12. Bonyodalom és kitartás

Ancsi, Zazi köszönöm! Puszi nektek:)
Várom a további komikat!:)


Miután nagy nehezen kitessékeltem a fürdőből és ágyba parancsoltam, gyorsan letusoltam. Mikor köntösben kiléptem a fürdőszobából, Rob meglepő módon nem az ágyban volt, hanem az ajtó előtt várt rám és egyből átölelt.

- Hiányoztál – mondta 100 wattos mosollyal az arcán

- 15 percre hagytalak csak egyedül – mondtam neki mosolyogva és hozzábújtam

- Minden perc kín, amit nélküled kell eltöltenem – mondta komolyan

Erre már nem tudtam mit reagálni, inkább megcsókoltam

- Itt az ideje, hogy reggelizzünk – mondtam kibújva az öleléséből

Bementem a konyhába és persze életem értelme követett. Ekkor jutott eszembe, hogy rég beszéltem Ramival, ezért gyorsan felhívtam

- Szia! – szólt bele a telefonba

- Szia! Ne haragudj, hogy rég nem jelentkeztem, csak vigyáznom kell Robra – magyarázkodtam.

A szóban forgó illető, elkezdett nevetni én pedig ráléptem a lábára, hogy azonnal hagyja abba, aminek az lett az eredménye, hogy elkezdett csikizni

- Ne haragudj Rami, de mennem kell, mert megint szüksége van rám – mondtam -, de már majdnem fuldokoltam a nevetéstől

- Igen, hallom - mondta barátnőm vigyorogva

- Vigyázzatok egymásra! Szia! – köszönt el és letette

- Szia!

Miután Rob abbahagyta kínzásomat, tényleg nekiláttam reggelit készíteni. Nem is tartott sokáig és egy nagy adag tükörtojás és 2 kávé társaságában ültünk az asztalnál. Utána visszatessékeltem szerelmemet az ágyba, aki persze nem engedett el. Jól elvoltunk egész nap és láttam rajta, hogy valóban sokkal jobban érzi magát, be is bizonyította. Éjszaka, nem sokat aludtunk, ugyanis találtunk sokkal jobb elfoglaltságot, a másikat. Reggel újfent Robert karjaiban ébredtem. Alighogy kinyitottam a szemem, kopogtattak az ajtón. Mivel nem volt rajtam semmi és hozzám legközelebb Rob egyik pólója volt, így abba bújtam bele. Odasiettem az ajtóhoz és kinyitottam. Egy idegen férfi állt az ajtóban.

- Miben segíthetek? – kérdeztem udvariasan

- Mi az hogy miben segíthet és egyáltalán ki maga? – kérdezte üvöltve tőlem - a fiamhoz jöttem

- Ohh elnézést - mondtam pironkodva – ezek szerint Robert apukájához van szerencsém.

- Üdvözlöm Némedi Beatrix vagyok - mondtam - és a kezemet nyújtottam

Az úriember mit sem törődve velem, belökte az ajtót és bevágtatott a lakásba.

- Apu, szia- köszöntötte Rob

- Ki ez a ribanc és mit keres itt? – és úgy kiabált, hogy zengett a ház

- Ő a barátnőm Trixi és nem merészeld leribancozni! Szeretem őt és ezen nem változtathatsz. Tudom, hogy neked soha senki nem elég jó, mert szerinted mindenki csak a pénzemet akarja, de ő más és teljesen szívemből szeretem – tartotta Rob zseniális védőbeszédét, de az apját ez nem hatotta meg.

És tényleg azt mondta, hogy a barátnőm. El se hiszem. Istenem a barátnőjének nevezett. Ez jó érzéssel töltött el, bár a gyomrom remegett és nem értettem, miért utál egy ember ok nélkül.

- Azt hiszed, hogy más mi? Ez is csak egy kis kurva és mind csak egyet akarnak – folytatta, mintha meg sem hallotta volna, amit a fia mondott

- Na ebből most már elég volt, takarodj a lakásomból, nem tűrőm, hogy sértegesd a barátnőmet és megkérlek rá, hogy ne is gyere többet ide – mondta Rob kemény hangon

- Rendben! Nem is fogok idejönni többet addig még ez a szajha itt van! De közlök veled valamit fiam, te se gyere többé haza – üvöltötte és ezzel kivágtatott az ajtón

10 perc leforgása alatt voltam ribanc, kurva és szajha. Remek.
Üveges szemekkel néztem utána, még fel sem fogtam mi történt, Rob már mellettem is volt és átölelt.

- Ne haragudj kicsim és ne foglalkozz vele. Soha senki nem volt neki elég jó – mondta Rob rekedt hangon.

Ekkor már kitört belőlem a sírás

- Sss, nyugodj meg szívem, nincs semmi baj - nyugtatgatott

- De …,de…az apukád utál és…és – nem bírtam befejezni, csak zokogtam

- Dehogy utál, hiszen nem is ismer, ő egyszerűen ilyen. Senki nem elég jó neki, de ne félj, anyu majd elrendezni a dolgokat – mondta kedvesen

- És különben is csak egy dolog számít, hogy én szeretlek és nekem rajtad kívül nem kell más – mondta szerelemtől csillogó szemekkel

- Igen nekem is csak te kellesz –mondtam és kezdtem megnyugodni

Rob leült az ágyra, az ölébe vont és elkezdett nekem énekelni, ami egyből mosolyt csalt az arcomra.

- Jobban vagy már – kérdezte tőlem kedvesen

- Igen, itt vagy velem – válaszoltam, most már nyugodt hangon - nekem nem is kell több.