23. Kellan

Sziasztok!

Köszi az eddigi komikat:)
Továbbra is kíváncsi lennék, mit gondoltok!:)
Pussz!


Akaratlanul is elmosolyodtam, ahogy a fenekemet simogatta.

- Mi van? – nézett rám értetlenül

- Semmi, ne haragudj – kértem elnézést

- Hogy tudnék rád haragudni – mondta mosolyogva - és tovább folytatta a csókokat és a simogatást. Olyan szorosan hozzásimultam, ahogy csak bírtam. Felkapott és bevitt a konyhában, majd felültetett az asztalra. Olyan sebesen szabadított meg a pólómtól, hogy az elszakadt.

- Bocsi – nyögte – én pedig visszarángattam magamra. Az asztal remegett alattunk, csoda, hogy nem tört össze. 3 óra múlva már készen álltunk arra, hogy fogadjuk a vendéget. 10 perc múlva meg is érkezett Kellan.

- Na mi a helyzet gyerekek? Nem volt rosszalkodás? – vigyorgott

Erre én csak lesütöttem a szemem.

- Azt hiszem semmi közöd hozzá – közölte Rob kedvesen

- De akkor akár indulhatunk is – mondta gyorsan Rob

- Persze – persze – helyeselt Kellan is

- Kicsim hova menjünk? – fordult felém Rob – itt Te ismered ki magad jobban

- Hát…- kezdtem – tudok egy nagyon hangulatos kis helyet, csak az a baj, hogy sokan járnak oda és tuti felismernek benneteket

- Dehogy. Úgyse hinnék el, hogy tényleg itt vagyunk, szóval gyerünk – mondta Kellan

Így hármasban elindultunk a kedvenc kávézóm felé. Mikor beléptünk, minden szempár ránk szegeződött és elindult a pusmogás. Szerencsére ismerem a pincéreket, így Timi gyorsan oda is jött hozzánk és egy eldugott, csendes kis asztalhoz vezetett minket.

- Köszönöm – néztem hálásan Timire

- Ugyan – mondta mosolyogva - pár perc múlva visszajövök

5 perc múlva vissza is tért Timi, de a srácok, még mindig tanakodtak, mit is igyanak

- Sikerült választani? – kérdezte kedvesen

- Nekem a szokásos – mondtam mosolyogva – erre Timi csak bólintott és szintén mosolygott

Ekkor egyszerre szólaltak meg a fiúk, hogy ők is azt kérnek akkor, amit én. Timi csak bólintott.
Utána egyből odafordultak hozzám, hogy akkor tulajdonképpen mit is iszunk.
Elmagyaráztam nekik és egy kicsit fintorogtak, amin jót mosolyogtam. Pár perc múlva hozta is Timi az italokat. Mikor a fiúk meglátták a szépen feldíszített poharakat egy kicsit jobb kedvük lett, amikor pedig megkóstolták, egyből helyeslően bólintottak.

- Kicsim ez nagyon finom – mondta Rob kedvesen

- Tudom én – vigyorogtam rá

Nagyon jól elvoltunk, sokat nevettünk. Kellan nagyon jó fej és már el is felejtettük, a délután történt kis balhét

- Rögtön jövök – szólalt meg egyszer csak Rob

- Rendben – mondtuk egyszerre Kellannal

És már el is indult, így ott maradtam Kellan társaságában

- Figyi Trixi – kezdte

- Igen – néztem rá

- Te tényleg nagyon jó fej vagy, tök jól lehet veled beszélgetni – mondta elismerően

- Köszönöm – sütöttem le a szemem

- Nagyon sajnálom a bunkóságomat - folytatta

- Kellan – kezdtem - felejtsük el tényleg. Rendben?

Erre csak bólintott.

- Amúgy tényleg annyira szexi vagy – mondta és úgy mért végig, mint aki már le is vetkőztetett a szemével.

- Ohh…hát - dadogtam

- Ne ijedj meg, csak a szám nagy – mondta vigyorogva

- Soha nem szedném el Rob csaját, de tény, hogy ha nem lennétek együtt, simán rád másznék – vigyorgott tovább - piszok mázlista ez a kölyök

Én már nagyon nem tudtam, mit reagáljak ezekre, ezért nagyon megkönnyebbültem, amikor Rob végre visszajött. Leült mellém és én odabújtam hozzá.

- Mi baj? – kérdezte

- Semmi - mondtam

- Kellan mit mondtál neki? – fordult egyből barátja felé

- Semmit, csak az igazat, hogy nagyon jó csaj és ha nem veled lenne simán felcsípném.

Erre Rob csak elkezdett vigyorogni.

- Ne foglalkozz vele, Kellan mindig ilyen – mondta hozzám hajolva – de soha nem bántana

- Tudom – mondtam – csak nem szoktam ehhez hozzá

Ezután szerencsére visszatért az eddigi vidám hangulat. Egészen zárásig maradtunk. Kellan ragaszkodott hozzá, hogy ő fizet. Elköszöntünk Timiéktől, aki odasúgta nekem, hogy később feltétlen beszélnünk kell. Csak bólintottam. A kávézó előtt elváltunk Kellantól és elindultunk haza.

22. Ellenségből valami más

Sziasztok!
Mivel ezek a részek rövidkék, itt is a következő:)
Jó olvasást és köszi a komikat:)
Puszi mindenkinek!


- Kellan ezt azonnal hagyd abba – rivallt rá Rob – és még szorosabban magához húzott – Trixi nem tehet semmiről és különben is nem is ismered.

- De tönkre akar tenni – üvöltött tovább Kellan – Hát nem látod? Egy büdös kis kurva – és csak úgy sütött belőle a gyűlölet

Már kezdtem hozzászokni, hogy gyakran kurváznak, mióta Robbal vagyok, de Ő nem tűrte.

- Na ebből most már tényleg elég volt – üvöltött most már ő is – ne merd sértegetni.

- Egyébként is semmit nem tett tönkre – folytatta Rob– és szeretem őt, nekem csak ez számít. A szerep pedig az enyém marad, csak bocsánatot kell kérnem Kristől - fejezte be Robert a magyarázatot

- Ja, hoppá – sütötte le Kellan a szemét – erről nem tudtam

- Figyelj Kellan, a barátom vagy. Mi lenne, ha adnál egy esélyt Trixinek? Biztos vagyok benne, hogy jól kijönnétek – mondta szerelmem – majd rám nézett és csak úgy ragyogott az arca

- Hát…ööö…izé…szóval…rendben – motyogta Kellan

- Valamit tudhatsz, ha így az ujjad köré csavartad – folytatta most már felém fordulva – ez eddig senkinek sem sikerült, pedig hidd el, próbálkoztak már nála egy páran – mondta és rám mosolygott

- Hagyd ezt abba Kellan – mondta gyorsan Rob

Én meg csak ránéztem, és ebből tudta, hogy még magyarázattal tartozik nekem.

- Jaj és elnézést kérek az előbbi mutatványomért – mondta Kellan ismét nekem – nem téged akartalak bántani, csak feldühített, hogy ez a barom feladna mindent egy csajért. Persze akkor még nem tudtam milyen csajért – mondta vigyorogva - Nem tudtam az új fejleményekről. Egyébként pedig Kellan Lutz vagyok – mondta és a kezét nyújtotta – ennek a majomnak a kollégája és a barátja – és a majom szónál oldalba bökte Robot

- Némedi Beatrix – nyújtottam én is kezet

- Örülök, hogy megismertelek, bár lehetett volna kicsit más körülmények között – mondta és látszott rajta, hogy nagyon szeretné semmissé tenni az előbb történteket – és tényleg nagyon röstellem, hogy rád rontottam

- Semmi gond – mondtam- felejtsük el

- Amúgy nagyon dögös vagy – vigyorgott Kellan elismerően

- Köszönöm – mondtam és teljesen elpirultam Az előbb még kurva voltam most meg már dögös. Hm, érdekes fordulat, gondoltam magamban.

- Kellan, ezt most hagyd abba – szólt rá vigyorogva Rob – ő már foglalt

- Jaja, tudom – vigyorgott ő is – mázlista

- Te Kellan – szólalt meg ismét Rob – mi lenne, ha este összefutnánk és beülnénk valahova, most meg magunkra hagynál minket egy kicsit? – kérdezte

- Ohh, oké, persze gyerekek – mosolygott a nagy mackó

- Mikor és hol? – kérdezte

- Gyere ide 9-re – válaszolta Rob – aztán majd kitaláljuk merre

- Oké – vigyorgott – akkor este. Jó rosszalkodást! – mondta és már el is tűnt.

Rob maga felé fordított

- Mi tervezel? – kérdeztem

- Szerintem tudod – jött a válasz

- Valóban? – játszottam tovább

- Igen, de ha gondolod segítek – mondta és ajkaival birtokba vette az enyémet, keze pedig a fenekemen kalandozott.

21. Ébredés

Sziasztok!
Itt is az új részecske és hát ez sem lett hosszú, de ígérem kárpótolok mindenkit és lehet, hogy estére lesz friss:)
Köszönöm az eddigi véleményeket! :)
Puszi!


Leírhatatlan érzés volt Robert karjaiban lebegni. Miután beért velem a lakásba, bevitt a szobámba és lefektetett az ágyra, majd betakart. Már indult volna, de a keze után kaptam.

- Ne menj el! – kértem – maradj itt velem.

Erre csak elmosolyodott. Adott egy puszit a homlokomra és mellém feküdt. Szorosan hozzábújtam, Ő átölelt és a vállamat simogatta. A közelsége annyira megnyugtatott, hogy elnyomott az álom. Fogalmam sincs mennyi idő múlva, de arra ébredtem, hogy Rob nincs mellettem. Hát csak álom volt az egész. Tudtam én, hogy túl szép ez ahhoz, hogy igaz legyen és már majdnem kezdtem volna sírni, amikor hirtelen zajokat hallottam. Egy kicsit megijedtem, hogy ki lehet az. Óvatosan kimásztam az ágyból és kilestem. Rob tevékenykedett a konyhában. Hatalmas kő esett le a szívemről. Nem álmodtam, tényleg visszajött, mert szeret. Akaratlanul is mosoly ült ki az arcomra. Néztem, ahogy sürgölődik és arra a következtetésre jutottam, hogy fejlődött. Már egy tányér sem bánta a Robbal való találkozást és isteni illatok szállingóztak a lakásban. Kiléptem a szobából és elindultam a konyha felé. Robert felém fordult és az arca felragyogott.

- Szia Kicsim – köszöntött mosolyogva – hogy érzed magad?

- Nagyon jól – válaszoltam - majd odamentem hozzá és hozzábújtam

- Hogy békültél ki a tányérokkal? – kérdeztem viccelődve

- Hát leültünk elbeszélgetni egy kicsit - kezdte komolynak szánt hangon – és rájöttünk, hogy egyik sem akar a másiknak ártani, így fegyverszünetet kötöttünk - magyarázta

Ezt már nem bírtam tovább nevetés nélkül.

- Gyere, kész a kaja – mondta – és az asztal felé tolt.

Miután megettük a Rob által készített remekművet, ragaszkodtam hozzá, hogy én mosogatok el. Persze Ő meg ragaszkodott hozzá, hogy segít nekem. Mikor végeztünk, arra jutottam, hogy emberi ábrázatot kellene varázsolnom magamnak. Természetesen Robert velem akart jönni a fürdőbe, de nem engedtem, mert tudtam, hogy abból nem sülne ki semmi jó. Így duzzogva leült az ágyra.

- Pár perc és jövök – mondtam mosolyogva

- Máris hiányzol - próbálkozott

- Csak a fürdőbe megyek, Te butus – mosolyogtam rá - sietek

Mikor kiléptem a fürdőszobából, Robert még mindig ott ült az ágyon. Mikor meglátott szeme egyből felragyogott és intett, hogy menjek oda hozzá. Odamentem és az ölébe ültem, Ő pedig átölelt. Így ültünk fogalmam sincs meddig, amikor is kopogtattak az ajtón. Felkeltem, hogy kinyissam, de Rob elkapta a kezem. Leültetett az ágyra és ajtót nyitott.

- Hát Te mit keresel itt? – lepődött meg

- Én is örülök, hogy látlak – mondta az ismeretlen hang – haver beszélnünk kell

- Gyere beljebb Kellan – tessékelte be Rob a vendéget

Mikor ezt a nevet meghallottam, hirtelen megállt bennem az ütő. Mit keres itt Rob kollégája és egyben legjobb tudomásom szerint a barátja is? Valahogy rosszat sejtettem. Mikor beljebb jöttek és szerelmem becsukta az ajtót, Kellan felemelte a fejét és vonásai egyből megkeményedtek, amikor tekintetünk találkozott.

- Rob tényleg beszélnünk kell – mondta kemény hangon- négyszemközt

- Akármit akarsz is mondani, mondhatod Trixi előtt – jött Rob válasza, majd odalépett hozzám és átölelt – nincsenek előtte titkaim

- Hát jó! Te akartad – kezdett bele Kellan

- Nem dobatsz el mindent emiatt a kis liba miatt. Mi már egy család vagyunk. Nem hagyhatsz minket cserben. Kris sokkal jobban illik hozzád, mint ez a kis pióca. Térj észhez haver! Nélküled nem lenne a film ugyanaz. Fel tudnád áldozni a karriered, minket, mindent érte - zúdította ránk a mondandóját ordítva és amikor az érte szóhoz ért, rám nézett és elfintorodott. A gyomrom összerándult. Remek, egy új ellenség.

20. Reménysugár

Sziasztok! :)
Itt a következő fejezet, tudom ez sem lett vmi hosszú, elnézést érte.
Cserébe ígérem hamarosan jön a kövi:)
Köszönöm a véleményeket:)
Pussz!


Egyikünk sem nagyon tudott megszólalni, így csak egymás karjaiban, néztünk egymás szemében. Vagy 15 percig álltunk így, mikor is végül én törtem meg a csendet

- És akkor most mi lesz? – kérdeztem félve

- Nem tudom, de valahogy nem is érdekel – mondta határozottan – csak egy dolog van most számomra, ami mindennél fontosabb és Ő itt van a karjaimban. A többi meg nem érdekel. Majd megoldódnak a dolgok.

- De … - kezdtem volna, de csörögni kezdett a mobilja

- Ezt fel kell vennem. Ne haragudj – kért elnézést

- Szia! Mi a helyzet? – szólt bele a telefonba

Rob csak hallgatta a telefon másik végén lévő személyt. Nem szólt semmit. Miután az illető befejezte, Rob csak annyit mondott

- Rendben – és letette

- Ki volt az? – kérdeztem

- A menedzserem volt – mondta Rob – és híreket közölt

Várakozó tekintettel néztem rá, és ő folytatta

- A szerep az enyém marad, de nyilvánosan egy élő show keretein belül kell bocsánatot kérnem Kristentől - magyarázta

- És velünk akkor mi lesz? – kérdeztem és nagyon féltem a választól

- Marad minden a helyén – mondta gyengéd hangon

- Vagyis? - kezdtem elfúló hangon - Elmész?

