7. Egyik meglepetésből a másikba

Sziasztok!
Köszönöm az eddigi megjegyzéseket :) Továbbra is várom a komikat!


Reggel furcsa zajokra ébredtem. Óvatosan kinyitottam a szememet és megláttam Robot, amint a konyhában tüsténkedik, de úgy tűnt, hogy nem túl sok sikerrel. Ezen mosolyognom kellett. Arra gondoltam meglepem, de aztán eszembe jutott, hogy nézhetek ki, így arra jutottam előbb a fürdő. Csendben kiosontam, szerencsére nem vett észre és halkan becsuktam az ajtót. Mikor belenéztem a tükörbe, kis híján összeestem. A hajam egy szénaboglya a többiről meg már ne is beszéljünk. Rendbe szedtem magam, letusoltam, fogat mostam. Mikor már emberi kinézetem lett, felvettem egy köntöst és kiléptem a fürdőszobából, ekkor már Robert is észrevett.

- Jó reggelt – köszönt – észre se vettem, hogy felébredtél
- Jó reggelt – köszöntem vissza és alig bírtam visszatartani a nevetést – hát te meg mit művelsz? Mit ártott neked az a tányér? - kérdeztem, mivel éppen egy tányér darabjait szedte össze a földről
- Hát nem igazán boldogulok – mondta pirulva- meg akartalak lepni, de nem igazán sikerül semmi

Kedvesen rámosolyogtam

- Hagyd csak majd én megcsinálom – mondtam és odabújtam hozzá
- Jobban érzed már magad? – kérdezte óvatosan
- A konyhai tevékenységed látványa határozottan felvidított, de még mindig nem tudom felfogni, hogy így alakultak a dolgok Ramival, valahogy helyre kell ezt hoznom – mondtam szomorúan
- Biztosan helyre fognak jönni a dolgok – mondta kedvesen – a barátnőd rá fog jönni, hogy tévedett – fűzte még hozzá

Próbáltam hinni neki, de akkor még nem igazán bíztam ebben. Miután megnyugodtam elkészítettem a reggelit és csendben elfogyasztottuk. Robert ragaszkodott hozzá, hogy ő mosogasson el, ha már arra képtelen volt, hogy reggelit csináljon

- Rendben, de segítek, egyrészt úgy gyorsabb, másrészt nem szeretném, ha még egy tányér megsérülne – mondtam mosolyogva

Mikor végeztünk a mosogatással szorosan magához húzott és megölelt, úgy mint előtte még soha.

- Gyönyörű vagy – mondta halkan

Szerettem volna, ha ez a pillanat örökké tart, de csörögni kezdett a mobilom, hogy a fene vinné el

- Ki lehet az – mérgelődtem

Mivel fogalmam sem volt, merre lehet a telefonom, a hang után mentem és nagy nehezen megtaláltam a fotelben a párnák között. Ránéztem a kijelzőre és majdnem kiesett a készülék a kezemből. Rami hívott, gyorsan felvettem

- Szia – mondta óvatosan
- Szia! Ne haragudj! Annyira hülye voltam! Sajnálom, ha neked ő kell akkor áldásom rátok és persze bármikor, bármilyen gonddal fordulhatsz hozzám. Egy orbitális marha voltam, hogy tényleg azokat mondtam neked, amiket mondtam. Meg tudsz nekem bocsátani? És mellesleg Rob tényleg nagyon helyes és még aranyos is - hadarta egy szuszra
- Ohh- hirtelen nem jutottam szóhoz
- Mitől gondoltad meg magad? - kérdeztem halkan
- Hát …én is gondolkodtam, meg Rob is segített abban , hogy tisztábban lássam a dolgokat.
- Rob? – kérdeztem meglepődve
- Ezt majd kérdezd meg tőle – mondta Rami gyorsan
- Trixi visszamehetek a hotelbe? - kérdezte félénken
- Itt vagy Londonban? Azt hittem hazamentél – mondtam meglepetten
- Nem, itt maradtam – jött a halk válasz
- Persze Rami, nagyon jó lesz és fátylat a múltra és én is sajnálom, ne haragudj rám - jött a vallomásom
- Köszönöm – suttogta a telefonba
- Én is
- Akkor egy óra múlva ott vagyok
- Rendben várlak, szia
- Szia

