16. Vádak és az igazság

Sziasztok!
Mindenkinek köszönöm az eddigi véleményeket! :)
Továbbra is várom a komikat! :)
Puszi mindenkinek!


Szinte láttam, ahogy helyére kattannak a kirakós darabjai a fejében. Nem akartam a magyarázkodását hallgatni, ezért elindultam a táskák és barátnőm felé, de Rob elkapta a karomat.

- Engedj el – mondtam neki sírva

- Nem – mondta határozottan - meg kell hallgatnod. Nem igaz az, amit Kristen mondott neked, akármi volt is az

- Valóban? - kérdeztem mérgesen, de még mindig sírva -, akkor a nyakában lévő láncot mivel magyarázod? Ugyanolyan, mint amit nekem adtál

- Nem én vettem neki – jelentette ki

- Na persze – mondtam gúnyosan

- Higgy nekem kérlek – kérlelt most már ő is könnyes szemekkel

Ekkor már Kristen is ott volt mellettünk és mászott volna Robert nyakába és szájába, de Rob eltolta magától

- Kristen hagyd abban – mondta neki kemény hangon

- De édes - kezdte volna Kristen, de Robert nem hagyta, hogy végigmondja

- Soha nem volt köztünk semmi és nem is lesz – közölte éles hangon

- Akkor mivel magyarázod azt a csókot? – kérdezte tőle Kris és egyből nyeregben érezte magát

- Részeg voltál, ahogy én is – nem jelentett semmit mondta Rob

- De én szeretlek – közölte Kristen

- Kristen ne csinálj magadból bolondot kérlek – kérlelte Rob – hagyd abba

- De le is feküdtünk - erősködött

Na ezt már tényleg nem bírtam tovább és megpróbáltam kiszabadulni Rob szorításából, de nem engedett.

- Részeg voltál és levetkőztél, de nem történt semmi – folytatta Rob kemény hangon - azért jöttem haza, mert reméltem, hogy elfelejted ezeket a dolgokat és úgy gondoltam, hogy nélkülem könnyebb feldolgoznod ezt az egészet – magyarázta - Nem akarod tőled semmit. Trixit szeretem, teljes szívemből – hangja határozott volt.

Ennél a mondatnál a szívem nagyot dobbant

- De ő nem való hozzád, nem ért meg, csak én tudok neked segíteni – erősködött tovább Kristen

- Tévedsz! – mondta Rob olyan hangon, hogy a szívem egyre hangosabban vert - nála jobban senki nem ért meg. Vele önmagam lehetek. Szeret engem! Érted? Engem. Nem azt, akinek hisznek – hangja telve volt szertettel, nem is szerelemmel.

Ekkor már nem bírtam tovább és könnyek szöktek a szemembe. Kristen se bírta tovább és elkezdett kiabálni

- Robert én szeretlek! Miattad dobtam ki Michaelt! Veled akarok lenni – mondta végső kétségbeesésében
- Kris én nem szeretlek, vagyis szeretlek, de csak mint a húgomat. Csodálatos lány vagy, de nekem Trixi az életem, nélküle senki nem vagyok, vele viszont igen, ÖNMAGAM – mondta Rob olyan határozottan, mint még soha

Ekkor Kristen zokogásban tört ki és elszaladt. Eddigre már hatalmas közönségünk volt, fotósokból, újságírókból, rajongókból és egyszerű utasokból, de Robertet nem érdekelte. Felém fordult.

- Sajnálom – mondta elgyötört hangon

- Ez mind igaz, amit elmondtál – kérdeztem suttogva

Csak bólintott.

- Robert én annyira sajnálom – zokogtam - Ne haragudj, hogy kételkedtem benned, csak az a nyaklánc – hüppögtem - és a könnyeim csak hullottak, mint a záporeső

- Ssss- ölelt meg Rob és próbált csitítgatni

- Kérlek ne haragudj rám- suttogtam

- Soha nem tudnék rád haragudni – mondta gyengéden

- Kérlek bocsáss meg nekem, amiért ezt nem mondtam el – kért tőlem bocsánatot

- Semmiért nem kell bocsánatod kérned - mondtam ujjamat a szájára téve - én voltam a hülye

- Ne haragudj rám - kértem

- Szeretlek – mondta és szenvedélyesen megcsókolt.

Megszűnt a tér és az idő, csak mi számítottunk. Nem érdekelt bennünket, hogy kismillió kép készül rólunk, csak Ő és Én voltunk.
Fél óra csókolózás és ölelkezés után kénytelenek voltunk elválni. Bemondták, hogy indul a gépünk. Könnyes búcsút vettem szerelmemtől és hálát adtam az égnek, hogy ő van nekem. Rajta kívül senki más nem bocsátotta volna meg nekem, amit ma tettem. Ok nélkül vádoltam meg és Ő mégis szeret és megbocsát. A nyakláncomat és visszarakta a nyakamba. Felszálltunk a gépre, úgy éreztem a szívemet elvitte magával. A helyén maradt nagy, kongó üresség pedig nagyon fájt. Nem tudtam, mikor láthatom újra, de azt tudtam, hogy SZERET.