- Butus! – mosolygott kedvesen – eddig is azt magyaráztam, hogy nem tudnék nélküled élni. Gondolod, hogy bele tudnék menni egy olyan alkuba, ami elszakít tőled. SOHA – mondta határozottan.

- Mondhatok valamit? – kérdeztem miután hangomra találtam

- Persze - válaszolta

- Nem akarom, hogy miattam veszélybe kerüljön a karriered - kezdtem

- Nem – kezdte volna, de elhallgattattam

- Engedd, hogy befejezzem - kértem

Erre csak bólintott

- Tehát, nem akarom, hogy miattam veszélybe kerüljön a karriered. Ugyanakkor, amióta ismerlek, megváltozott az életem. Előtte egy nagyon mély gödörben voltam és nem tudtam, mit akarok. Veled megtaláltam magam, megtaláltam azt, amit elvesztettem. Soha senkivel nem voltam még olyan boldog, mint veled. Nem tudnám elviselni, hogy nélküled kelljen élnem, de azt sem szeretném, ha miattam adnál fel mindent – próbáltam értelmesen összefoglalni, amit érzek

- Elég! – kezdte Rob és nem engedte, hogy folytassam. Az ujját a számra helyezte és úgy hallgattatott el.

- Nem adok fel semmit. Rengeteg másik szerződés vár rám, ha egy elúszik nem gáz, de ha téged elveszítelek, abba belehalok. Te vagy a napfény az életemben – mondta olyan gyengéd hangon, hogy a szívem olyan vadul kezdett kalapálni, hogy azt hittem kiugrik a helyéről és úgy éreztem mentem elolvadok a karjaiban.
Ekkor már nem bírtam tovább és elkezdtem megint síni

- Kicsim miért sírsz? – kérdezte aggodalmas hangon

De nem tudtam válaszolni, csak zokogtam tovább és hozzábújtam, olyan szorosan, mintha az életem függne tőle, ami tulajdonképpen igaz is. Ő az életem.
Amikor kicsit megnyugodtam Rob felemelte a fejem és mélyen a szemembe nézett.

- Nem lesz semmi baj – mondta és megcsókolt.

Erre volt szükségem, az illatára, az érintésére, a csókjaira. Arra, hogy mellettem legyen. Ezután a karjaiba vett és visszavitt a lakásomba.

19. Könnyek

Sziasztok!
Ebben a részben kiderül mi is volt ez az egész.
Köszönöm a komikat! :)
Puszi!



Ott zokogtam a padlón. Nem értettem mi történt. Ekkora pofont még soha nem kaptam. Tegnap este még semmi baj nem volt. Mi változhatott meg egyetlen éjjel alatt? A lelkem mélyén mindig is éreztem, hogy ez nem fog örökké tartani és egyszer vége lesz, de reméltem, hogy minél tovább tart. Nagyon boldog voltam, de tudtam, hogy véget fog érni és nagyon féltem tőle. És tessék elérkezett, ideért a vég. Mindennek a vége. Elment és nem jön vissza. Soha többé nem látom. A szívemet magával vitte. Soha nem szerettem még senkit úgy, mint őt, és éreztem, hogy soha nem is fogok. Nem tudom, meddig ülhettem a padlón, de lábaim már teljesen elgémberedtek. Fel kellett volna kelnem, de egyszerűen képtelen voltam rá, így maradtam a földön fájó, sebzett szívvel, üres lélekkel és kisírt szemekkel. Ekkor kopogtattak az ajtón. Nem akartam kinyitni. Nem akartam senkit sem látni. Egyre hangosabban dörömböltek az ajtón, így erőt vettem magamon és nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam az ajtó felé. Kinyitottam, de meglepődni sem volt időm, nemhogy megszólalni, mert máris Robert karjaiban voltam és hevesen csókolt. Mikor abbahagyta már éppen tettem volna fel a kérdést, hogy mit keres itt, de megelőzött

- Sajnálom, nagyon sajnálom! – mondta könnyes szemekkel – Kérlek, ne haragudj rám!

- Mit keresel itt? – kérdeztem döbbenten – és mi ez az egész?

- Nem tudtam megtenni. Nem tudtalak elhagyni. Te vagy az életem, nélküled nem élek – magyarázta

- Elmagyaráznád, hogy mi ez az egész és, hogy miről beszélsz – kértem – nem értek semmit

- Nem került az apám kórházba, de kellett valami magyarázatot találnom, hogy miért hagylak el és ez jutott eszembe – mondta szemlesütve – de nem tudom megtenni. Nem tudlak elhagyni. Már Pesten voltam. Végig Te jártál a fejemben és nem tudtam felszállni a gépre, így visszajöttem a szívemért.

- Ezt nem értem, miért kellett volna elhagynod? – néztem rá furcsán

- A menedzserem hívott, hogy szakítanom kell veled – magyarázta

Erre én elkerekedett szemekkel bámultam rá.

- De miért? – csak ennyit bírtam kinyögni

- Úgy gondolják, hogy nem tesz jót a karrieremnek és a hírnevemnek, ha veled vagyok. Különösen a készülő Eclipse című filmet sodorta veszélybe, hogy fényképes bizonyítékok vannak arra, hogy összevesztem Kristennel. Így nehezen tudnánk hitelesen eljátszani a filmben a szerelmespárt és a rajongók sem hinnék el. A Summit közölte, hogy szakítanom kell veled és észhez kell térnem, különben lecserélnek. Nem tudtam, mit csináljak, így jutottam arra az eszement ötletre, hogy el kell mennem és meg kell bántsalak, de mivel Te vagy az életem nem tudtam megtenni. Felhívtam a menedzseremet és közöltem vele, hogy nem tudok nélküled élni és nem tudlak elhagyni. Annyit megteszek, hogy kibékülök Kristennel. Ha ezek után a Summit úgy dönt, hogy leváltanak, nem érdekel. Legalább nem kell többé Edwarddal versenyeznem - magyarázta

- Meg tudsz nekem bocsátani? – kérdezte – Hülye voltam. Nem tudnék nélküled élni

Nem tudtam válaszolni, csak emésztettem, amit mondott. El akarták tőlem szakítani, mert ártok a karrierjének.

- Kicsim, tudom, hogy nagyon megbántottalak. Nagyon sajnálom és megteszek mindent, hogy megbocsáss nekem és kiengeszteljelek – mondta és elindult kifelé az ajtón.

Én még mindig ott álltam és néztem magam elé. Miután sikerült rendbe szednem a gondolataimat és rájöttem, hogy nem veszíthetem el még egyszer utána szaladtam. Rob már a folyosó végén volt.

- Robert – kiabáltam és rohantam felé

Ő is elkezdett felém szaladni és a karjaiba zárt.

- Szeretlek – mondtam könnyek között

- Én is Téged! – suttogta a fülembe

18. Vágy és pofon

Nagyon szépen köszönöm a véleményeket! :)
Puszi mindenkinek!


A napok gyorsan teltek annak tudatában, hogy a hétvégén újra láthatom Robot. A suliban minden nap el kellett viselnem a rám zúduló szúrós tekinteteket, valamint a gyerekek kérdéseit. Robert minden este hívott és órákat beszélgettünk, ami mindig erőt adott ahhoz, hogy túléljem a következő napot. Utolsó napomon, mit szerelmem nélkül kellett töltenem, egy kicsit hamarabb értem be a suliba. A gyerekek már a terem előtt ücsörögtek a földön. Mikor megláttak odaszaladtak hozzám és ragyogó arccal kezdtek faggatni, hogy mi a helyzet Edward és köztem. Annyiszor mondtam már nekik, hogy ő Robert és, hogy Edward csak egy karakter, akit eljátszott, de úgy tűnik nem értik. Teljes mértékben azonosítják a szerepével és nekik mindig is a tökéletes vámpír fog maradni. Nekem pedig Ő legjobb dolog az életemben. A tökéletes férfi. Úgy döntöttem, hogy suli után egy kicsit leülök elbeszélgetni a lányokkal, ezért megkértem őket, hogy maradjanak bent utolsó óra után. Mosolyogva bólintottak. A nap villámgyorsan eltelt és azon kaptam magam, hogy ott állok szemben 10 mohó szempárral.

- Lányok – kezdtem -, azt hiszem beszélnünk kell

- Kezd egy kicsit kínos lenni most már, hogy állandóan faggattok – kezdtem magyarázni nekik -, ezért megkérhetnélek benneteket, hogy most már ejtsük ezt a Rob vagyis Edward témát

A lányok meglehetősen furcsán néztek rám, amit nem értettem

- Mi a baj? – kérdeztem óvatosan

- A tanárnő nem szereti Edwardot? – szegezték nekem a kérdést

- Dehogyis, nem erről van szó – magyarázkodtam - Szeretem Robot teljes szívemből – mondtam teljesen őszintén

- És akkor hozzá is tetszik menni? – kérdezte az egyik kislány

- Jaj lányok ne beszéljetek butaságokat – mondtam pirulva

- De azt szokták csinálni az emberek, ha szerelmesek – mondták kórusban

Rájöttem, hogy ez a beszélgetés nagy butaság volt, így gyorsan lezártam és haza küldtem őket. Soha nem fogom tudni velük megértetni a dolgokat, hiszen gyerekek. Viszont az egyik mondat elgondolkodtatott.
„És akkor hozzá is tetszik menni” - kérdezte az egyik kislány. Megfordult már a fejemben a házasság gondolata, de eddig egy alkalmas személyt sem találtam. Meg amúgy is fiatal vagyok még, de mégis szöget ütött a fejembe, hogy vajon Rob mit gondol ezekről a dolgokról. Azt tudom, hogy szeret, de vajon képes lenne hozzám kötni az életét. Hazafelé menet végig ezek a dolgok jártak a fejemben. Amint beléptem a lakásomba egyből elpárologtak ezek a gondolatok. Este érkezik Rob. Egyre izgatottabb lettem. Körülbelül úgy viselkedhettem, mint aki az első randijára készül. Fogalmam sem volt mit vegyek fel és úgy liftezett a gyomrom, mint eddig még soha.

- Istenem de hát már egy pár vagyunk, akkor miért vagyok ilyen ideges? - kérdeztem magamtól
Arra jutottam, hogy lefoglalom magam a vacsora készítéssel, de sajnos ez sem terelte el a gondolataimat. Mélázásomból a mobilom csörgésére riadtam fel. Rob hívott

- Szia – köszöntem bele hatalmas vigyorral a telefonba

- Szia szerelmem - mondta ő is mosolyogva - megérkeztünk Pestre. Fogok egy taxit és 2 óra múlva nálad vagyok. El sem hiszem, hogy nem sokára újra magamhoz ölelhetlek – vallotta be

- Már alig várom, hogy újra láthassalak - suttogtam

- Szeretlek

- Én is téged

Miután letettem, befejeztem az ételkészítést majd elkezdtem készülődni. Kiválasztottam a ruhát. Letusoltam, felöltöztem, leengedtem a hajamat és szolídan kisminkeltem magam. Épphogy befejeztem a készülődést, amikor kopogtattak az ajtón. Kinyitottam és az a személy állt ott, akit annyira vártam. A nyakába ugrottam és ott csókoltam, ahol értem.

- Annyira örülök, hogy itt vagy - mondtam

- Én is – válaszolta - nagyon hiányoztál

A karjaiba vett és úgy léptünk be a lakásba, bár fogalmam sem volt, hogy hozta be a csomagjait, mikor engem is fogott.

- Takaros kis lakás – mondta mosolyogva

- Köszönöm – válaszoltam - és minden rendben ment? Sok rajongóval találkoztál? – incselkedtem vele

- Szerencsére nem – mondta mosolyogva - nem is értem, hogy sikerült megúsznom? Hozzátok még nem ért el az alkonyat – láz? - kérdezte

- Dehogynem – nevettem el magam - ha tudnád mennyire. De örülök, hogy nem volt semmi baj. Megígérem, hogy nem hagyom, hogy bántsanak a rajongók – mondtam neki

- Ezt el is várom – vigyorgott - majd felkapott, és hevesen, szenvedélyesen csókolni kezdett. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát.

- Rob, édesem a vacsora el fog hűlni – próbálkoztam

- Nekem te vagy a vacsora – mondta pajkos mosollyal

- Hát én azt hitem a desszert leszek – válaszoltam pironkodva

Erre felragyogott a szeme. Lerakott a földre, majd adott még egy csókot és átkarolta a derekamat. Körbevezettem a lakásban, majd feltálaltam a vacsorát és asztalhoz ültünk. Miután befejeztük, kezdtem volna a mosogatást, de Robert elkapta a kezem

- A mosogatás megvár – kezdte - ,de én szeretném a desszertemet – és vágytól izzó szemekkel nézett rám

- De telhetetlen valaki – mondtam neki

Magához húzott, megcsókolt, majd felvett a karjaiba és bevitt a szobámba. Olyan hévvel estünk egymásnak, mintha ez lenne az utolsó alkalom. Élveztem nagyon, mert ezt az oldalát még nem ismeretem és magamat sem ismertem erről az oldalamról. Reggel, amikor felébredtem, Rob nem volt mellettem. Hirtelen azt hittem csak álmodtam az egészet, de akkor megláttam a pólóját a földön. De vajon ő hol lehet. Magamra kaptam egyik pólómat és kimásztam a szobából. Rob a konyhaasztalnál ült és arcát a kezébe temette. Elfogott a félelem, tudtam, hogy baj van.
Odamentem mögé, átkulcsoltam a nyakát és megkérdeztem

- Rob édesem mi a baj?

- Vissza kell mennem - válaszolta

- Miért? – kérdeztem meglepetten - hiszen csak tegnap este jöttél

- Anyu hívott, hogy apu kórházban van - magyarázta

- Istenem, mi történt? – kérdeztem kétségbeesetten

- Szívrohama volt – jött a válasz

- És hogy van?

- Jobban, de nagyon gyenge. Ott a helyem velük - mondta

- Persze, megértem – válaszoltam. Mikor látlak újra? - kérdeztem

- Nem tudom – nyögte - jövő héten kezdődik a forgatást és 3 hónapon keresztül fog tartani

- És akkor addig nem is találkozunk? – kérdeztem és ajkaim sírásra görbültek

- Nem tudom, de most mennem kell. Majd hívlak. Rendben?

- Rob! Van valami más is? – kérdeztem, mert egy furcsa érzés kerített hatalmába. Valamit titkol előlem

- Nincs, miért? – kérdezte keményen

- Nem tudom, olyan furcsa vagy – mondtam megszeppenve

- Nem elég az, hogy az apámnak szívrohama volt? – kérdezte majdnem kiabálva

- Nem erre gondoltam, csak olyan mintha nem mondtál volna el valamit - suttogtam

- Nincs semmi, de most megyek. Majd hívlak

- Szia - köszönt el és adott egy csókot, s már ott sem volt

- Szia - mondtam - és ott álltam értetlenül.