Miután letettem kérdő pillantással néztem Robra

- Azt hiszem valamit el kellene mesélned nekem – mondtam neki
- Nem bírtam nézni, hogy szomorú vagy, ezért miután elaludtál kikerestem a mobilodból a barátnőd számát és felhívtam. Elmondtam neki azt, amit már neked is elmondtam és kértem, hogy gondolja át a dolgokat - magyarázta
- Köszönöm – mondtam - és a nyakába ugrottam, majdnem feldöntöttem

Elkapott és karjai mint védő vaspánt zárultak össze körülöttem:

- Ez a legkevesebb, amivel tartoztam, elvégre miattam vesztetek össze – suttogta

Nem tudtam mit felelni csak megcsókoltam
Ezen egy kicsit meglepődött, de aztán mosolyra húzta a száját, ami jó érzéssel töltött el

- Akkor szerintem én most megyek, Rami nem sokára ideér és gondolom sok megbeszélnivalótok van
- Még egyszer köszönöm - Este találkozunk? – kérdeztem halkan
- Persze, semmi pénzért nem hagynék ki egy percet sem, amit veled tölthetek – mondta mosolyogva és adott egy puszit az arcomra
- Este 8-ra jövök érted
- Rendben, szia
- Szia

Miután Rob elment, nem tudtam magammal mit kezdeni. Hol leültem, hol felálltam, aztán egyik helyről ültem át a másikra nem bírtam megnyugodni, aztán egyszer csak nyílt az ajtó és ott állt Rami. Egyből a nyakába ugrottam, aminek köszönhetően elejtette a táskáját, ami hangos puffanással jelezte, hogy földet ért.

- Sajnálom – kezdte egyből, de nem hagytam, hogy tovább mondja
- Én is sajnálom és nagyon örülök, hogy itt vagy

Bepakoltunk a szobába aztán eldöntöttük hogy elmegyünk sétálni. Mivel nagyon szép idő volt a fagyizás mellett döntöttünk persze közben dőltek belőlünk a szavak. Egyszer elmentünk egy újságos bódé mellett és kis híján azt hittem összeesek

- Mi történt? - kérdezte barátnőm kétségbeesetten

Mivel megszólalni nem tudtam csak rámutattam az egyik újságra, aminek a címlapján én voltam Robbal, ahogy megölel egy másik képen pedig a csók. A címe pedig ez volt: Vajon ki lehet az ismeretlen lány aki az ujja köré csavarta a szívtiprót?
Rami gyorsan elrángatott onnan, mielőtt valakinek szemet szúrt volna ez a jelenet.

- És akkor most mi lesz? – jött a kérdés

Most már megtaláltam a hangomat

- Mi lenne, remélem a tanítványaim nem olvasnak pletykalapokat – mondtam a földet bámulva
- Ennyi? – hitetlenkedett barátnőm
- Mit tudok csinálni? Ami megtörtént, megtörtént, nem tudom megváltoztatni, nem mintha bánnám, mármint az egyik részét, a cikk nem hiányzott, de ez van - válaszoltam
- Te tényleg nagyon szereted – állapította meg

Csak bólintottam és elpirultam
A továbbiakban nem esett több szó a cikkről. 5 körül megállapítottuk, hogy ideje hazamenni, hogy el tudjak készülni. Megint hosszas válogatás után sikerült csak kiválasztani, hogy mit is vegyek fel. Most egy fekete ruha mellett döntöttünk, a már ismert szandállal. 8 előtt öt perccel már kopogtattak is azt ajtón. Szinte repültem ajtót nyitni és nem kellett csalódnom, Rob volt az teljes életnagyságban

- Szia - köszönt
- Szia
- Mehetünk? - kérdezte
- Igen – mondtam és bekiabáltam Raminak, hogy elmegyünk
- Sziasztok, jó szórakozást, ja és Robert: köszönöm – jött az őszinte köszönet
- Igazán nincs mit – válaszolta Rob zavartan

