14. Fenyegetés

Miután végre ezt is megbeszéltük és Clare is elment Rob felvázolta a terveit. Választhattam a közös fürdés vagy a közös fürdés között. Be kell valljam mind a kettő csábító ajánlatnak hangzott, de mégis úgy döntöttem, hogy a közös fürdést választom, aminek Rob igencsak örült. Bevonultunk a fürdőszobába és engedett egy kád vizet, majd felém fordult. Intett az ujjával, hogy menjek oda hozzá, de én csak megráztam a fejem. Erre egy lépést tett felém, mire én mosolyogva egyet hátraléptem és az ajtónak támasztottam a hátamat. Odajött hozzám, a hátam mögött kulcsra zárta az ajtót és szorosan nekinyomott, úgy hogy nem szabadulhattam. Keze a fenekemen pihent, ajkait az enyémekre tapasztotta, majd felkapott a kezeibe és ruhástól a kádhoz vitt. Leültetett a kád szélére és megszabadított minden felesleges ruhadarabtól, ahogy én is őt, majd újra felemelt és velem együtt bemászott a kádba. Az ölében ültem, éreztem minden egye rezdülését. Kezeimmel a mellkasán játszottam, miközben ajkaink nem váltak el egymástól. A hátamat simogatta miközben egyre jobban magához húzott. Két fél voltunk, mely újra egy egész lett. Miután végeztünk a fürdőszobai teendőkkel, szerelmem kitalálta, hogy elmehetnénk sétálni, mivel már unja a bezártságot. Díjaztam ezt az ötletet, bár egy kicsit tartottam a fotósoktól és újságíróktól, de Rob megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj.
Felöltöztünk és kézen fogva elindultunk. Nem tudom mi történhetett, de meglepő módon senki nem állt a ház előtt. Se egy fotós, se egy újságíró. Mindketten nagyon örültünk ennek a fordulatnak, így nem kell senkinek magyarázkodnunk. Elindultunk egy hangulatos kis park irányába. Annyira szép idő volt és örültem, hogy végre kijöttünk egy kicsit a lakásból. Sosem szerettem a bezártságot. 2 órát sétáltunk, miután úgy döntöttünk, hogy ideje visszamenni. Éppen beléptünk a lakásba, amikor elkezdett csörögni a telefonom. Rami volt az.

- Szia! – szóltam bele boldogan a telefonba

- Trixi baj van – mondta sírva

- Jézusom Rami, mi történt? – kérdeztem aggodalmasan

- Betörtek a hotelbe. Teljesen felforgatták a szobát, de a legrosszabb nem is ez, hanem az, hogy hagytak Neked egy üzenete – mondta még mindig zokogva

- Neeekem? – kérdeztem megütközve

- Azt hiszem jobb, lenne ha idejönnétek, ezt látnotok kell – ecsetelte barátnőm a dolgokat

- Rendben, azonnal indulunk - válaszoltam

- Szia!

- Szia és kérlek légy óvatos - kérte

- Mi történt? – fordult felém Rob aggódó arckifejezéssel

- Betörtek hozzánk és kaptam egy üzenetet, de Rami reagálásából ítélve, nem lehet túl bíztató - vázoltam neki a helyzetet

- Akkor azonnal indulunk – mondta - és már kézen is fogott. Fogtunk egy taxit és 10 perc múlva már a hotel előtt voltunk

Amikor felértünk a szobánkhoz, teljesen ledöbbentem, a ruháim szétdobálva és szétszaggatva. Minden felforgatva, Rami pedig ott sírt az ágyon

- Istenem jól vagy? – kérdeztem ijedten

- Igen – válaszolta szipogva - ezt olvasd el - és a kezembe nyomott egy papírlapot

Ez állt rajta:
„Ha nem hagyod békén Robertet, Te boszorkány, akkor nagyon keservesen megbánod. Pokollá teszem az életedet és kicsinállak ha kell. HAGYD ŐT BÉKÉN!!!! A „halálod”

Kis híján megállt bennem az ütő. Rob kivette a kezemből a papírt és elolvasta, az arca elkomorult. Miután befejezte, szorosan magához ölelt és egyből telefonált a rendőrségre. Bejelentette a dolgot és feljelentést tett fenyegetés miatt, bár fogalmunk sem volt róla, ki tehetett ilyet. Nekem volt egy tippem, de elvetettem a dolgot. Egy rajongó sem lehet ennyire fanatikus, sőt ez már nem is fanatikus, hanem őrölt. Csak egy őrült lehetett, erre más nem képes. Nagyon féltem, de nem mertem mondani, mert Rob megint csak magát okolta volna, de megérezhette, mert egyre erősebben ölelt.

-Ne félj, nem engedem, hogy bántsanak – mondta

És én hittem neki, amíg vele vagyok, addig nem számít semmi. Nem engedi, hogy bajom legyen, bár attól is féltem, hogy neki baja esik, azt viszont nem bírnám ki.