Van valami, amit nem mondott el, éreztem, de mi lehet az. Odamentem az ablakhoz és néztem, ahogy taxiba száll és elmegy. Nem nézett vissza. Egy olyan érzés kerített hatalmába, hogy ez volt az utolsó alaklom, hogy láttam. Magamnak sem tudom megmagyarázni miért, de éreztem, hogy nem jön vissza többet és soha többé nem fogom látni. Összerogytam és elkezdtem zokogni.

17. Újra otthon

A hazafelé út nagyon hosszúnak bizonyult. Kimondhatatlanul hiányzott Robert. Fogalmam sem volt, mikor láthatom újra és ez szomorúsággal töltött el. Nélküle az életem üres volt és megint azt éreztem, hogy nem vagyok önmagam, hogy nem tudom, ki vagyok. Mikor leszállt a gép, elköszöntem barátnőmtől és felszálltam a vonatra. Nehéz szívvel gondoltam az előttem álló 3 órás útra, de ekkor hirtelen megcsörrent a mobilom. A kijelző Rob nevét mutatta, amitől egyből jobb kedvem lett.

- Szia szerelmem – köszönt vigyorogva a telefonba

- Szia! El sem tudod képzelni, mennyire hiányzol - mondtam

- Te is nekem, nagyon – válaszolta egyből

- Úgy érzem nálad maradt a szívem - suttogtam

- Én is hidd el! – kezdte - jó lenne, ha visszajönnél érte - folytatta

- Tudod, hogy most nem lehet. Dolgoznom kell. Vége lett a szünetnek – mondtam legörbült szájjal. Pedig legszívesebben azonnal visszafordultam volna, hogy vele lehessek. Valahogy nem érdekelt a munkám, csak Ő.

- Tudom – mondta szomorúan - és mikor lesz legközelebb időd, hogy meglátogass – kérdezte már vidámabban

- Hát nem is tudom – kezdtem - a következő szünet 2 hónap múlva lesz – magyaráztam neki -, de én addig nem bírom ki nélküled – fejeztem be elpirulva

- Hát én se – mondta gyorsan -, ezért arra gondoltam, mivel a forgatás csak 2 hét múlva kezdődik, hogy a hétvégén meglátogatlak – jött elő az ötletével

- Ezt most komolyan mondod? – kérdeztem meglepve

- Nem akarod? – kérdezte

- Dehogynem – mondtam egyből - Rob ez annyira jó hír. Nagyon várom már a hétvégét. Látni akarlak – suttogtam újfent, mert a vonaton minden szempár rám szegeződött.

- Ahogy én is téged – válaszolta édes hangon - magam mellet akarlak tudni. Érezni az illatodat, hallani a hangodat, amit tulajdonképpen most is hallok – mondta mosolyogva - Te éltetsz engem – fejezte be komoly hangon

- Szeretlek

- Én is nagyon szeretlek – vigyorgott a telefonba

A 3 órás vonatút gyorsan eltelt, így hogy szerelmemmel beszélgettem az időt. Hazaérve a lakásomba, alig vártam, hogy pihenhessek. Igaz, hogy elvileg piheni menten, gyakorlatilag nem sokat pihentem. Holnap pedig munka. A nap további része gyorsan eltelt. Este Rob még egyszer felhívott és 2 órán keresztül beszélgettünk, aztán fájdalmas búcsút vettem életem értelmétől és eltettem magam másnapra
Másnap kipihenten ébredtem, de valahogy a munkához nem volt kedvem. Mikor beértem a gimibe a tanáriban minden szem rám szegeződött. Ezek szerint akkor olvasnak pletykalapokat. Hát ez van. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem vette észre, hogy mindenki őt nézi. Nem akartam magyarázkodni, de éreztem, hogy lesz még ebből kellemetlenségem. Szerencsére senki nem kérdezett semmit, csak szúrós pillantásokat kaptam. Viszont nem voltam ilyen szerencsés, mikor bementem az első órámra.

- Tanárnő, tanárnő – ugráltak körül egy a gyerekek

- Sziasztok – köszöntem vigyorogva

- A tanárnő találkozott Edwarddal? – kérdezte egyből egy kislány

Hát persze, hogy egy 14 éves gyerek olvasta a könyvet, vagy látta a filmet, vagy mindkettő. Tudtam én, hogy ezt nem fogom megúszni ilyen könnyen. Azon mondjuk jót mosolyogtam hogy Robot Edwardozták, de még csak gyerekek.

- Hát igen – mondtam - volt szerencsém beszélgetni Roberttel és nagyon kedves ember - mosolyogtam

- Tanárnő és Edward jól csókol?- jött a kérdés egy másik kislánytól

Hirtelen teljesen ledöbbentem. Erre most mit válaszoljak. Úgy tűnik a gyerekek nagyon is jól informáltak. Jézusom mi mindent tudhatnak még, jutott eszembe, de végül sikerült megnyugodnom.

- Maradjunk annyiban, hogy ő egy nagyon különleges ember – válaszoltam kitérően

- És mikor jön ide? – kérdezték egyszerre van 6-an

- Miből gondoljátok, hogy idejön bármikor is? – kérdeztem döbbenten

- Hát, ha szereti a tanárnőt, akkor úgyis eljön - mondta egy kislány nagy bölcsen.

Úgy tűnik a gyerekek tényleg nagyon sokat tudnak és ennek nem lesz jó vége. Itt már úgy éreztem, elég volt és rendre utasítottam őket. Mi lenne, ha biztosra tudnák, hogy hétvégén tényleg Magyarországra jön Robert, miattam. Belegondoltam ebbe és arra jutottam jobb, ha nem tudják. Meg kell próbálnunk annyira titokban tartani, amennyire csak lehet, különben szegényt szétszedik a rajongók.

16. Vádak és az igazság

Sziasztok!
Mindenkinek köszönöm az eddigi véleményeket! :)
Továbbra is várom a komikat! :)
Puszi mindenkinek!


Szinte láttam, ahogy helyére kattannak a kirakós darabjai a fejében. Nem akartam a magyarázkodását hallgatni, ezért elindultam a táskák és barátnőm felé, de Rob elkapta a karomat.

- Engedj el – mondtam neki sírva

- Nem – mondta határozottan - meg kell hallgatnod. Nem igaz az, amit Kristen mondott neked, akármi volt is az

- Valóban? - kérdeztem mérgesen, de még mindig sírva -, akkor a nyakában lévő láncot mivel magyarázod? Ugyanolyan, mint amit nekem adtál

- Nem én vettem neki – jelentette ki

- Na persze – mondtam gúnyosan

- Higgy nekem kérlek – kérlelt most már ő is könnyes szemekkel

Ekkor már Kristen is ott volt mellettünk és mászott volna Robert nyakába és szájába, de Rob eltolta magától

- Kristen hagyd abban – mondta neki kemény hangon

- De édes - kezdte volna Kristen, de Robert nem hagyta, hogy végigmondja

- Soha nem volt köztünk semmi és nem is lesz – közölte éles hangon

- Akkor mivel magyarázod azt a csókot? – kérdezte tőle Kris és egyből nyeregben érezte magát

- Részeg voltál, ahogy én is – nem jelentett semmit mondta Rob

- De én szeretlek – közölte Kristen

- Kristen ne csinálj magadból bolondot kérlek – kérlelte Rob – hagyd abba

- De le is feküdtünk - erősködött

Na ezt már tényleg nem bírtam tovább és megpróbáltam kiszabadulni Rob szorításából, de nem engedett.

- Részeg voltál és levetkőztél, de nem történt semmi – folytatta Rob kemény hangon - azért jöttem haza, mert reméltem, hogy elfelejted ezeket a dolgokat és úgy gondoltam, hogy nélkülem könnyebb feldolgoznod ezt az egészet – magyarázta - Nem akarod tőled semmit. Trixit szeretem, teljes szívemből – hangja határozott volt.

Ennél a mondatnál a szívem nagyot dobbant

- De ő nem való hozzád, nem ért meg, csak én tudok neked segíteni – erősködött tovább Kristen

- Tévedsz! – mondta Rob olyan hangon, hogy a szívem egyre hangosabban vert - nála jobban senki nem ért meg. Vele önmagam lehetek. Szeret engem! Érted? Engem. Nem azt, akinek hisznek – hangja telve volt szertettel, nem is szerelemmel.

Ekkor már nem bírtam tovább és könnyek szöktek a szemembe. Kristen se bírta tovább és elkezdett kiabálni

- Robert én szeretlek! Miattad dobtam ki Michaelt! Veled akarok lenni – mondta végső kétségbeesésében
- Kris én nem szeretlek, vagyis szeretlek, de csak mint a húgomat. Csodálatos lány vagy, de nekem Trixi az életem, nélküle senki nem vagyok, vele viszont igen, ÖNMAGAM – mondta Rob olyan határozottan, mint még soha

Ekkor Kristen zokogásban tört ki és elszaladt. Eddigre már hatalmas közönségünk volt, fotósokból, újságírókból, rajongókból és egyszerű utasokból, de Robertet nem érdekelte. Felém fordult.

- Sajnálom – mondta elgyötört hangon

- Ez mind igaz, amit elmondtál – kérdeztem suttogva

Csak bólintott.

- Robert én annyira sajnálom – zokogtam - Ne haragudj, hogy kételkedtem benned, csak az a nyaklánc – hüppögtem - és a könnyeim csak hullottak, mint a záporeső

- Ssss- ölelt meg Rob és próbált csitítgatni

- Kérlek ne haragudj rám- suttogtam

- Soha nem tudnék rád haragudni – mondta gyengéden

- Kérlek bocsáss meg nekem, amiért ezt nem mondtam el – kért tőlem bocsánatot

- Semmiért nem kell bocsánatod kérned - mondtam ujjamat a szájára téve - én voltam a hülye

- Ne haragudj rám - kértem

- Szeretlek – mondta és szenvedélyesen megcsókolt.

Megszűnt a tér és az idő, csak mi számítottunk. Nem érdekelt bennünket, hogy kismillió kép készül rólunk, csak Ő és Én voltunk.
Fél óra csókolózás és ölelkezés után kénytelenek voltunk elválni. Bemondták, hogy indul a gépünk. Könnyes búcsút vettem szerelmemtől és hálát adtam az égnek, hogy ő van nekem. Rajta kívül senki más nem bocsátotta volna meg nekem, amit ma tettem. Ok nélkül vádoltam meg és Ő mégis szeret és megbocsát. A nyakláncomat és visszarakta a nyakamba. Felszálltunk a gépre, úgy éreztem a szívemet elvitte magával. A helyén maradt nagy, kongó üresség pedig nagyon fájt. Nem tudtam, mikor láthatom újra, de azt tudtam, hogy SZERET.

15. Boldogság és hazugságok

Sziasztok!
Tényleg nagyon kérnék mindenkit, aki olvassa, írjatok véleményt!
Így nem tudom, hogy írjam-e tovább...
Köszi!


A következő napokat Rob végig velem töltötte. Egy percre sem hagyott egyedül. Nagyon jól esett a közelsége. Az, hogy ennyire aggódott értem, még jobban megerősítette a hitemet abban, hogy valóban szeret. Nem nagyon mozdultunk ki, nehogy valami baj történjen. A rendőrség nyomozást indított ismeretlen tettes ellen, de még nem jutottak semmire. Elérkezett az utolsó napom Londonban, ami nagyon elszomorított. El kell válnom az életemtől. Egyfelől viszont örültem neki, hogy hazamegyek. Oda már csak nem követ ez az őrült. Rob is lehangolt volt, de az utolsó estére valami meglepetést tartogatott. Hiába próbáltam belőle kiszedni mi az, nem árulta el.

- Mi a meglepi? Áruld el – kérleltem

- Ha elmondanám, már nem lenne meglepetés – mondta nagy bölcsen

Erre csak fújtam egyet, mire ő csak mosolygott.
Este elvonultam a fürdőszobába és meglepve tapasztaltam, hogy Rob most nem akart velem jönni. Egy kicsit bántott a dolog, de biztos van jobb dolga. Mikor kiléptem a fürdőből, azt hittem elájulok. Egy hatalmas zongora volt a szoba közepén és a lakás tele volt mécsesekkel. Rob odajött hozzám, átölelt és megcsókolt

- Szeretlek - suttogta a fülembe

- És is téged - mondtam -, de hogy került ide ez a zongora?

- Ez is a meglepetés része - mondta – majd kézen fogott és az ágyhoz húzott. Az ágyon egy gyönyörű tengerkék színű ruha feküdt

- Ez az e…enyém? - dadogtam

Rob csak bólintott

A nyakába ugrottam

- Köszönöm! De miért kaptam? - kérdeztem

- Nem vehetek ajándékot a barátnőmnek - kérdezte felvont szemöldökkel - vagy talán nem tetszik?

- Dehogynem tetszik – mondtam gyorsan - csak nem értem, miért kell rám pénzt költened

- Mert ezzel örömet szerzek neked – jött a válasz - és ha te örülsz én is boldog vagyok

- Én már akkor is boldog vagyok, ha veled lehetek - mondtam

A kezeit a derekamra kulcsolta és ajkaival birtokba vettem az enyémeket. Kb 10 perces csókcsata után, megszólalt

- Vedd fel a ruhát, kérlek

- Rendben egy perc és jövök

Mire visszaértem Rob is öltönyben ült a zongoránál. Rám mosolygott és intett, hogy menjek oda hozzá. Leültem mellé és a vállára hajtottam a fejem

- Gyönyörű vagy - mondta

- Köszönöm – válaszoltam elpirulva -, de te sem panaszkodhatsz. Még nem is láttalak ilyen elegánsnak - viccelődtem

Ezen csak mosolygott, majd elkezdett zongorázni. Számomra ismeretlen dalokat játszott, de olyan gyönyörűek voltak, hogy könnyek szöktek a szemembe. Mikor abbahagyta, felém fordult és sugárzó arccal rám nézett.

- Az összes dalt Te ihletted. Te vagy az én múzsám, úgy éreztem csak ezek a dalok méltóak hozzád – mondta kedvesen

Nem bírtam megszólalni csak potyogtak a könnyeim
Ekkor Rob elővett valamit a zsebéből és a kezembe rakta. Egy kis doboz volt.

- Mi ez? – kérdeztem döbbenten

- Egy kis ajándék. Nyisd ki!

Kinyitottam és egy gyönyörű vékony aranylánc volt benne. A láncon egy kis R betű és egy kis fél szív alakú medál

- Ez gyönyörű - dadogtam

- Tetszik? – kérdezte óvatosan

Már megint nem tudtam beszélni, így csak bólintottam
Rob a nyakamba akasztotta a láncot és bekapcsolta
- Nekem is van - mutatta.

Az övén egy T betű volt és szintén egy kis fél szívecske. Akkor állt össze a kép.