Becsuktam az ajtót és megöleltem a férfit, akit annyira szeretek, úgy, mint még senkit soha
Viszonozta az ölelésem, de bánatomra a kelleténél hamarabb tolt el magától

- Mi a baj? - kérdeztem
- Van valami, amit meg kellene beszélnünk

A gyomrom összeszorult, most jön az hogy szép volt, de ennyi. Hát igen semmi sem lehet tökéletes visszakapom a barátnőmet de elveszítem a legfontosabb embert…

- Nagyon sajnálom, hogy belekevertelek, nem akartam, csak annyira szeretlek és….és kérlek ne haragudj rám, hogy már te is benne vagy …
- Mi?? A cikkre gondolsz? – kérdeztem megkönnyebbülten
Csak némán bólintott és láttam a fájdalmat a szemében, csak aggódik.
- Emiatt ne kérj bocsánatot, nem a te hibád és nem számít. Szeretlek, nekem csak ez a fontos
- ahogy ezeket kimondtam rám nézett, megkönnyebbült, szemei pedig csillogtak
- Annyira jó, hogy itt vagy és hogy vagy nekem, veled akarok lenni, örökre – egy újabb vallomás

A szívem majdnem kiugrott a helyéről, ahogy ezek a szavak eljutottak a tudatomig, nem tudtam válaszolni csak megöleltem, olyan erővel, mintha attól félnék hogy ez csak egy álom és egyszer csak eltűnik. Ő pedig felemelte a fejem, mélyen a szemembe nézett és megcsókolt. Ajka olyan édes volt, akár a méz. Hosszan csókolt, amit nem bántam, legszívesebben soha nem hagytam volna abba, de ennek is vége szakadt. Kéz a kézben elindultuk és micsoda meglepetés most sem tudtam hova megyünk.

- Hova megyünk? – kérdeztem

Hirtelen megállt, szembefordított magával, megfogta mindkét kezem:
- Hozzám – mondta halkan

Nem tudom hirtelen mit olvashatott le az arcomról, de egyből elkezdett magyarázkodni

- Ne aggódj, nincs semmi hátsó szándékom – mondta pironkodva

Ezen már mosolyognom kellett, így ő is megnyugodott. Kéz a kézben folytattuk az utunkat. 10 perc múlva meg is álltunk egy ház előtt.

- Nem is tudtam, hogy ilyen közel laksz hozzánk – mondtam dorgálóan
- Csupa meglepetés vagyok - mondta és magához húzott, hogy megcsókoljon, de váratlan dolog történt.
2 lány lépett oda hozzánk és majd szétrobbantak az örömtől, hogy találkozhattak Robbal. Akkora vigyor ült az arcukon, hogy félő volt lenyelik a házat, ha nem vigyáznak. Amikor engem is észrevettek, mert Rob háttal állt nekik és engem pont takart (nem is értem hátulról hogy ismerték fel) az egyik csaj odajött hozzám és lekevert egy hatalmas pofont

- Te kurva, hagyd békén őt – kezdett kiabálni

Hirtelen köpni, nyelni nem tudtam
Rob ijedten nézett rám, aztán lefogta a kis libát és elmondta neki a magáét.

- Mit képzelsz magadról? Nem ismersz, semmi közöd ahhoz, hogy kivel vagyok …

Tovább is folytatta volna, de fogtam a karját és elrángattam onnan. Mikor beértünk a házba, aggódó szemekkel nézett rám

- Sajnálom - és adott egy puszit az arcomra
- Ugyan nem tehetsz róla – mondtam és rámosolyogtam, de láttam rajta, hogy nem győztem meg.
Magát okolta a történtekért, már előre féltem, hogy milyen vége lesz ennek. Nem számít, harcolok, mindennél fontosabb nekem és nem fogom elengedni, persze ha menni akar az megint más, de amíg van remény küzdök. Egy- két pofont vállalok érte, mert Ő még többet is megér.