19. Könnyek

Sziasztok!
Ebben a részben kiderül mi is volt ez az egész.
Köszönöm a komikat! :)
Puszi!



Ott zokogtam a padlón. Nem értettem mi történt. Ekkora pofont még soha nem kaptam. Tegnap este még semmi baj nem volt. Mi változhatott meg egyetlen éjjel alatt? A lelkem mélyén mindig is éreztem, hogy ez nem fog örökké tartani és egyszer vége lesz, de reméltem, hogy minél tovább tart. Nagyon boldog voltam, de tudtam, hogy véget fog érni és nagyon féltem tőle. És tessék elérkezett, ideért a vég. Mindennek a vége. Elment és nem jön vissza. Soha többé nem látom. A szívemet magával vitte. Soha nem szerettem még senkit úgy, mint őt, és éreztem, hogy soha nem is fogok. Nem tudom, meddig ülhettem a padlón, de lábaim már teljesen elgémberedtek. Fel kellett volna kelnem, de egyszerűen képtelen voltam rá, így maradtam a földön fájó, sebzett szívvel, üres lélekkel és kisírt szemekkel. Ekkor kopogtattak az ajtón. Nem akartam kinyitni. Nem akartam senkit sem látni. Egyre hangosabban dörömböltek az ajtón, így erőt vettem magamon és nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam az ajtó felé. Kinyitottam, de meglepődni sem volt időm, nemhogy megszólalni, mert máris Robert karjaiban voltam és hevesen csókolt. Mikor abbahagyta már éppen tettem volna fel a kérdést, hogy mit keres itt, de megelőzött

- Sajnálom, nagyon sajnálom! – mondta könnyes szemekkel – Kérlek, ne haragudj rám!

- Mit keresel itt? – kérdeztem döbbenten – és mi ez az egész?

- Nem tudtam megtenni. Nem tudtalak elhagyni. Te vagy az életem, nélküled nem élek – magyarázta

- Elmagyaráznád, hogy mi ez az egész és, hogy miről beszélsz – kértem – nem értek semmit

- Nem került az apám kórházba, de kellett valami magyarázatot találnom, hogy miért hagylak el és ez jutott eszembe – mondta szemlesütve – de nem tudom megtenni. Nem tudlak elhagyni. Már Pesten voltam. Végig Te jártál a fejemben és nem tudtam felszállni a gépre, így visszajöttem a szívemért.

- Ezt nem értem, miért kellett volna elhagynod? – néztem rá furcsán

- A menedzserem hívott, hogy szakítanom kell veled – magyarázta

Erre én elkerekedett szemekkel bámultam rá.

- De miért? – csak ennyit bírtam kinyögni

- Úgy gondolják, hogy nem tesz jót a karrieremnek és a hírnevemnek, ha veled vagyok. Különösen a készülő Eclipse című filmet sodorta veszélybe, hogy fényképes bizonyítékok vannak arra, hogy összevesztem Kristennel. Így nehezen tudnánk hitelesen eljátszani a filmben a szerelmespárt és a rajongók sem hinnék el. A Summit közölte, hogy szakítanom kell veled és észhez kell térnem, különben lecserélnek. Nem tudtam, mit csináljak, így jutottam arra az eszement ötletre, hogy el kell mennem és meg kell bántsalak, de mivel Te vagy az életem nem tudtam megtenni. Felhívtam a menedzseremet és közöltem vele, hogy nem tudok nélküled élni és nem tudlak elhagyni. Annyit megteszek, hogy kibékülök Kristennel. Ha ezek után a Summit úgy dönt, hogy leváltanak, nem érdekel. Legalább nem kell többé Edwarddal versenyeznem - magyarázta

- Meg tudsz nekem bocsátani? – kérdezte – Hülye voltam. Nem tudnék nélküled élni

Nem tudtam válaszolni, csak emésztettem, amit mondott. El akarták tőlem szakítani, mert ártok a karrierjének.

- Kicsim, tudom, hogy nagyon megbántottalak. Nagyon sajnálom és megteszek mindent, hogy megbocsáss nekem és kiengeszteljelek – mondta és elindult kifelé az ajtón.

Én még mindig ott álltam és néztem magam elé. Miután sikerült rendbe szednem a gondolataimat és rájöttem, hogy nem veszíthetem el még egyszer utána szaladtam. Rob már a folyosó végén volt.

- Robert – kiabáltam és rohantam felé

Ő is elkezdett felém szaladni és a karjaiba zárt.

- Szeretlek – mondtam könnyek között

- Én is Téged! – suttogta a fülembe