- Akkor…ez… -, de nem bírtam végigmondani, mert még mindig nem fogtam fel

- Igen! – mondta mosolyogva A T betű a te neved rövidítése az R betű meg az enyém. A szív pedig szintén minket jelképez, hogy összetartozunk – magyarázta

Mikor helyrekattantak a szavai a nyakába borultam és ott folytattam a sírást

- Köszönöm - mondtam alig hallhatóan

Ekkor Rob felállt, bekapcsolta a hifi-t és a kezét nyújtotta

- Gyere - mondta

Megfogtam a kezét és felálltam. Magához húzott, kezét a derekamra tette és elkezdtünk táncolni

- Nem is tudtam, hogy tudsz táncolni? – incselkedtem vele

- Sok mindent nem tudsz még - mondta sejtelmesen

- Pedig már azt hittem kezdtelek kiismerni – mondtam durcásan

Erre csak vigyorgott, majd felkapott a karjaiba és az ágyhoz vitt

- Mik a terveid? - kérdeztem mosolyogva. Ekkora már elszállt a haragom.

- Szerintem tudod - mondta sokat sejtetően

- Valóban - kérdeztem incselkedve, majd hogy ne tudja folytatni ajkaimmal tapasztottam be a száját. Hevesen falta számat és simogatta a hátamat. 10 perc múlva már ruhák nélkül folytattuk. Ez volt az utolsó alkalom, hogy vele lehetek. Holnap hazamegyek és nem tudom mikor látom újra. Erre a gondolatra a szívem összeszorult, de visszatértem a jelenbe és élveztem Rob érintéseit, ahogy ő is megremegett minden csókomtól.

Reggel fájó szívvel, de kéz a kézben mentünk le a taxihoz. A reptéren is végig mellettem volt, magához ölelt, nem számított, hogy ki látja és ki nem. 2 percenként heves csókban forrtunk össze.

- Kimegyek a mosdóba - mondtam - 1 perc és jövök - és adtam egy csókot neki

Mikor beléptem a mosdóba érdekes látvány fogadott, vagyis inkább egy nem várt személy

- Kristen – mondtam meglepetten – mi keresel itt?

- Beszélnem kell veled – szűrte a fogain keresztül

- Valahogy sejtettem - válaszoltam - hallgatlak

- Annyit szeretnék közölni veled, hogy Rob az enyém! Hagyd őt békén - kezdte

- Szóval te voltál? – kérdeztem a döbbenettől alig hallhatóan

Nem felelt, de a tekintete mindent elárult.

- Menj szépen haza és felejtsd el Robot. Ő és én egy pár vagyunk és összetartozunk. Te nem tartozol ide - folytatta

- Kristen térj már észhez. Csak a filmben vagytok egy pár a valóságban nem. Rob engem szeret. Te csak a barátja vagy és soha nem is leszel több – próbáltam érhetően magyarázni neki

- Valóban? – kérdezte gúnyosan - Rob és én együtt voltunk, csak kellett neki egy kicsi idő, ezért jött haza, ha te nem jelensz meg már régen visszajött volna hozzám – mondta, de már szinte kiabált

- Nem hiszek neked – mondtam neki – és sarok fordultam

- Be tudom bizonyítani – erősködött - és elkapta a karomat, nehogy ki tudjak menni

Ekkor megláttam hogy egy ugyanolyan lánc lóg a nyakában, mint amilyet én kaptam tegnap Robtól

- Ti tényleg együtt voltatok? – kérdeztem értetlenül

Kristen csak bólintott

- Nem mondta el neked igaz? – kérdezte most már halkabban

- Nem - válaszoltam

- Figyelj, veled nem lehet boldog, te nem érted meg. Én tudok neki segíteni, ugyanazon megyünk keresztül, rám támaszkodhat. Te nem vagy hozzávaló én kellek neki, rám van szüksége – mondta egyre nagyobb hévvel

Ezt már nem bírtam tovább hallgatni,így zokogva kirohantam a mosdóból.
Rob egyből jött oda hozzám, de nem akartam látni

- Kicsim mi a baj? – kérdezte aggódó hangon

- Hagy békén, hazudtál nekem - kiabáltam – és letéptem a láncot a nyakamból és a lábai elé dobtam

- Miről beszélsz - értetlenkedett

Ekkor kilépett Kristen is a mosdóból

- Szia Rob - köszönt vigyorogva

- Kristen – mondta Rob megdöbbenve

14. Fenyegetés

Miután végre ezt is megbeszéltük és Clare is elment Rob felvázolta a terveit. Választhattam a közös fürdés vagy a közös fürdés között. Be kell valljam mind a kettő csábító ajánlatnak hangzott, de mégis úgy döntöttem, hogy a közös fürdést választom, aminek Rob igencsak örült. Bevonultunk a fürdőszobába és engedett egy kád vizet, majd felém fordult. Intett az ujjával, hogy menjek oda hozzá, de én csak megráztam a fejem. Erre egy lépést tett felém, mire én mosolyogva egyet hátraléptem és az ajtónak támasztottam a hátamat. Odajött hozzám, a hátam mögött kulcsra zárta az ajtót és szorosan nekinyomott, úgy hogy nem szabadulhattam. Keze a fenekemen pihent, ajkait az enyémekre tapasztotta, majd felkapott a kezeibe és ruhástól a kádhoz vitt. Leültetett a kád szélére és megszabadított minden felesleges ruhadarabtól, ahogy én is őt, majd újra felemelt és velem együtt bemászott a kádba. Az ölében ültem, éreztem minden egye rezdülését. Kezeimmel a mellkasán játszottam, miközben ajkaink nem váltak el egymástól. A hátamat simogatta miközben egyre jobban magához húzott. Két fél voltunk, mely újra egy egész lett. Miután végeztünk a fürdőszobai teendőkkel, szerelmem kitalálta, hogy elmehetnénk sétálni, mivel már unja a bezártságot. Díjaztam ezt az ötletet, bár egy kicsit tartottam a fotósoktól és újságíróktól, de Rob megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj.
Felöltöztünk és kézen fogva elindultunk. Nem tudom mi történhetett, de meglepő módon senki nem állt a ház előtt. Se egy fotós, se egy újságíró. Mindketten nagyon örültünk ennek a fordulatnak, így nem kell senkinek magyarázkodnunk. Elindultunk egy hangulatos kis park irányába. Annyira szép idő volt és örültem, hogy végre kijöttünk egy kicsit a lakásból. Sosem szerettem a bezártságot. 2 órát sétáltunk, miután úgy döntöttünk, hogy ideje visszamenni. Éppen beléptünk a lakásba, amikor elkezdett csörögni a telefonom. Rami volt az.

- Szia! – szóltam bele boldogan a telefonba

- Trixi baj van – mondta sírva

- Jézusom Rami, mi történt? – kérdeztem aggodalmasan

- Betörtek a hotelbe. Teljesen felforgatták a szobát, de a legrosszabb nem is ez, hanem az, hogy hagytak Neked egy üzenete – mondta még mindig zokogva

- Neeekem? – kérdeztem megütközve

- Azt hiszem jobb, lenne ha idejönnétek, ezt látnotok kell – ecsetelte barátnőm a dolgokat

- Rendben, azonnal indulunk - válaszoltam

- Szia!

- Szia és kérlek légy óvatos - kérte

- Mi történt? – fordult felém Rob aggódó arckifejezéssel

- Betörtek hozzánk és kaptam egy üzenetet, de Rami reagálásából ítélve, nem lehet túl bíztató - vázoltam neki a helyzetet

- Akkor azonnal indulunk – mondta - és már kézen is fogott. Fogtunk egy taxit és 10 perc múlva már a hotel előtt voltunk

Amikor felértünk a szobánkhoz, teljesen ledöbbentem, a ruháim szétdobálva és szétszaggatva. Minden felforgatva, Rami pedig ott sírt az ágyon

- Istenem jól vagy? – kérdeztem ijedten

- Igen – válaszolta szipogva - ezt olvasd el - és a kezembe nyomott egy papírlapot

Ez állt rajta:
„Ha nem hagyod békén Robertet, Te boszorkány, akkor nagyon keservesen megbánod. Pokollá teszem az életedet és kicsinállak ha kell. HAGYD ŐT BÉKÉN!!!! A „halálod”

Kis híján megállt bennem az ütő. Rob kivette a kezemből a papírt és elolvasta, az arca elkomorult. Miután befejezte, szorosan magához ölelt és egyből telefonált a rendőrségre. Bejelentette a dolgot és feljelentést tett fenyegetés miatt, bár fogalmunk sem volt róla, ki tehetett ilyet. Nekem volt egy tippem, de elvetettem a dolgot. Egy rajongó sem lehet ennyire fanatikus, sőt ez már nem is fanatikus, hanem őrölt. Csak egy őrült lehetett, erre más nem képes. Nagyon féltem, de nem mertem mondani, mert Rob megint csak magát okolta volna, de megérezhette, mert egyre erősebben ölelt.

-Ne félj, nem engedem, hogy bántsanak – mondta

És én hittem neki, amíg vele vagyok, addig nem számít semmi. Nem engedi, hogy bajom legyen, bár attól is féltem, hogy neki baja esik, azt viszont nem bírnám ki.

13. Kérdések és válaszok

Halihó mindenkinek!:)
Továbbra és nagyon várom a komikat, szeretném tudni mit gondoltok...
Kellemes vasárnap délutánt mindenkinek!:)
Puszi!


Rob ölében ülve, megnyugodtam. Órákon keresztül, csak ültünk így, amikor egy olyan kérdés fogalmazódott meg bennem, ami eddig eszembe se jutott.

- Rob – kezdtem – kérdezhetek valami

- Persze – mondta egyből - akármit

- Mi lesz velünk? – kezdtem bele, abba ami a szívemet nyomta - Mármint úgy értem, én 4 nap múlva hazamegyek és gondolom, te is mész vissza forgatni, amint meggyógyulsz. Hogyan lesz tovább? – böktem ki

- Ezen már én is gondolkodtam - mondta komoly hangon - Nem tudom, hogy fogjuk megoldani, de megoldjuk, mert nem tudnék nélküled élni - mondta és a szemembe nézett.

- Kérdezhetek én is valamit

- Persze – mondtam egyből

- Mit lennél hajlandó feladni értem? – kérdezte és egyből lehajtotta a fejét

- Féltem ettől a kérdéstől – kezdtem a válaszomat -, mert bármit hajlandó lennék feladni érted, de valahogy bizonytalan lettem. A tanítást feladnám, bár az életem és imádom, de Te sokkal fontosabb vagy. – folytattam - Ha arra kérnél, hogy menjek veled, mennék, de nem akarok kiszolgáltatott lenni. Úgy értem, én a tanításhoz értek és a Te életviteled mellett, ezt nem tehetem, de én nem akarom, hogy eltartsanak. Az nem én lennék - magyaráztam

- De ami az enyém, az a tiéd is – jött egyből a megjegyzés

- Tudom, de akkor sem szeretnék úgy élni, hogy nincs semmim és mástól függők – folytattam - félre ne érts az életemnél is jobban szeretlek, de ez egy olyan dolog, amiből nem engedek – fejeztem be

- Hát - mondta határozottan -, akkor marad az állandó utazás

- Ezt most komolyan mondod? - értetlenkedtem

- Persze – mondta a legtermészetesebben -, megmondtam, hogy nem tudok nélküled élni. A színészetet most még nem adhatom fel, mert van néhány szerződés, amiket már aláírtam, így azoknak eleget kell tennem, de utána nem vállalok jó darabig semmit, hogy veled lehessek. Folytatta - tehát addig meg utazgatunk.

- Meglepődtél – kérdezte óvatosan

- Igen, egy kicsit – vallottam be

- De mi lepett meg? – kérdezte őszinte érdeklődéssel

- Hát…nem is tudom, hogy mondjam el - dadogtam

- Nem hitted, hogy tényleg ennyire szeretlek, hogy képes lennék ilyenekre érted, igaz? – fogalmazta meg, amit én is mondani akartam

Csak bólintottam és nagyon szégyelltem magam

- Annyira más vagy, mint a többiek éppen ezt szeretem a legjobban benned, veled én magam lehetek. Nincsenek maszkok és végre hosszú idő után igazán élek, tehát ez a legkevesebb, hogy az utazást bevállalom, vagyis vállaljuk, ha benne vagy – foglalta össze a dolgokat

Bólintottam

- Igen, érted a világ végére is elutaznék – mondtam

- Akkor ezt megbeszéltük – nyugtázta a dolgokat

A következő percben ajkaink újra összeforrtak. Hosszú csókolózásunknak Clare vetett véget.

- Ne haragudjatok gyerekek, hogy csak így rátok török, csak van 2 szabad órácskám és gondoltam megnézem, hogy van az én kicsi fiam - mentegetőzött

- Semmi gond - mondtuk egyszerre

- Jaj Rob, jut is eszembe elhoztam a telefonod, elég sok nem fogadott hívásod van – mondta gyorsan

Az az elég sok 85 nem fogadott hívást jelentett 3 nap alatt

- Jézusom, tudtam, hogy népszerű vagy, de ennyire – viccelődtem vele – erre ő csak kényszeredetten vigyorgott

Megnézte kik keresték. A kollegái többek között, aggódnak érte. A stúdióból és még hosszan lehetne sorolni.
Ami nekem furcsának bizonyult, csak Kristentől volt 40 nem fogadott hívása.
Gyorsan visszahívott mindenkit, de Kristennel majd egy órát csevegett, ami szintén néhány szúró pillantást eredményezett tőlem. Úgy gondoltam, inkább nem hallgatom, miről beszélget Krissel így kimentem Clare-hez a konyhába.

- Ne aggódj – kezdte egyből - Kristenre tényleg csak úgy néz, mint a húgára. Téged szeret - mondta mosolyogva Clare

- Köszönöm

- Jaj és sajnálom, ami történt – folytatta bűnbánóan -, amiket a férjem vágott a fejedhez. Nem szabad vele foglalkozni. Nem gondolja komolyan, csak félti a fiát – mondta védően

- Persze, tudom – mondtam. Akkor se volt joga lekurvázni tettem hozzá magamban.

Mikor minden hívást elintézett Rob kijött a konyhába és átölelt.

- Mi a baj? - kérdezte

- Miből gondolod hogy baj van? – szegeztem neki én is a kérdést

- Kristen nem érdekel, itt vagy nekem te, bár előtte se akartam tőle semmit és ezután se akarok – magyarázkodott és őszintének tűnt

Tudom, hogy nincs okom féltékenykedni, de valahogy nem tudom, nem csípem a csajt.

- Titeket elég sokszor összehoztak és volt valami alapja biztosan - kezdtem

- Én téged szeretlek, ha volt is valami, nem számít, nekem csak te számítasz, hidd már el végre - mondta

- Tehát volt valami? - akadékoskodtam

- Nem ezt mondtam, ez te is tudod. Ne forgasd ki a szavaimat – mondta egyből

- Ne haragudj! Csak még mindig nem bírom felfogni, hogy ez tényleg igaz. Nem akarok veszekedni! Bocsáss meg – mondtam bűnbánóan

- Hogy tudnék rád haragudni? – mondta és megcsókolt

12. Bonyodalom és kitartás

Ancsi, Zazi köszönöm! Puszi nektek:)
Várom a további komikat!:)


Miután nagy nehezen kitessékeltem a fürdőből és ágyba parancsoltam, gyorsan letusoltam. Mikor köntösben kiléptem a fürdőszobából, Rob meglepő módon nem az ágyban volt, hanem az ajtó előtt várt rám és egyből átölelt.

