is mosolyogva
- Köszönöm – mondta váratlanul
- Mi? Mit köszönsz? – néztem rá értetlenül
- Azt hogy bízol bennem és hogy velem vagy, nem kell senki más csak Te – mondta és adott egy puszit a homlokomra

Nem tudtam mit mondani, ezért inkább csak szorosan hozzábújtam
Még egy órát feküdtünk így, aztán arra jutottunk, hogy ideje lenne felkelni. Robnak is el kell mennie egy interjúra és nekem is vissza kellene mennem a hotelbe. Rami már biztosan aggódik. Nagy nehezen kimásztunk az ágyból és rendbe szedtük magunkat. Rob ragaszkodott hozzá, hogy reggelizzünk meg együtt valahol én pedig nem tudtam neki nemet mondani. Bár őszintén megvallva nem is lehet neki nemet mondani, elég meggyőző tud lenni. Így kéz a kézben lementünk a szemben lévő ház kávézójába és kértünk reggelit két nagy adag kávéval. Arcunkról nem akart lefagyni a mosoly, a vak is láthatta milyen boldogok vagyunk. Miután befejeztük a reggelit, kisétáltunk a kávézóból és fényképezőgépek sokaságával találtuk magunkat szemben. Nem értettük, hogy került ide ennyi fotós, de aztán megpillantottam, azt a két lányt, akik tegnap este okoztak egy kis kellemetlenséget. Remek, most tuti megint címlap. Bele se mertem gondolni, mi mindet fognak írni rólunk. Szerencsére Rob gyorsan kapcsolt, látszik, hogy hozzá van szokva az ilyen helyzetekhez és elrángatott a fényáradatból. Miután nagy nehezen biztonságba kerültünk, mélyen a szemembe nézett és a gyomrom megint összeszorult. Fájdalom tükröződött az arcán

- Annyira sajnálom – mondta alig hallhatóan
- Semmi baj! Nem tehetsz róla, ne kérj minden ilyenért bocsánatot. Ez a te életeddel jár, nekem pedig te kellesz, megbirkózom vele – mondtam és megcsókoltam.

Hevesen visszacsókolt és magához ölelt. Kénytelenek voltunk elválni egymástól, pedig nagyon nem akartunk. Megbeszéltük hogy este találkozunk. Ahogy szokott 8-ra értem jön. Rob mindenáron haza akart kísérni, de már így is késében volt, ezért ragaszkodtam hozzá, hogy induljon. Adott egy búcsúcsókot, majd én is elindultam haza és bíztam benne, hogy semmilyen kellemetlenséggel nem találom majd magam szemben. Mikor beléptem a hotel ajtaján felsóhajtottam. Felmásztam az emeletre és beléptem a szobába. Rami megkönnyebbülten felsóhajtott és persze egyből hallani akart mindent. Elmeséltem neki a dolgokat, persze egy - két részletet kihagytam. Miután végeztem a meséléssel, jött a kérdés.

- Hova megyünk ma? – rám bízta a döntést
- Ha nem haragszol, én ma itthon maradnék – mondtam
- Miért mi a baj?
- Semmi baj, csak ma nem szeretnék kimenni az utcára

Szerencsére nem kérdezősködött tovább

- Mi lenne, ha akkor készítenénk valami ebédet együtt és esetleg, ha van kedved süthetnénk is valamit és utána megnéznénk egy filmet – sorolta Rami lelkesen a terveit. Úgy tűnt egyáltalán nem bánta, hogy nem volt kedvem kimozdulni.
- Rendben van – válaszoltam mosolyogva.

A nap gyorsan eltelt. Sokat nevettünk és beszélgettünk. Azon kaptuk magunkat, hogy fél 7 és ideje készülődnöm, mert nem sokára jön Rob. A nálam megszokottnál sokkal gyorsabban elkészültem és vártam azt az embert, akiért az életemet is odaadnám. 8 óra és Rob még sehol. Biztosan csak késik pár percet. Eltelt fél óra és ő még mindig sehol. Kezdtem nagyon aggódni, mi történhetett. Próbáltam felhívni, de ki volt kapcsolva. Ez csak egyet jelenthet, nem akar beszélni velem. Biztosan rájött, hogy nem vagyok hozzá való. Vagy a másik lehetőség elvégre ő is csak pasiból van, hogy csak szórakozni akart egy kicsit és, hogy megkapta, amit akart, innentől kezdve már nem is érdekelem. Ahogy ezeket végiggondoltam könnyek gyűltek a szememben. Ez nem lehet, ő nem ilyen, vagy mégis és ez az egész egy nagyon jó kis színjáték volt. Egy tehetséges színész játéka. Hát akkor ennyi és nem bírtam tovább kitört belőlem a sírás. Rami próbált vigasztalni, de semminek nem láttam értelmét. Én tényleg beleszerettem, ő meg csak játszott velem. A legjobban az fájt, hogy tényleg bíztam benne és elhittem, hogy szeret, hogy lehettem ilyen hülye. Rami karajaiban zokogva elnyomott az álom.