6. Szakítás és vallomás

Sziasztok!
Továbbra is azt szeretném kérni, hogy aki olvassa írjon véleményt is. Köszi!



Ahogy sejtettem barátnőm természetesen még ébren volt.

- Hol voltál eddig??? – kérdezte dorgálóan - tudod mennyi az idő??
- Nem – mondtam megszeppenten – fogalmam sincs

Ekkor ránéztem az órára és megláttam, hogy hajnali 3 van. Hát igen, ha valaki jól érzi magát, nem veszi észre az idő múlását.

- Ne haragudj Rami, de nagyon- nagyon jól éreztem magam és nem vettem észre, hogy így elszaladt az idő - mentegetőztem
- Jaj neee - kiáltotta
- Mi van? – kérdeztem ijedten
- Te szerelmes vagy - mondta

És igaza van, valóban beleszerettem, bár még magamnak sem vallottam be.

- Ne csináld! Hogy tudsz beleszeretni valakibe, akit 2 napja ismersz? Térj észhez te csaj, ez nem normális. Azt hiszem legjobb lesz, ha hazamegyünk – kiabálta.
- Rami, én nem megyek sehova. Én vele akarok lenni. Nem tudom meddig tart ez az egész, sőt jobban megfogalmazva, azt se tudom mi ez az egész, de nekem ő kell. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mert én se igazán értem, de vele vagyok valaki és…, de nem bírtam befejezni, mert barátnőm a szavamba vágott
- Én haza megyek, nem fogom nézni, ahogy ,megint összetörik a szívedet és utána ne gyere hozzám sírni. Jót akartam neked, de úgy tűnik csak ártottam, szóval ha akarsz jössz, ha nem maradsz, de én holnap hazamegyek – mondta mérgesen
- Rami, nee – kérleltem, majdnem sírva
- Eldöntöttem! Neked is el kellene döntened, mit akarsz – mondta

Épp ez a baj, tudtam mit akarok. Robot, de nagyon fájt, hogy közben elveszítem a barátnőmet. Valami megoldás kell. Nagyon elmélázhattam, mert arra eszméltem fel hogy sms-t kaptam és a szobában sötét van, tehát Rami alszik. Négykézláb bemásztam a fürdőszobába, nem akartam barátnőmet felkelteni és megnéztem ki írt. Rob volt, de most valahogy ez nem csalt mosolyt az arcomra. Megéri, hogy miatta elveszítem a legjobb barátnőmet? A szívem azt súgta, hogy igen, de az eszem nem értett ezzel egyet. Kitöröltem az sms-t anélkül, hogy elolvastam volna.
Lehet, hogy rossz ötlet volt idejönni?? – kérdeztem csak úgy magamtól, de választ nem tudtam rá. Igenis, meg nem is, de akkor most hogyan tovább? Elaludhattam a fürdőszoba padlóján, mert a mobilom csörgésére ébredtem. Nem akartam, hogy Rami felébredjen ezért gyorsan felvettem, anélkül hogy megnéztem volna, hogy ki hív
- Igen – szóltam bele
- Szia, ne haragudj hogy felébresztettelek- mondta a hang, amit ezer közül is felismernék
- Szia, mit akarsz? - kérdeztem elég durcásan, pedig nem akartam bántani
- Valami baj van? – kérdezte egyből
- Csak összevesztem a barátnőmmel – mondtam majdnem sírva
- Jaj, remélem nem miattam – mondta szomorúsággal a hangjában
- De igen, de mond mit szeretnél – mondtam gyorsan
- Akkor nem akarok zavarni, ne haragudj – felelte erre
- Rob, mond el miért hívtál – mondtam neki egy kicsit erősebb hangon, mint szerettem volna
- Oké, csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy megkaptad-e az sms-t?
Ekkor jutott eszembe, hogy olvasatlanul kitöröltem.
-Nem - füllentettem, mert most már kíváncsi voltam rá, mi volt benne
- Gondoltam, hát akkor elmondom így szóban. Annyi volt benne, hogy hihetetlenül jól éreztem magam veled és nagyon várom a következő találkozást. Lehet, hogy furcsán hangzik, elvégre nem régóta ismerlek, de veled önmagam lehetek. Nem kell azt az álarcot hordanom, amit egyébként gyakran viselek. Azon kevés emberek közé tartozol, akik ismerik az igaz arcomat és ez nagyon jól esik. Szeretném neked mindezt megköszönni és el szeretném mondani, hogy soha nem tudnálak bántani. Ne értsd félre ezt, csak azért mondtam, mert tegnap láttam egy kis félelmet a szemedben. Soha nem tudnék neked ártani, nagyon fontos vagy nekem. Ezt szerettem volna elmondani. Ne haragudj! Gondolom, akkor a mai tali is lefújva. Kívánom neked, hogy békülj ki barátnőddel..
- Roob!! - kiáltottam kétségbeesetten
- Igen - szerencsére nem rakta még le
- Köszönöm, hogy ezt elmondtad. Én is hasonlóan érzek. Veled én lehetek, nem kell játszanom. Nagyon szeretek veled lenni és áll a ma esti tali – mondtam egy szuszra a szavakat
- Komolyan? – kérdezte meglepve
- Igen – mondtam teljesen őszintén
- És mi lesz a barátnőddel? – kérdezte aggodalmasan
- Azt majd megoldom valahogy. Fontos vagy nekem és most csak ez számít – vallottam be
- Köszönöm – mondta meghatottan
- Én is
- Akkor este, szia
- Igen, szia

Ezek után teljesen biztos voltam benne, hogy nem engedhetem el őt. Beleszerettem nincs visszaút, ha megbánom, megbánom, de most nagyon boldog voltam, egy aprócska ténytől eltekintve. Robnak is fontos voltam és csak ez számított. Kimásztam a fürdőszobából és meglepve tapasztaltam, hogy világos reggel van és hogy barátnőm elment. Egy levélke állt az asztalon.
„Hallottam mit beszéltetek telefonon, én ezt nem nézem végig. Hazamegyek! Sok szerencsét! Rami”
A levéllel együtt az ágyra rogytam. Elveszettem a legjobb barátnőmet, vagy az volt egyáltalán, ha nem akarja hogy boldog legyek. Nem tudtam most hogyan tovább és egyszerűen ez nekem már sok volt, így kitört belőlem a sírás. Aztán nem tudom mi történt, valószínűleg álomba sírtam magam. Kopogtatásra ébredtem. Nem tudtam, hogy nézek ki és nem érdekelt, hogy még mindig az a ruha van rajtam, ami tegnap. Lassan odamásztam az ajtóhoz, hogy kinyissam.
Rob volt az
- Te meg mit keresel itt - kérdeztem
- Trixi este 8 van, azt mondtad áll a randi – mondta megdöbbenve
- Mii? Este 8?? Randi??- kérdeztem
- Ne haragudj elaludtam - és újra kitört belőlem a sírás
- Mi történt? - ölelt meg Rob
- A barátnőm egy szó nélkül elment - zokogtam és szorosan hozzábújtam. Arcomat a vállába temettem
- Semmi baj - próbált nyugtatgatni- majd a karjaiba vett és bevitt a szobába. Óvatosan lefektetett az ágyra és betakart. Elkezdte simogatni a hátam és a fülembe súgta”szeretlek”
- Én is téged – mondtam halkan
Lassan újra álomba merültem, megnyugtató volt a tudat, hogy Rob ott van mellettem…