- Hiányoztál – mondta 100 wattos mosollyal az arcán

- 15 percre hagytalak csak egyedül – mondtam neki mosolyogva és hozzábújtam

- Minden perc kín, amit nélküled kell eltöltenem – mondta komolyan

Erre már nem tudtam mit reagálni, inkább megcsókoltam

- Itt az ideje, hogy reggelizzünk – mondtam kibújva az öleléséből

Bementem a konyhába és persze életem értelme követett. Ekkor jutott eszembe, hogy rég beszéltem Ramival, ezért gyorsan felhívtam

- Szia! – szólt bele a telefonba

- Szia! Ne haragudj, hogy rég nem jelentkeztem, csak vigyáznom kell Robra – magyarázkodtam.

A szóban forgó illető, elkezdett nevetni én pedig ráléptem a lábára, hogy azonnal hagyja abba, aminek az lett az eredménye, hogy elkezdett csikizni

- Ne haragudj Rami, de mennem kell, mert megint szüksége van rám – mondtam -, de már majdnem fuldokoltam a nevetéstől

- Igen, hallom - mondta barátnőm vigyorogva

- Vigyázzatok egymásra! Szia! – köszönt el és letette

- Szia!

Miután Rob abbahagyta kínzásomat, tényleg nekiláttam reggelit készíteni. Nem is tartott sokáig és egy nagy adag tükörtojás és 2 kávé társaságában ültünk az asztalnál. Utána visszatessékeltem szerelmemet az ágyba, aki persze nem engedett el. Jól elvoltunk egész nap és láttam rajta, hogy valóban sokkal jobban érzi magát, be is bizonyította. Éjszaka, nem sokat aludtunk, ugyanis találtunk sokkal jobb elfoglaltságot, a másikat. Reggel újfent Robert karjaiban ébredtem. Alighogy kinyitottam a szemem, kopogtattak az ajtón. Mivel nem volt rajtam semmi és hozzám legközelebb Rob egyik pólója volt, így abba bújtam bele. Odasiettem az ajtóhoz és kinyitottam. Egy idegen férfi állt az ajtóban.

- Miben segíthetek? – kérdeztem udvariasan

- Mi az hogy miben segíthet és egyáltalán ki maga? – kérdezte üvöltve tőlem - a fiamhoz jöttem

- Ohh elnézést - mondtam pironkodva – ezek szerint Robert apukájához van szerencsém.

- Üdvözlöm Némedi Beatrix vagyok - mondtam - és a kezemet nyújtottam

Az úriember mit sem törődve velem, belökte az ajtót és bevágtatott a lakásba.

- Apu, szia- köszöntötte Rob

- Ki ez a ribanc és mit keres itt? – és úgy kiabált, hogy zengett a ház

- Ő a barátnőm Trixi és nem merészeld leribancozni! Szeretem őt és ezen nem változtathatsz. Tudom, hogy neked soha senki nem elég jó, mert szerinted mindenki csak a pénzemet akarja, de ő más és teljesen szívemből szeretem – tartotta Rob zseniális védőbeszédét, de az apját ez nem hatotta meg.

És tényleg azt mondta, hogy a barátnőm. El se hiszem. Istenem a barátnőjének nevezett. Ez jó érzéssel töltött el, bár a gyomrom remegett és nem értettem, miért utál egy ember ok nélkül.

- Azt hiszed, hogy más mi? Ez is csak egy kis kurva és mind csak egyet akarnak – folytatta, mintha meg sem hallotta volna, amit a fia mondott

- Na ebből most már elég volt, takarodj a lakásomból, nem tűrőm, hogy sértegesd a barátnőmet és megkérlek rá, hogy ne is gyere többet ide – mondta Rob kemény hangon

- Rendben! Nem is fogok idejönni többet addig még ez a szajha itt van! De közlök veled valamit fiam, te se gyere többé haza – üvöltötte és ezzel kivágtatott az ajtón

10 perc leforgása alatt voltam ribanc, kurva és szajha. Remek.
Üveges szemekkel néztem utána, még fel sem fogtam mi történt, Rob már mellettem is volt és átölelt.

- Ne haragudj kicsim és ne foglalkozz vele. Soha senki nem volt neki elég jó – mondta Rob rekedt hangon.

Ekkor már kitört belőlem a sírás

- Sss, nyugodj meg szívem, nincs semmi baj - nyugtatgatott

- De …,de…az apukád utál és…és – nem bírtam befejezni, csak zokogtam

- Dehogy utál, hiszen nem is ismer, ő egyszerűen ilyen. Senki nem elég jó neki, de ne félj, anyu majd elrendezni a dolgokat – mondta kedvesen

- És különben is csak egy dolog számít, hogy én szeretlek és nekem rajtad kívül nem kell más – mondta szerelemtől csillogó szemekkel

- Igen nekem is csak te kellesz –mondtam és kezdtem megnyugodni

Rob leült az ágyra, az ölébe vont és elkezdett nekem énekelni, ami egyből mosolyt csalt az arcomra.

- Jobban vagy már – kérdezte tőlem kedvesen

- Igen, itt vagy velem – válaszoltam, most már nyugodt hangon - nekem nem is kell több.

11. Egy újabb csoda

Köszi az eddigi megjegyzéseket és várom a továbbiakat is:)
pussz!


Annyira ramatyul éreztem magam. Mindenre gondoltam, hogy meggondolta magát, meg hogy csak amiatt volt az egész, hogy ő is pasiból van, csak éppen az nem jutott eszembe, hogy tényleg valami baj van. Sietett hozzám, mert velem akart lenni. Nem fogok tudni a tükörbe nézni. Persze Rob az ellenkezőjét bizonygatja, hogy jogos volt a reakcióm és hogy megért, meg csak az számít, hogy itt vagyok neki. Most és mindörökre. Egész nap Robbal maradtam és próbáltam a kedvében járni, ami be kell vallanom nem esett nehezemre. Makacs módjára bizonygatta, hogy jól van és, hogy fel bír kelni, de nem hagytam. Clare is ott volt velünk egész nap. Este fél 9 körül így szólt:

- Gyerekek, ne haragudjatok, de nekem most el kell mennem – mondta szomorúan -, de holnap jövök

- Semmi gond – mondtam és odamentem hozzá – vigyázok rá

- Tudom és örülök, hogy talált magának egy ilyen kedves lányt – mondta és adott két puszit, majd odament és Robtól is elbúcsúzott.

Ketten maradtunk. Robert csak erre várt, egyből kikelt az ágyból és odajött hozzám, hátulról átölelt, majd maga felé fordított

- Mégis mit képzelsz? – kérdeztem mérgesnek szánt hangon, de nem tudtam mérges lenni, nekem is csak ő kellett

- Azonnal mássz szépen vissza az ágyba! Pihenned kell - mondtam

- Visszamegyek, ha velem jössz – alkudozott

- Robert Pattinson, most azonnal visszafekszel az ágyba különben nagyon nagy bajok lesznek – mondtam erőt véve magamon, hogy nehogy nevessek

- Igenis hölgyem – mondta és haptákba vágta magát, de arca hirtelen megrándult.

- Fáj, igaz? – kérdeztem

- Dehogyis, sokkal jobban felfújják a dolgot, mint amekkora baj van – mondta, de láttam, hogy rosszul érzi magát

- Na gyere szépen és feküdj le – mondtam és átöleltem, hogy visszavezessem az ágyhoz.
Lefektettem és betakartam, de ekkor hirtelen elkapta a karom és maga mellé rántott.

- Mit művelsz? – kérdeztem

- Azt akarom, hogy itt legyél velem – mondta – érezni akarom a közelséged. Számomra most Te vagy a legjobb gyógyír – mondta és olyan csillogó szemekkel nézett rám, mint még soha senki.

Ebben a pillanatban megértetem miről beszélt Clare. Tényleg szeret. Nem számít mennyire más közegekben mozgunk, Ő engem szeret, ahogy én is őt. Mindent feladnék érte, mert nekem Ő jelenti az életet. Így aludtunk el egymás karjaiban.

Másnap reggel mobilcsörgésre ébredtünk. Clare volt az:

- Szia Trixi – köszönt a telefonba

- Szia – köszöntem én is

- Ne haragudj, de ma sajnos nem tudok átmenni. Sok minden közbejött, amit el kell intéznem - magyarázta - megtennéd, hogy vigyázol rá - kérte

- Persze, ezt megígérhetem – mondtam őszintén

- Köszönöm

- Igazán nincs mit, ez a legkevesebb, amit érte tehetek - válaszoltam

- Hát akkor legyetek jók, puszillak benneteket – köszönt el

- Szia drágám

- Szia – köszöntem el én is

- Anyu volt az, igaz? – kérdezte Rob mosolyogva

- Ki más – válaszoltam

- Éhes vagy? – kérdeztem tőle – készítek reggelit

- Nem vagyok éhes, inkább maradj itt velem az ágyban – mondta

- Nagyon csábító ajánlat uram, de nem fogadhatom el – mondtam komolyságot erőltetve a hangomba – nem lazsálhatok egész nap

- Akkor én sem fogok – mondta határozottan és egyből felkelt

- Feküdj szépen vissza – kértem

- De már jól vagyok – mondta és nagyon határozottnak tűnt

- Na jó, rendben – mondtam kedvesen – próbáljuk ki, mennyit bírsz, de csak apránként- egy kicsit fent maradhatsz, de amint érzed, hogy fáj, tessék azonnal visszafeküdni - adtam ki a parancsot és adtam egy puszit a szájára, de neki ez nem volt elég és olyan szorosan magához ölelt, hogy azt hittem nem kapok levegőt és olyan hevesen csókolt, mint addig még soha. Hosszú percek után mikor szétváltunk, és nagy nehezen levegőhöz is jutottam, megszólaltam

- És most legyél jó kisfiú, rendben. Elmegyek, letusolok és rendbe szedem magam, de nem sokára jövök, addig ne csinálj semmi rosszaságot- viccelődtem
Elindultam a fürdő felé, de elkapta a kezem

- Mehetek én is? – kérdezte nagy bocsi szemekkel. Lehet egy ilyen kérésnek nemet mondani

Elindultunk együtt a fürdőbe. Mikor beléptünk és becsukta az ajtót szembe fordított magával és elkezdett csókolgatni. A fülemet, az orromat, a homlokomat és legvégül a számat. Ahogy megízleltem ajkait úgy éreztem, mintha eddig szomjas lettem volna, de abban a pillanatban ahogy ajkaink összeértek, szomjam csillapodott. Heves csókjaink közben, ügyesen kigombolta a blúzomat. Nekem nem voltak ilyen jellegű gondjaim, mivel nem volt rajta felső. Mikor megszabadított a felsőmtől, kigombolta a nadrágomat is. Felemelt, hátamat óvatosan nekinyomta a falnak, hogy le tudja rólam húzni a nadrágot.

- Rob, édesem, ne erőltesd meg magad - kértem

- Nem lesz semmi baj – mondta mosolyogva és tovább csókolt.
1 percre hagyta csak abba, amíg ő is kibújt a nadrágjából. Majd tovább folytatta. Újra felemelt. Lábaimat dereka köré kulcsoltam, majd felültetett a mosdókagylóra. Szeretett, ahogy én is szerettem őt és újból egyek lettünk. 3 órát töltöttünk a fürdőben, úgy hogy a tusolásig nem jutottunk el.

10. Igazság

Sziasztok!

Tényleg arra kérnék mindenkit, hogy írjatok véleményt, mindegy hogy hideg vagy meleg:)
Köszi!
Puszi!


Másnap reggel nem túl kipihenten ébredtem. Az agyam zakatolt. Megpróbáltam felhívni Robot, de még mindig ki volt kapcsolva. Nem tudom mire számítottam. Azt éreztem, hogy kell valamilyen magyarázat, nem érdekelt, hogy micsoda, csak valami. Tudni akartam, hogy mi ez az egész, habár volt egy olyan érzésem, hogy én csak rosszul jöhetek ki a dologból, de mégis, ennyivel tartozik. Barátnőm még aludt én pedig úgy döntöttem, hogy valamivel le kell foglalnom magam, így nekiláttam reggelit készíteni. Sajnos ez a tevékenység csak a kezeimet kötötte le a gondolataimat nem, így tovább fűztem, hogy mi is történhetett, de sehogy se bírtam rájönni, mi lehet az igazság. Gondolataimból a mobilom csörgése szakított ki. Felvettem az asztalról és egy ismeretlen számot mutatott a kijelző.

- Ki lehet az? - senkivel nincs kedvem bájcsevegni, ahhoz túl feldúlt vagyok.

Felvettem és beleszóltam:

- Igen, tessék, Némedi Beatrix – mondtam

- Szia Trixi, ugye ne baj, ha így hívlak, csak már annyira megszoktam és nagyon tetszik a neved – mondta egy női hang - jaj de udvariatlan vagyok be sem mutatkoztam: Clare vagyok, Rob anyukája

A telefon majdnem kiesett a kezemből, mit akarhat tőlem Rob anyukája

- Üdvözlöm, miben segíthetek? – kérdeztem tőle

- Robról lenne szó – mondta – balesete volt

Azt hittem összeesek, amikor ezeket a szavakat hallottam

- Istenem és jól van? Hol, van? Mi történt? – csak dőltek belőlem a kérdések

- Nyugodj meg, jól van. El tudnál jönni a lakásásra és, akkor mindent megbeszélhetnénk

- Persze, azonnal indulok – mondtam és leraktam a telefont

- Rami épp ekkor mászott elő a fürdőből

- Mi történt? - kérdezte

- El kell mennem – mondtam sietve - Robnak baleste volt

- Jézusom és jól van? – kérdezte őszinte aggodalommal a hangjában

- Nem tudom, az anyukájával beszéltem. – mondtam sietve – Rob lakásásra megyek

- Elkísérjelek? – kérdezte Rami

- Nem, inkább egyedül megyek, de köszönöm – mondtam és megöleltem barátnőmet

- Hívj, amint tudsz valamit – kérte

- Rendben, ígérem – jött az ajtóból a válaszom

- Szia!

- Szia!

És már szaladtam is, nem érdekelt kit lökök fel útközben, gyorsan fogtam egy taxit és már mondtam is a címet. Mikor megérkeztünk hihetetlen látvány fogadott, újságírók és fotósok tömkelege állt a ház előtt, de most valahogy nem tudtak érdekelni, annyit tudtam, hogy be kell jutnom. Kiugrottam a kocsiból és nem törődve semmivel átvágtam a tömegem. A kérdéseket elengedtem a fülem mellett, nem foglalkoztam semmivel. Egy újságíró elkapat a kezem, így próbált feltartani, de kirántottam karomat a kezei közül és vissza se nézve végre bejutottam a házba. Mikor felértem az emeletre egy nő várt rám az ajtóban, egyből sejtettem, hogy csak Rob mamája lehet.

