3.Váratlan

Sötétség fogadott, amin nagyon meglepődtem, mivel meg voltam róla győződve, hogy Rami addig nem fekszik le, amíg ki nem faggat. Kénytelen voltam felkapcsolni a lámpát, mivel ebben a szobában még nem ismerem ki magam, de Ramit se szerettem volna felkelteni. Mikor világosság lett a szobában és végre én is láttam, hová lépek, észrevettem, hogy barátnőm ott ül a fotelben.
- Hát te nem alszol? – kérdeztem meglepetten.
- Ugye ezt te sem gondoltad komolyan, hogy el tudtam volna aludni addig, amíg nem érsz haza. Elvégre otthagytalak a parkban egy vadidegennel – mondta egy kissé feszülten.
Ebből már tudtam, hogy baj van. Rami nem szokott ilyen lenni.
- Persze hogy nem. Ne haragudj! De miért üldögéltél a sötét szobában? – kérdeztem óvatosan.
- Így jobban tudtam gondolkodni. Trixi beszélnünk kell – mondta komoly hangon.
- Mi a baj? - kérdeztem és leültem mellé.
- Mi van veled? Ez nem Te vagy. Elmész egy idegennel sétálni egy idegen városban. Úgy érzem nem is ismerlek
- Nem tudom, mi van velem – mondtam halkan -, de őt valamiért nagyon közel érzem magamhoz. Tudom butaság, mert nem is ismerem, de úgy érzem több közös van bennünk és hogy nagyon is megérti min megyek most keresztül
- Mert én nem? – kérdezte Rami mérgesen.
- Dehogyis, nem ezt akartam ezzel mondani, sajnálom. Tudod, hogy nagyon szeretlek és hogy a legjobb barátnőm vagy és örökké hálás leszek neked azért, amit értem tettél - mondtam majdnem sírva.
- Akkor tegyél meg nekem valamit – kérte
- Akármit - jött ki a számon az automatikus válasz
- Ne találkozz vele többet! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon
- Miii? Miért? - kérdeztem
- Mert azt érzem, hogy csak rontani fog a helyzeteden. Amikor megérkeztünk, végre láttalak mosolyogni, hosszú idő után, ezért is döntöttem, úgy hogy ide hozlak. De benne nem bízom, azt érzem, hogy bántani fog. Nagyon szeretlek és nem szeretném, ha újra csalódnál – mondta ő is könnyes szemekkel.
- Honnan tudod? Nem is ismered - csattantam fel
- Ahogy te sem és miért véded? Fogalmad sincs, hogy ki ő valójában. Komolyan, rád se ismerek, ez nem te vagy. Mindig megfontolt és józan voltál, most meg úgy viselkedsz, mint egy csitri. Szóval komolyan mondom, ne találkozz vele! Hidd el csak neked szeretnék jót – mondta kemény hangon
Nem tudtam elhinni, amiket hallottam. A mai délután folyamán azt éreztem, hogy vagyok valaki, hogy van valaki, aki tényleg megért, erre a legjobb barátnőm, aki mindig támogatott, azt akarja, hogy ne találkozzak vele soha többé. Nem tudtam, mit tegyek. Robertet is szerettem volna még látni, de Ramit sem akartam megbántani.