- Jó napot! Némedi Beatrix vagyok - nyújtottam a kezem

- Jaj kérlek ne, tegezz nyugodtan – mondta és megölelt 2 puszi kíséretében.

- Menjünk be a szobába és ott nyugodtan tudunk beszélni – mondta és bevezetett a Rob lakásával szembe lévő szobába

Leültünk és belőlem egyből kiszaladtak a kérdések:
- Mi történt? Hogy van Rob és hol van?

- Nyugodj meg, jól van a körélményekhez képest. Itthon pihen, de kezdem az elején – mondta nyugodtan és elkezdett mesélni:

- Azt biztosan tudod, hogy tegnap 4 interjút adott - kezdte a történetet és én csak bólintottam. Az utolsóval nagyon elcsúsztak, fél 9-kor lett vége. Rob pedig ideges volt, mert 8-kor veled lett volna találkozója és nagyon sietett, hogy minél hamarabb odaérjen.
Amikor kilépett az épületből, egy rakat rajongóval találta magát szembe, de nagyon nem volt kedve most hozzájuk, mert már nagyon hiányoztál neki és veled akart lenni, így menekülőre fogta a dolgot, de vigyázatlan volt és sikerült kiszaladnia egy kocsi elé.

- Jézusom - sikítottam és előtörtek a könnyeim

- Semmi baj, nyugodj meg, már jól van- próbált nyugtatni Clare.

- Azonnal kihívták hozzá a mentőt, mert elvesztette az eszméletét és engem is értesítettek. Pár perc múlva magához tért és egyből indulni akart hozzád és azt mondta, hogy semmi baja. Az orvos megvizsgálta a mentőben, mert közölte, hogy nem hajlandó bemenni a kórházba. Kiderült, hogy megrepedt egy bordája, így az orvos szigorú pihenésre ítélte, ezért nem tudott menni. Haza jöttünk és egyből ágyba parancsoltam. Könyörgött, hogy hagy mehessen hozzád, de nem engedtem. Mondtam neki, hogy pihennie kell. Téged már nem akartalak felhívni, mert nagyon késő volt, de megígértem neki, hogy ma első dolgom lesz és beszélek veled – magyarázta Clare

- Egész éjjel csak rólad beszélt, hogy mennyire szeret és hogy milyen boldog és, hogy te vagy a leggyönyörűbb az egész világon. Annyit hallottam rólad, hogy már a lányomként szeretlek és azt kell mondjam, nem túlzott a kisfiam amikor azt mondta gyönyörű vagy – mosolygott rám

Nem tudtam szóhoz jutni, csak pislogtam bambán

- Azt kell mondjam, hogy sokkal jobban illesz a fiamhoz, mint Kristen - folytatta

Mikor értetlenül ránéztem, tovább magyarázta

- Biztosan tudod, hogy nagyon sokszor összehozták őket, ami persze nem igaz. Rob, csak a kishúgaként tekint Krisre, azonban Kristen tényleg érez iránta valamit. Miután megtudta, mi történt Roberttel egyből felhívott, hogy idejön, de mondtam neki, hogy most ne, mert pihennie kell. Az egész stáb aggódott érte és ő nagyon szereti a barátait, de amióta téged ismer, csak azóta igazán önmaga és azóta látom az igazi csillogást, az igaz életet a szemében

- Köszönöm, borult a nyakamba Clare – most először látom a fiamat ennyire boldognak és ez miattad van – nagyon köszönöm

A könnyeim újra előtörtek és belekapaszkodtam Clare-be. Egy utolsó szemétnek éreztem magam, hogy mi mindet feltételeztem Robról. Soha nem fogok magamnak megbocsátani.
Mikor végre meg bírtam szólani, csak ennyit kérdeztem:

- Láthatom?

- Persze - mondta Clare mosolyogva és letörölte a könnyeimet.

Már én is anyámként szerettem a mellettem ülő nőt. Átmentünk Rob lakására és amikor megláttam az ágyban fekve bekötözve, a könnyeim újra megeredtek. Odaszaladtam az ágyhoz és óvatosan hozzábújtam

- Kicsim én annyira sajnálom – kezdte mélyen a szemembe nézve -, de nem engedtem, hogy továbbmondja

- Nem a te hibád, eszedbe ne jusson bocsánatot kérni. – mondtam neki és folytattam a vallomásom zokogva

- Jaj istenem Rob én egy akkora marha vagyok, azt hittem, hogy nem kellek már neked és azért nem jössz és nem veszed fel a telefont. Meg tudsz nekem bocsátani – kérdeztem tőle, de a zokogásom miatt alig lehetett érteni, amit mondok

- Miket beszélsz, semmiért nem kell bocsánatot kérned. A helyedben én is hasonlóra gondoltam volna – mondta Rob kedvesen – szeretlek és ez mindig is így marad - mondta és megcsókolt.

Sziasztok!

Írtam még régebben egy verset is, kíváncsi lennék mit gondoltok, tehát várom a megjegyzéseket:)
Sok köze nincs a fic-hez, talán csak annyi, hogy ez is Robertről szól:)


Ragyogó égen, ragyogó csillag
Odafent ragyog és vissza nem pillant.
Bálványként imádják sokan
Ezrek elől rohan.
Ragyogó égen, ragyogó csillag
Talán soha nem lel vigaszt.

Pillantásától olvad a szív
Azt várod, hogy mikor hív.
Tudod nem lehet igaz ez az álom
Te mégis azt várod, hogy valóra váljon.
Imádkozol, hogy találkozhass vele,
Naponta a képzeleted vele van tele.
Számodra Ő egy rejtély,
Olykor reményed mégis csekély.
Noha hiszed, ha nem adod fel,
Semmi sem lehetetlen.

9. Beteljesülés és csalódás

Még egyszer kérdőn nézett rám a szemével és én csak bólintottam. Ezután óvatosan lefektetett az ágyra. Tovább folytattam ingének kigombolását és végül sikerült is megszabadítanom tőle. Ő is ügyesen lehámozta rólam a ruhát. Miután mindketten megszabadultunk a ruháinktól, átadtuk magunkat egymásnak és nem bírtunk betelni a másikkal. Életem egyik legszebb éjszakája volt. Gyengéd és figyelmes volt, minden apró rezdülésemre figyelt. Reggel a karjaiban ébredtem, átölelt, fejem a mellkasán pihent. Ránéztem és ragyogó szemével valamint hatalmas mosolyával találtam magam szemben

- Jó reggelt – köszöntött kedvesen
- Neked is jó reggelt – válaszoltam én is mosolyogva
- Köszönöm – mondta váratlanul
- Mi? Mit köszönsz? – néztem rá értetlenül
- Azt hogy bízol bennem és hogy velem vagy, nem kell senki más csak Te – mondta és adott egy puszit a homlokomra

Nem tudtam mit mondani, ezért inkább csak szorosan hozzábújtam
Még egy órát feküdtünk így, aztán arra jutottunk, hogy ideje lenne felkelni. Robnak is el kell mennie egy interjúra és nekem is vissza kellene mennem a hotelbe. Rami már biztosan aggódik. Nagy nehezen kimásztunk az ágyból és rendbe szedtük magunkat. Rob ragaszkodott hozzá, hogy reggelizzünk meg együtt valahol én pedig nem tudtam neki nemet mondani. Bár őszintén megvallva nem is lehet neki nemet mondani, elég meggyőző tud lenni. Így kéz a kézben lementünk a szemben lévő ház kávézójába és kértünk reggelit két nagy adag kávéval. Arcunkról nem akart lefagyni a mosoly, a vak is láthatta milyen boldogok vagyunk. Miután befejeztük a reggelit, kisétáltunk a kávézóból és fényképezőgépek sokaságával találtuk magunkat szemben. Nem értettük, hogy került ide ennyi fotós, de aztán megpillantottam, azt a két lányt, akik tegnap este okoztak egy kis kellemetlenséget. Remek, most tuti megint címlap. Bele se mertem gondolni, mi mindet fognak írni rólunk. Szerencsére Rob gyorsan kapcsolt, látszik, hogy hozzá van szokva az ilyen helyzetekhez és elrángatott a fényáradatból. Miután nagy nehezen biztonságba kerültünk, mélyen a szemembe nézett és a gyomrom megint összeszorult. Fájdalom tükröződött az arcán

- Annyira sajnálom – mondta alig hallhatóan
- Semmi baj! Nem tehetsz róla, ne kérj minden ilyenért bocsánatot. Ez a te életeddel jár, nekem pedig te kellesz, megbirkózom vele – mondtam és megcsókoltam.

Hevesen visszacsókolt és magához ölelt. Kénytelenek voltunk elválni egymástól, pedig nagyon nem akartunk. Megbeszéltük hogy este találkozunk. Ahogy szokott 8-ra értem jön. Rob mindenáron haza akart kísérni, de már így is késében volt, ezért ragaszkodtam hozzá, hogy induljon. Adott egy búcsúcsókot, majd én is elindultam haza és bíztam benne, hogy semmilyen kellemetlenséggel nem találom majd magam szemben. Mikor beléptem a hotel ajtaján felsóhajtottam. Felmásztam az emeletre és beléptem a szobába. Rami megkönnyebbülten felsóhajtott és persze egyből hallani akart mindent. Elmeséltem neki a dolgokat, persze egy - két részletet kihagytam. Miután végeztem a meséléssel, jött a kérdés.

- Hova megyünk ma? – rám bízta a döntést
- Ha nem haragszol, én ma itthon maradnék – mondtam
- Miért mi a baj?
- Semmi baj, csak ma nem szeretnék kimenni az utcára

Szerencsére nem kérdezősködött tovább

- Mi lenne, ha akkor készítenénk valami ebédet együtt és esetleg, ha van kedved süthetnénk is valamit és utána megnéznénk egy filmet – sorolta Rami lelkesen a terveit. Úgy tűnt egyáltalán nem bánta, hogy nem volt kedvem kimozdulni.
- Rendben van – válaszoltam mosolyogva.

A nap gyorsan eltelt. Sokat nevettünk és beszélgettünk. Azon kaptuk magunkat, hogy fél 7 és ideje készülődnöm, mert nem sokára jön Rob. A nálam megszokottnál sokkal gyorsabban elkészültem és vártam azt az embert, akiért az életemet is odaadnám. 8 óra és Rob még sehol. Biztosan csak késik pár percet. Eltelt fél óra és ő még mindig sehol. Kezdtem nagyon aggódni, mi történhetett. Próbáltam felhívni, de ki volt kapcsolva. Ez csak egyet jelenthet, nem akar beszélni velem. Biztosan rájött, hogy nem vagyok hozzá való. Vagy a másik lehetőség elvégre ő is csak pasiból van, hogy csak szórakozni akart egy kicsit és, hogy megkapta, amit akart, innentől kezdve már nem is érdekelem. Ahogy ezeket végiggondoltam könnyek gyűltek a szememben. Ez nem lehet, ő nem ilyen, vagy mégis és ez az egész egy nagyon jó kis színjáték volt. Egy tehetséges színész játéka. Hát akkor ennyi és nem bírtam tovább kitört belőlem a sírás. Rami próbált vigasztalni, de semminek nem láttam értelmét. Én tényleg beleszerettem, ő meg csak játszott velem. A legjobban az fájt, hogy tényleg bíztam benne és elhittem, hogy szeret, hogy lehettem ilyen hülye. Rami karajaiban zokogva elnyomott az álom.

8. Boldogság

Nem szóltunk egymáshoz, amíg a lakáshoz értünk. Magát marcangolta. Nem tudtam mit tegyek és féltem is, hogy ez a történet nem úgy fog végződni, ahogy szeretném. Kinyitotta az ajtót. Beléptünk és amint lámpát gyújtott nekem a lélegzetem is elállt. Egy asztal állt a szoba közepén gyönyörűen megterítve, a lakásban hihetetlenül finom illatok terjengtek és mindenhol virágok voltak. Rózsák, vörös rózsák. Félénken rám nézett, aztán amikor látta, hogy nem vagyok alkalmas a kommunikációra egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Végre mosolygott, ebből egy kis erőt merítettem. Hátha nem lesz ennek rossz vége.

- Ez a te műved? – kérdeztem
- Te főztél? – néztem rá furcsán, mert a délelőtti bénázása jutott eszembe
- Nem egészen – anyukám készítette a vacsorát és a nővérem segített a dekorációnál- vallotta be
- Gyönyörű - mondtam elfúló hangon
- Örülök, hogy tetszik – válaszolta
- Fáj az arcod? - kérdezte fájdalmas hangon - annyira, de annyira sajnálom
- Héé - néztem mélyen a szemébe - nem a te hibád, oké, ne gyötörd magad. Szerinted máskor nem pofoztak már fel. Tehát ilyenekkel ne foglalkozz, nagylány vagyok el tudom az ilyeneket viselni. Rendben?
- Rendben, csak nem szeretnélek nagyon belekeverni, amivel már elkéstem. Ugyanakkor minden percemet veled szeretném tölteni, ami megint csak nem szerencsés - mondta
- Most ne foglalkozzunk ezzel, rendben - kértem

Csak bólintott és elnézett valahova máshova, amitől megint elfogott a rossz érzés.
Felém fordítottam az arcát, mélyen a szemébe néztem és kimondtam, amit gondolok.

- Szeretlek, nem számít mivel jár, téged akarlak és ha kell harcolok érted, nem foglak szó nélkül elengedni. Ezt jobb ha tudod. Persze azt is megértem, ha nem kellek neked és ezt a döntésedet is elfogadom, de amíg látok reményt nem adom fel. Úgy tűnt ez hatott.

- Én is szeretlek, jobban mint az életemet, bármit megtennék érted és nem kell harcolnod értem már a tiéd vagyok, teljes szívemmel - mondta és olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy egy kicsit meglepődtem, de nem bántam.

Hatalmas kő esett le a szívemről. Ezek szerint kellek neki és szeret, csak félt. Reméltem, hogy mára már nem jut több gond és, hogy ezzel egy időre a szerencsétlenségek véget értek. Rob az asztalhoz kísért és kihúzta nekem a széket. A vacsora, amit az anyukája készített isteni volt. Végre úgy tűnt, hogy sikerült túllépni a történteken. Vacsora után leültünk az ágyra ő pedig az ölébe vett, szorosan hozzábújtam és mélyen magamba szívtam az illatát. Nem akartam elengedni, de megláttam egy gitárt a szoba sarkában. Ekkor támadt egy ötletem.

- Rob, kérhetek valamit – kérdeztem óvatosan
- Persze – válaszolta azonnal - akármit
- Énekelnél nekem? - nem is kellett többször kérnem, megfogott, leültetett az ágyra, felkelt, elhozta a gitárt a szoba sarkából, rám mosolygott és elkezdett énekelni, gyönyörűen. Könnyek szöktek a szemembe.
- Ez gyönyörű volt - mondtam neki, amikor a dal véget ért, erre ő csak megszorította a kezem, adott egy puszit az arcomra és ennyit mondott:
- Ez a te dalod és újból énekelni kezdett.

Írt nekem egy dalt, boldogságról és szerelemről. Ezt már tényleg nem bírtam és elkezdtem sírni és nem bírtam abbahagyni, egy szerelmes férfi énekelt mellettem és ez a dal nekem szólt. Nem tudtam szavakkal kifejezni, hogy mennyire szeretem. Mikor a dalnak vége lett és Rob lerakta a gitárt, visszabújta az ölébe és megcsókoltam. Visszacsókolt szenvedélyesen és szorosan magához ölelt. Olyan jó volt a karjaiban. Soha nem voltam még ilyen boldog.

- Kérdezhetek valamit? - kezdte
- Persze – válaszoltam egyből
- Itt alszol vagy hazakísérjelek? – jött a kérdés és egyből lehajtotta a fejét
- Mintha azt mondtad volna, hogy nincsenek hátsó szándékaid – mondtam neki és próbáltam komoly maradni
- Nem is, félre ne érts, nem akarok tőled semmi olyat, amit te nem akarsz – mondta szemlesütve.
Erre én csak mosolyogtam és megcsókoltam.
- Ezt igennek vehetem, mármint, hogy itt maradsz? – kérdezte reménykedve
- Igen, de ne bízd el magad – mondtam és elrejtettem bujkáló mosolyomat
- Tudod, hogy soha nem tudnálak bántani – mondta halkan
- Tudom, te kis buta – mondtam és adtam egy puszit az orrára.

Elkezdte simogatni az arcomat és közben hintáztatott. Közben az agyam egy kicsit zakatolt, vele akartam lenni, mindenféle szempontból és egy kicsit meglepődtem magamon. Soha nem voltam olyan, aki fejjel rohan a falnak és Robot csak pár napja ismerem, de valahogy ez más. Azt éreztem, hogy meg kell tennem, kell nekem. Adtam egy puszit a nyakára és elkezdtem kigombolni az ingét. Hirtelen furcsán nézett rám.

- Mi baj? – kérdeztem, azt hittem valami rosszat tettem
- Semmi olyat nem kell tenned, amit nem akarsz, nem ezért kértem hogy maradj – mondta komolyan
- Tudom – mondtam és adtam egy puszit a szájára
- Biztos vagy benne? – kérdezte elfúló hangon
- Igen – mondtam – szeretlek és bízom benned
- Én is szeretlek téged – válaszolta

7. Egyik meglepetésből a másikba

Sziasztok!
Köszönöm az eddigi megjegyzéseket :) Továbbra is várom a komikat!


Reggel furcsa zajokra ébredtem. Óvatosan kinyitottam a szememet és megláttam Robot, amint a konyhában tüsténkedik, de úgy tűnt, hogy nem túl sok sikerrel. Ezen mosolyognom kellett. Arra gondoltam meglepem, de aztán eszembe jutott, hogy nézhetek ki, így arra jutottam előbb a fürdő. Csendben kiosontam, szerencsére nem vett észre és halkan becsuktam az ajtót. Mikor belenéztem a tükörbe, kis híján összeestem. A hajam egy szénaboglya a többiről meg már ne is beszéljünk. Rendbe szedtem magam, letusoltam, fogat mostam. Mikor már emberi kinézetem lett, felvettem egy köntöst és kiléptem a fürdőszobából, ekkor már Robert is észrevett.

- Jó reggelt – köszönt – észre se vettem, hogy felébredtél
- Jó reggelt – köszöntem vissza és alig bírtam visszatartani a nevetést – hát te meg mit művelsz? Mit ártott neked az a tányér? - kérdeztem, mivel éppen egy tányér darabjait szedte össze a földről
- Hát nem igazán boldogulok – mondta pirulva- meg akartalak lepni, de nem igazán sikerül semmi

Kedvesen rámosolyogtam

- Hagyd csak majd én megcsinálom – mondtam és odabújtam hozzá
- Jobban érzed már magad? – kérdezte óvatosan
- A konyhai tevékenységed látványa határozottan felvidított, de még mindig nem tudom felfogni, hogy így alakultak a dolgok Ramival, valahogy helyre kell ezt hoznom – mondtam szomorúan
- Biztosan helyre fognak jönni a dolgok – mondta kedvesen – a barátnőd rá fog jönni, hogy tévedett – fűzte még hozzá

Próbáltam hinni neki, de akkor még nem igazán bíztam ebben. Miután megnyugodtam elkészítettem a reggelit és csendben elfogyasztottuk. Robert ragaszkodott hozzá, hogy ő mosogasson el, ha már arra képtelen volt, hogy reggelit csináljon

- Rendben, de segítek, egyrészt úgy gyorsabb, másrészt nem szeretném, ha még egy tányér megsérülne – mondtam mosolyogva

Mikor végeztünk a mosogatással szorosan magához húzott és megölelt, úgy mint előtte még soha.

- Gyönyörű vagy – mondta halkan

Szerettem volna, ha ez a pillanat örökké tart, de csörögni kezdett a mobilom, hogy a fene vinné el

- Ki lehet az – mérgelődtem

Mivel fogalmam sem volt, merre lehet a telefonom, a hang után mentem és nagy nehezen megtaláltam a fotelben a párnák között. Ránéztem a kijelzőre és majdnem kiesett a készülék a kezemből. Rami hívott, gyorsan felvettem

- Szia – mondta óvatosan
- Szia! Ne haragudj! Annyira hülye voltam! Sajnálom, ha neked ő kell akkor áldásom rátok és persze bármikor, bármilyen gonddal fordulhatsz hozzám. Egy orbitális marha voltam, hogy tényleg azokat mondtam neked, amiket mondtam. Meg tudsz nekem bocsátani? És mellesleg Rob tényleg nagyon helyes és még aranyos is - hadarta egy szuszra
- Ohh- hirtelen nem jutottam szóhoz
- Mitől gondoltad meg magad? - kérdeztem halkan
- Hát …én is gondolkodtam, meg Rob is segített abban , hogy tisztábban lássam a dolgokat.
- Rob? – kérdeztem meglepődve
- Ezt majd kérdezd meg tőle – mondta Rami gyorsan
- Trixi visszamehetek a hotelbe? - kérdezte félénken
- Itt vagy Londonban? Azt hittem hazamentél – mondtam meglepetten
- Nem, itt maradtam – jött a halk válasz
- Persze Rami, nagyon jó lesz és fátylat a múltra és én is sajnálom, ne haragudj rám - jött a vallomásom
- Köszönöm – suttogta a telefonba
- Én is
- Akkor egy óra múlva ott vagyok
- Rendben várlak, szia
- Szia

Miután letettem kérdő pillantással néztem Robra

- Azt hiszem valamit el kellene mesélned nekem – mondtam neki
- Nem bírtam nézni, hogy szomorú vagy, ezért miután elaludtál kikerestem a mobilodból a barátnőd számát és felhívtam. Elmondtam neki azt, amit már neked is elmondtam és kértem, hogy gondolja át a dolgokat - magyarázta
- Köszönöm – mondtam - és a nyakába ugrottam, majdnem feldöntöttem

Elkapott és karjai mint védő vaspánt zárultak össze körülöttem:

- Ez a legkevesebb, amivel tartoztam, elvégre miattam vesztetek össze – suttogta

Nem tudtam mit felelni csak megcsókoltam
Ezen egy kicsit meglepődött, de aztán mosolyra húzta a száját, ami jó érzéssel töltött el

- Akkor szerintem én most megyek, Rami nem sokára ideér és gondolom sok megbeszélnivalótok van
- Még egyszer köszönöm - Este találkozunk? – kérdeztem halkan
- Persze, semmi pénzért nem hagynék ki egy percet sem, amit veled tölthetek – mondta mosolyogva és adott egy puszit az arcomra
- Este 8-ra jövök érted
- Rendben, szia
- Szia

Miután Rob elment, nem tudtam magammal mit kezdeni. Hol leültem, hol felálltam, aztán egyik helyről ültem át a másikra nem bírtam megnyugodni, aztán egyszer csak nyílt az ajtó és ott állt Rami. Egyből a nyakába ugrottam, aminek köszönhetően elejtette a táskáját, ami hangos puffanással jelezte, hogy földet ért.

- Sajnálom – kezdte egyből, de nem hagytam, hogy tovább mondja
- Én is sajnálom és nagyon örülök, hogy itt vagy

Bepakoltunk a szobába aztán eldöntöttük hogy elmegyünk sétálni. Mivel nagyon szép idő volt a fagyizás mellett döntöttünk persze közben dőltek belőlünk a szavak. Egyszer elmentünk egy újságos bódé mellett és kis híján azt hittem összeesek

- Mi történt? - kérdezte barátnőm kétségbeesetten

Mivel megszólalni nem tudtam csak rámutattam az egyik újságra, aminek a címlapján én voltam Robbal, ahogy megölel egy másik képen pedig a csók. A címe pedig ez volt: Vajon ki lehet az ismeretlen lány aki az ujja köré csavarta a szívtiprót?
Rami gyorsan elrángatott onnan, mielőtt valakinek szemet szúrt volna ez a jelenet.

- És akkor most mi lesz? – jött a kérdés

Most már megtaláltam a hangomat

- Mi lenne, remélem a tanítványaim nem olvasnak pletykalapokat – mondtam a földet bámulva
- Ennyi? – hitetlenkedett barátnőm
- Mit tudok csinálni? Ami megtörtént, megtörtént, nem tudom megváltoztatni, nem mintha bánnám, mármint az egyik részét, a cikk nem hiányzott, de ez van - válaszoltam
- Te tényleg nagyon szereted – állapította meg

Csak bólintottam és elpirultam
A továbbiakban nem esett több szó a cikkről. 5 körül megállapítottuk, hogy ideje hazamenni, hogy el tudjak készülni. Megint hosszas válogatás után sikerült csak kiválasztani, hogy mit is vegyek fel. Most egy fekete ruha mellett döntöttünk, a már ismert szandállal. 8 előtt öt perccel már kopogtattak is azt ajtón. Szinte repültem ajtót nyitni és nem kellett csalódnom, Rob volt az teljes életnagyságban

- Szia - köszönt
- Szia
- Mehetünk? - kérdezte
- Igen – mondtam és bekiabáltam Raminak, hogy elmegyünk
- Sziasztok, jó szórakozást, ja és Robert: köszönöm – jött az őszinte köszönet
- Igazán nincs mit – válaszolta Rob zavartan

Becsuktam az ajtót és megöleltem a férfit, akit annyira szeretek, úgy, mint még senkit soha
Viszonozta az ölelésem, de bánatomra a kelleténél hamarabb tolt el magától

- Mi a baj? - kérdeztem
- Van valami, amit meg kellene beszélnünk

A gyomrom összeszorult, most jön az hogy szép volt, de ennyi. Hát igen semmi sem lehet tökéletes visszakapom a barátnőmet de elveszítem a legfontosabb embert…

- Nagyon sajnálom, hogy belekevertelek, nem akartam, csak annyira szeretlek és….és kérlek ne haragudj rám, hogy már te is benne vagy …
- Mi?? A cikkre gondolsz? – kérdeztem megkönnyebbülten
Csak némán bólintott és láttam a fájdalmat a szemében, csak aggódik.
- Emiatt ne kérj bocsánatot, nem a te hibád és nem számít. Szeretlek, nekem csak ez a fontos
- ahogy ezeket kimondtam rám nézett, megkönnyebbült, szemei pedig csillogtak
- Annyira jó, hogy itt vagy és hogy vagy nekem, veled akarok lenni, örökre – egy újabb vallomás

A szívem majdnem kiugrott a helyéről, ahogy ezek a szavak eljutottak a tudatomig, nem tudtam válaszolni csak megöleltem, olyan erővel, mintha attól félnék hogy ez csak egy álom és egyszer csak eltűnik. Ő pedig felemelte a fejem, mélyen a szemembe nézett és megcsókolt. Ajka olyan édes volt, akár a méz. Hosszan csókolt, amit nem bántam, legszívesebben soha nem hagytam volna abba, de ennek is vége szakadt. Kéz a kézben elindultuk és micsoda meglepetés most sem tudtam hova megyünk.

- Hova megyünk? – kérdeztem

Hirtelen megállt, szembefordított magával, megfogta mindkét kezem:
- Hozzám – mondta halkan

Nem tudom hirtelen mit olvashatott le az arcomról, de egyből elkezdett magyarázkodni

- Ne aggódj, nincs semmi hátsó szándékom – mondta pironkodva

Ezen már mosolyognom kellett, így ő is megnyugodott. Kéz a kézben folytattuk az utunkat. 10 perc múlva meg is álltunk egy ház előtt.

- Nem is tudtam, hogy ilyen közel laksz hozzánk – mondtam dorgálóan
- Csupa meglepetés vagyok - mondta és magához húzott, hogy megcsókoljon, de váratlan dolog történt.
2 lány lépett oda hozzánk és majd szétrobbantak az örömtől, hogy találkozhattak Robbal. Akkora vigyor ült az arcukon, hogy félő volt lenyelik a házat, ha nem vigyáznak. Amikor engem is észrevettek, mert Rob háttal állt nekik és engem pont takart (nem is értem hátulról hogy ismerték fel) az egyik csaj odajött hozzám és lekevert egy hatalmas pofont

- Te kurva, hagyd békén őt – kezdett kiabálni

Hirtelen köpni, nyelni nem tudtam
Rob ijedten nézett rám, aztán lefogta a kis libát és elmondta neki a magáét.

- Mit képzelsz magadról? Nem ismersz, semmi közöd ahhoz, hogy kivel vagyok …

Tovább is folytatta volna, de fogtam a karját és elrángattam onnan. Mikor beértünk a házba, aggódó szemekkel nézett rám

- Sajnálom - és adott egy puszit az arcomra
- Ugyan nem tehetsz róla – mondtam és rámosolyogtam, de láttam rajta, hogy nem győztem meg.
Magát okolta a történtekért, már előre féltem, hogy milyen vége lesz ennek. Nem számít, harcolok, mindennél fontosabb nekem és nem fogom elengedni, persze ha menni akar az megint más, de amíg van remény küzdök. Egy- két pofont vállalok érte, mert Ő még többet is megér.

6. Szakítás és vallomás

Sziasztok!
Továbbra is azt szeretném kérni, hogy aki olvassa írjon véleményt is. Köszi!



Ahogy sejtettem barátnőm természetesen még ébren volt.

- Hol voltál eddig??? – kérdezte dorgálóan - tudod mennyi az idő??
- Nem – mondtam megszeppenten – fogalmam sincs

Ekkor ránéztem az órára és megláttam, hogy hajnali 3 van. Hát igen, ha valaki jól érzi magát, nem veszi észre az idő múlását.

- Ne haragudj Rami, de nagyon- nagyon jól éreztem magam és nem vettem észre, hogy így elszaladt az idő - mentegetőztem
- Jaj neee - kiáltotta
- Mi van? – kérdeztem ijedten
- Te szerelmes vagy - mondta

És igaza van, valóban beleszerettem, bár még magamnak sem vallottam be.