- Na mit mondasz - kérdezte
- Fogalmam sincs. Adj időt reggelig, kérlek, hogy átgondoljam - kértem
- Rendben, akkor reggel visszatérünk rá, de előre szólok, ha azt mondod, hogy találkozni fogsz még vele, akkor én hazamegyek. Nem akarom, újra azt látni, hogy megbántanak. Nem bírnám még egyszer elviselni és hidd el, ha azt fontolgatod, hogy találkozni akarsz vele, te is jobban tennéd, ha hazajönnél velem, de hagylak gondolkodni. Jó éjt! – mondta és lefeküdt
- Jó éjt- csak ennyit bírtam kinyögni és ott maradtam a fotelben. Egyszerűen az eszem nem tudta ezt a mai napot feldolgozni. Rami azt kéri, hogy döntsek és hogy ne találkozzak többet Robbal és pont ő kéri ezt tőlem, aki azt hittem, azt szeretné, hogy végre boldog legyek. És most hogyan tovább??? Az agyam folyamatosan zakatolt, de nem jöttem rá, hogy mi lenne a helyes: Robert vagy Rami. Ez az egész képtelenség!! Miért kellene választanom a barátnőm és közte. Amúgy is semmi nincs köztünk és ha nincs köztünk semmi, akkor megbántani sem tud, próbáltam valahogy kibogozni gondolataimat. Aztán fogalmam sincs mikor és hogyan, de elaludtam a fotelben. Arra ébredtem, hogy süt a nap. Feltápászkodtam és majdnem elestem, annyira elgémberedtek a lábaim. Nem tudtam mennyit aludtam és azt sem tudtam mennyi az idő. Rami még aludt. Próbáltam lábujjhegyen közlekedni, nehogy felkeltsem. Megkerestem a mobilomat és ránéztem a kijelzőre, háromnegyed 7. Volt még valami, ami feltűnt, 2 üzenet, aminek nem is kellett volna annyira meglepnie, elvégre tegnap egész nap nem volt nálam a telefonom. Megnéztem az elsőt és egy ismeretlen számmal találtam magam szemben. Megnyitottam az üzenetet és ez volt benne:
„Szia Trixi!
Ne haragudj, hogy már most zaklatlak, pedig nem rég váltunk el, csak el szeretném mondani, hogy nagyon jól éreztem magam és lehet, hogy furcsán hangzik, de azt érzem sok közös van bennünk. Csak ennyit szerettem volna. Szép álmokat Neked! Robert”
Ahogy elolvastam, hatalmas mosoly ült ki az arcomra, ezek szerint nem csak én érzem, hogy sok bennünk a közös, hanem ő is. Ez az sms csak erősítette benne azt az érzést, hogy nem tehetem meg, hogy többet nem találkozok vele. Megnéztem a következő üzenetet is, amely meglepő módon ugyanarról a számról érkezett és ez állt benne:
„Már megint én, ne haragudj, csak annyi, hogy nagyon szeretnék még veled találkozni. Kérlek ne gondolj rámenősnek, csak azt érzem, hogy újra látnom kell téged. Esetleg holnap, vagyis ma este ráérnél? Ha igen, csak csörgess meg és visszahívlak és megbeszéljük a részleteket. Még egyszer szép álmokat! Puszi: Rob”
Miután elolvastam, el kellett olvasnom még 4-szer, mire tényleg fel bírtam fogni, hogy mit is írt. Találkozni akar velem. Ezek szerint nem hordtam össze annyi butaságot. Vagy a másik lehetőség, hogy ő is kattant egy kicsit. Ezt a lehetőséget gyorsan ki is zártam. Így maradt az első. Ez már sokkal szimpatikusabb. Elolvastam még egyszer az üzenetet és a szívem egyre hevesebben kezdett verni.
Na és akkor most mit csinálsz? - szólt közbe az eszem. Hagyod Ramit hazamenni? Te meg itt maradsz? Ezt nem tehetem meg, meg kell találnom a módját annak, hogy Robbal is találkozhassak és Ramit se bántsam meg és rávegyem, hogy maradjon. Ahogy ezek a gondolatok lejátszódtak a fejemben, Rami elkezdett forgolódni az ágyban. Gyorsan felpattantam és bementem a fürdőszobába. Kellett még egy kis idő hogy kitaláljam, mit is fogok tenni. Ahogy belenéztem a tükörbe kis híján felkiáltottam. Egy bányarém nézett vissza rám. Itt az ideje, hogy rendbe szedjem magam. Letusoltam, hajat és fogat mostam. Közben folyton azon rágódtam, mit is kellene tennem. Nagy nehezen sikerült egy olyan megoldást találnom, ami nekem tökéletesen megfelel és talán Rami is elfogadja. Belebújtam egy köntösbe és megfogtam a kilincset.
Most ki kell mennem, el kell mondanom neki mire jutottam. Csak remélni tudtam, hogy minden úgy alakul, ahogy elterveztem. Lenyomtam a kilincset és lassan kinyitottam az ajtót.