- Ne csináld! Hogy tudsz beleszeretni valakibe, akit 2 napja ismersz? Térj észhez te csaj, ez nem normális. Azt hiszem legjobb lesz, ha hazamegyünk – kiabálta.
- Rami, én nem megyek sehova. Én vele akarok lenni. Nem tudom meddig tart ez az egész, sőt jobban megfogalmazva, azt se tudom mi ez az egész, de nekem ő kell. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mert én se igazán értem, de vele vagyok valaki és…, de nem bírtam befejezni, mert barátnőm a szavamba vágott
- Én haza megyek, nem fogom nézni, ahogy ,megint összetörik a szívedet és utána ne gyere hozzám sírni. Jót akartam neked, de úgy tűnik csak ártottam, szóval ha akarsz jössz, ha nem maradsz, de én holnap hazamegyek – mondta mérgesen
- Rami, nee – kérleltem, majdnem sírva
- Eldöntöttem! Neked is el kellene döntened, mit akarsz – mondta

Épp ez a baj, tudtam mit akarok. Robot, de nagyon fájt, hogy közben elveszítem a barátnőmet. Valami megoldás kell. Nagyon elmélázhattam, mert arra eszméltem fel hogy sms-t kaptam és a szobában sötét van, tehát Rami alszik. Négykézláb bemásztam a fürdőszobába, nem akartam barátnőmet felkelteni és megnéztem ki írt. Rob volt, de most valahogy ez nem csalt mosolyt az arcomra. Megéri, hogy miatta elveszítem a legjobb barátnőmet? A szívem azt súgta, hogy igen, de az eszem nem értett ezzel egyet. Kitöröltem az sms-t anélkül, hogy elolvastam volna.
Lehet, hogy rossz ötlet volt idejönni?? – kérdeztem csak úgy magamtól, de választ nem tudtam rá. Igenis, meg nem is, de akkor most hogyan tovább? Elaludhattam a fürdőszoba padlóján, mert a mobilom csörgésére ébredtem. Nem akartam, hogy Rami felébredjen ezért gyorsan felvettem, anélkül hogy megnéztem volna, hogy ki hív
- Igen – szóltam bele
- Szia, ne haragudj hogy felébresztettelek- mondta a hang, amit ezer közül is felismernék
- Szia, mit akarsz? - kérdeztem elég durcásan, pedig nem akartam bántani
- Valami baj van? – kérdezte egyből
- Csak összevesztem a barátnőmmel – mondtam majdnem sírva
- Jaj, remélem nem miattam – mondta szomorúsággal a hangjában
- De igen, de mond mit szeretnél – mondtam gyorsan
- Akkor nem akarok zavarni, ne haragudj – felelte erre
- Rob, mond el miért hívtál – mondtam neki egy kicsit erősebb hangon, mint szerettem volna
- Oké, csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy megkaptad-e az sms-t?
Ekkor jutott eszembe, hogy olvasatlanul kitöröltem.
-Nem - füllentettem, mert most már kíváncsi voltam rá, mi volt benne
- Gondoltam, hát akkor elmondom így szóban. Annyi volt benne, hogy hihetetlenül jól éreztem magam veled és nagyon várom a következő találkozást. Lehet, hogy furcsán hangzik, elvégre nem régóta ismerlek, de veled önmagam lehetek. Nem kell azt az álarcot hordanom, amit egyébként gyakran viselek. Azon kevés emberek közé tartozol, akik ismerik az igaz arcomat és ez nagyon jól esik. Szeretném neked mindezt megköszönni és el szeretném mondani, hogy soha nem tudnálak bántani. Ne értsd félre ezt, csak azért mondtam, mert tegnap láttam egy kis félelmet a szemedben. Soha nem tudnék neked ártani, nagyon fontos vagy nekem. Ezt szerettem volna elmondani. Ne haragudj! Gondolom, akkor a mai tali is lefújva. Kívánom neked, hogy békülj ki barátnőddel..
- Roob!! - kiáltottam kétségbeesetten
- Igen - szerencsére nem rakta még le
- Köszönöm, hogy ezt elmondtad. Én is hasonlóan érzek. Veled én lehetek, nem kell játszanom. Nagyon szeretek veled lenni és áll a ma esti tali – mondtam egy szuszra a szavakat
- Komolyan? – kérdezte meglepve
- Igen – mondtam teljesen őszintén
- És mi lesz a barátnőddel? – kérdezte aggodalmasan
- Azt majd megoldom valahogy. Fontos vagy nekem és most csak ez számít – vallottam be
- Köszönöm – mondta meghatottan
- Én is
- Akkor este, szia
- Igen, szia

Ezek után teljesen biztos voltam benne, hogy nem engedhetem el őt. Beleszerettem nincs visszaút, ha megbánom, megbánom, de most nagyon boldog voltam, egy aprócska ténytől eltekintve. Robnak is fontos voltam és csak ez számított. Kimásztam a fürdőszobából és meglepve tapasztaltam, hogy világos reggel van és hogy barátnőm elment. Egy levélke állt az asztalon.
„Hallottam mit beszéltetek telefonon, én ezt nem nézem végig. Hazamegyek! Sok szerencsét! Rami”
A levéllel együtt az ágyra rogytam. Elveszettem a legjobb barátnőmet, vagy az volt egyáltalán, ha nem akarja hogy boldog legyek. Nem tudtam most hogyan tovább és egyszerűen ez nekem már sok volt, így kitört belőlem a sírás. Aztán nem tudom mi történt, valószínűleg álomba sírtam magam. Kopogtatásra ébredtem. Nem tudtam, hogy nézek ki és nem érdekelt, hogy még mindig az a ruha van rajtam, ami tegnap. Lassan odamásztam az ajtóhoz, hogy kinyissam.
Rob volt az
- Te meg mit keresel itt - kérdeztem
- Trixi este 8 van, azt mondtad áll a randi – mondta megdöbbenve
- Mii? Este 8?? Randi??- kérdeztem
- Ne haragudj elaludtam - és újra kitört belőlem a sírás
- Mi történt? - ölelt meg Rob
- A barátnőm egy szó nélkül elment - zokogtam és szorosan hozzábújtam. Arcomat a vállába temettem
- Semmi baj - próbált nyugtatgatni- majd a karjaiba vett és bevitt a szobába. Óvatosan lefektetett az ágyra és betakart. Elkezdte simogatni a hátam és a fülembe súgta”szeretlek”
- Én is téged – mondtam halkan
Lassan újra álomba merültem, megnyugtató volt a tudat, hogy Rob ott van mellettem…

5. Vacsora

Sziasztok! Arra kérnélek benneteket, hogy ha valaki olvassa a sztorit, írjon kommentet is lécci, akár hideget, akár meleget, mert ebből tudom, hogy érdemes-e írni.Köszi!




- Szia – köszöntem meglepetten – hogy jöttél be? Miután feltettem a kérdést komplett idiótának éreztem magam és inkább lesütöttem a szemem
- Szia – felelte mosolyogva. Női portásotok van és hidd el nekem, nem kellett sokáig győzködnöm, hogy felengedjen
- Ohh - erre csak ennyit bírtam kinyögni
- Jaj de udvariatlan vagyok, nem jössz beljebb? – kérdeztem és legszívesebben elsüllyedtem volna. Mindig udvariasnak neveltek, erre hagyom a vendéget az ajtóban állni, nagyszerű.
- Nem, köszi! Inkább menjünk, jó – mondta és szemmel láthatóan remekül szórakozott rajtam.
- Oké. Rami elmentem, jó legyél – kiabáltam be barátnőmnek
- Rendben! Jó szórakozást és vigyázz magadra – kiabálta vissza Rami
Fogtam a táskám és a kabátom, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Amint leértünk a portás csaj arcán érthetetlenül hatalmas vigyor terült el, de amint engem is meglátott, a mosoly lefagyott az arcáról és inkább gyilkolt volna a pillantásával. Remek, szereztem egy ellenséget, gondoltam magamban. Ahogy kiléptünk az ajtón, újfent meglepődtem. Egy gyönyörű kocsi állt a ház előtt és nagyon úgy tűnt, hogy ránk vár
- Hát ez? – kérdeztem és többet nem tudtam kinyögni
- Gondoltam nincs kedved gyalogolni – mondta sejtelmesen Rob és ahogy látom jól tettem, hogy kocsival jöttem, mert ez a cipő ami rajtad van, nem is igazán alkalmas a sétára
- Ha gúnyolódsz vissza is mehetek – mondtam egy kicsit megsértődve
- Ja ne dehogy, ne haragudj! Egyébként mondtam már, hogy gyönyörű vagy – próbált kiengesztelni
- Köszönöm – mondtam halkan – és az arcom színe vetekedett egy paradicsoméval. Rob ezen csak jót mosolygott
- Mellesleg te sem panaszkodhatsz, nagyon jól festesz – mondtam. Most vettem csak jobban szemügyre, hogy mit is vett fel. Egy fekete farmer kék ing párosítással a zakóját pedig a kezében fogta. Meg kell hagyni nagyon - nagyon jól festett. Mondjuk, miben nem néz ki jól. Gondolataimból arra eszméltem, hogy oldalba bök, hogy akkor akár be is szállhatnánk a kocsiba.
- Ja persze mondtam pironkodva. Jobb is, hogy észhez tértem, mert már majdnem jött az a rész, amit a nyomdafesték nem tűrne…
Igazi lovag módjára kinyitotta nekem az ajtót és besegített.
- És tulajdonképpen hova is megyünk? – kérdeztem, mert most tudatosult bennem, hogy fogalmam sincs, hogy merre tartunk.
- Az maradjon titok. Meglepetés lesz – mondta sejtelmesen egy mosoly kíséretében.
Kb. 15 perc múlva meg is álltunk. Kisegített a kocsiból. Akármerre néztem még mindig nem jöttem rá, hova megyünk, mindenhol csak házak voltak.
- Hova viszel? - kérdeztem
- Még egy kicsit legyél türelemmel - mondta
Beléptünk az egyik házba és beszálltunk a liftbe – be kell valljam hirtelen nagyon rossz előérzetem támadt, ami rögtön el is párolgott, ahogy kiléptünk a liftből. A ház tetején voltunk és ott állt egy asztal gyönyörűen megterítve, az asztal 2 oldalán 2 pincérrel
- Ez…ez a te m …..műved – kérdeztem dadogva
- Tetszik? – kérdezte óvatosan
Mivel beszélni nem nagyon tudtam, így csak rámosolyogtam és bólintottam
- Nem igazán szoktam ilyet csinálni és ezért megvallom őszintén kellett egy kis segítség – vallotta be szemlesütve
- Ez gyönyörű – mondtam mivel most már megtaláltam a hangomat
Odakísért az asztalhoz és kihúzta nekem a széket. A vacsora nagyon finom volt, bár meg kell mondanom, hogy fogalmam sincs mit ettünk és szerintem Rob sem volt vele teljesen tisztában, de nem számít. Vacsora közben sokat beszélgettünk. Az életem minden egyes apró részletéről kifaggatott, melyik suliba jártam, miért lettem tanár. Minden érdekelte, én meg csak zavarban voltam, hogy ilyen sokat beszélek. Aztán szerencsére én is rá tudtam venni, hogy ő is meséljen. Mesélt a gyerekkoráról, meg a kollegáiról, akiket nagyon szeret. Ahogy beszélt valahogy azt éreztem, hogy magányos. Hiába van mellette sok ember, mégis egyedül van. Úgy szeretnék segíteni neki, persze ez csak rajta múlik. Hosszú órákon keresztül ültünk az asztalánál és csak beszélgettünk. Aztán felvetettem, hogy sétálhatnánk, amibe készségesen beleegyezett. Mivel kezdett hűvös lenni felvettem a kabátomat és elindultunk a londoni utcákon. Annyira jó volt vele és ezt szerettem volna valahogy neki is elmondani, de nem tudtam hogyan. Valószínűleg ő is valami hasonlóra gondolhatott, mert egyszer csak megfogta a kezem és kérdő, óvatos pillantással nézett rám, hogy van-e ellene kifogásom. Mivel úgy gondoltam, hogy azt a pillanatot a szavak csak elrontanák, megszorítottam a kezét. Még vagy 1 órát sétálgattunk, közben beszélgettünk, amikor elkezdett esni az eső, gyorsan beszaladtunk egy terasz alá, így nem ért minket az eső, persze addigra már bőrig áztunk.
- Jobb, ha hazaviszlek, nem szeretném, ha megfáznál – mondta a szemembe nézve
- De én nem akarok haza menni – mondtam neki halkan és szemeimet mélyen az övébe fúrtam. Szerettem volna megcsókolni, de nem akartam rámenős lenni. Sose volt az én stílusom, de lehet, hogy mégis meg kellene tennem, de nem merem. Istenem de gyáva vagyok, itt a nagyszerű lehetőség és nem merek kockáztatni. Mitől félek? Attól, hogy csalódok, hogy újra bántani fognak, de ebben a pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy nekem ő kell. Nem tudom, mire gondolhatott, de nagyon úgy tűnt, hogy ő is vacillál, végül újra a szemembe nézett, mintha onnan akarná kiolvasni a választ a fel sem tett kérdésére, majd mintha valami mosolyféle terült volna el az arcán. Aztán már csak azt éreztem, hogy ajkait lágyan az enyémekhez érinti. Örömmel nyugtázta, hogy nem tiltakozom és magához húzott. Megfogta a derekamat és egy kicsit hevesebben kezdett csókolni, de még így is gyengéd maradt. Nem tudom meddig tartott, csak arra eszméltem fel, hogy a karjaiban tart, magához ölel:
- Tényleg haza kell vinnem téged, hiszen vacogsz – mondta aggodalmasan
Nem is tűnt fel, hogy mennyire fázom, annyira jó volt a karjaiban.
Rob elővette a telefonját és gyorsan tárcsázott. Két perc sem telt bele és a kocsi megérkezett. Gyorsan besegített és 25 perc múlva már a hotelünk előtt álltunk.
Jobb lesz, ha most felmész. Tényleg nem szeretném, hogy megfázz
- De én nem akarok felmenni – mondtam félénken
Ezen elmosolyodott:
- Nagyon jól éreztem magam – mondta mélyen a szemembe nézve – lenne kedved holnap megismételni? - kérdezte
Tehát még mindig akar velem találkozni. A szívem megint hevesebben kezdett verni.
- Nagyon szeretném – mondtam halkan
- Akkor holnap megint 8-kor érted jövök, rendben? – kérdezte mosolyogva
Csak bólintani bírtam
Kiszállt a kocsiból, hogy kisegítsen, pedig az eső még mindig szakadt. Adott egy búcsú puszit, én meg gyorsan beszaladtam, de az ajtóból még visszanéztem. Ott állt az esőben és mosolygott. Életem egyik legszebb estéje volt, alig várom, hogy újra láthassam. Nem tudom, hogy bírom ki addig? Lassan felmentem az emeletre és óvatosan kinyitottam az ajtót.