15. Boldogság és hazugságok

Sziasztok!
Tényleg nagyon kérnék mindenkit, aki olvassa, írjatok véleményt!
Így nem tudom, hogy írjam-e tovább...
Köszi!


A következő napokat Rob végig velem töltötte. Egy percre sem hagyott egyedül. Nagyon jól esett a közelsége. Az, hogy ennyire aggódott értem, még jobban megerősítette a hitemet abban, hogy valóban szeret. Nem nagyon mozdultunk ki, nehogy valami baj történjen. A rendőrség nyomozást indított ismeretlen tettes ellen, de még nem jutottak semmire. Elérkezett az utolsó napom Londonban, ami nagyon elszomorított. El kell válnom az életemtől. Egyfelől viszont örültem neki, hogy hazamegyek. Oda már csak nem követ ez az őrült. Rob is lehangolt volt, de az utolsó estére valami meglepetést tartogatott. Hiába próbáltam belőle kiszedni mi az, nem árulta el.

- Mi a meglepi? Áruld el – kérleltem

- Ha elmondanám, már nem lenne meglepetés – mondta nagy bölcsen

Erre csak fújtam egyet, mire ő csak mosolygott.
Este elvonultam a fürdőszobába és meglepve tapasztaltam, hogy Rob most nem akart velem jönni. Egy kicsit bántott a dolog, de biztos van jobb dolga. Mikor kiléptem a fürdőből, azt hittem elájulok. Egy hatalmas zongora volt a szoba közepén és a lakás tele volt mécsesekkel. Rob odajött hozzám, átölelt és megcsókolt

- Szeretlek - suttogta a fülembe

- És is téged - mondtam -, de hogy került ide ez a zongora?

- Ez is a meglepetés része - mondta – majd kézen fogott és az ágyhoz húzott. Az ágyon egy gyönyörű tengerkék színű ruha feküdt

- Ez az e…enyém? - dadogtam

Rob csak bólintott

A nyakába ugrottam

- Köszönöm! De miért kaptam? - kérdeztem

- Nem vehetek ajándékot a barátnőmnek - kérdezte felvont szemöldökkel - vagy talán nem tetszik?

- Dehogynem tetszik – mondtam gyorsan - csak nem értem, miért kell rám pénzt költened

- Mert ezzel örömet szerzek neked – jött a válasz - és ha te örülsz én is boldog vagyok

- Én már akkor is boldog vagyok, ha veled lehetek - mondtam

A kezeit a derekamra kulcsolta és ajkaival birtokba vettem az enyémeket. Kb 10 perces csókcsata után, megszólalt

- Vedd fel a ruhát, kérlek

- Rendben egy perc és jövök

Mire visszaértem Rob is öltönyben ült a zongoránál. Rám mosolygott és intett, hogy menjek oda hozzá. Leültem mellé és a vállára hajtottam a fejem

- Gyönyörű vagy - mondta

- Köszönöm – válaszoltam elpirulva -, de te sem panaszkodhatsz. Még nem is láttalak ilyen elegánsnak - viccelődtem

Ezen csak mosolygott, majd elkezdett zongorázni. Számomra ismeretlen dalokat játszott, de olyan gyönyörűek voltak, hogy könnyek szöktek a szemembe. Mikor abbahagyta, felém fordult és sugárzó arccal rám nézett.

- Az összes dalt Te ihletted. Te vagy az én múzsám, úgy éreztem csak ezek a dalok méltóak hozzád – mondta kedvesen

Nem bírtam megszólalni csak potyogtak a könnyeim
Ekkor Rob elővett valamit a zsebéből és a kezembe rakta. Egy kis doboz volt.

- Mi ez? – kérdeztem döbbenten

- Egy kis ajándék. Nyisd ki!

Kinyitottam és egy gyönyörű vékony aranylánc volt benne. A láncon egy kis R betű és egy kis fél szív alakú medál

- Ez gyönyörű - dadogtam

- Tetszik? – kérdezte óvatosan

Már megint nem tudtam beszélni, így csak bólintottam
Rob a nyakamba akasztotta a láncot és bekapcsolta
- Nekem is van - mutatta.

Az övén egy T betű volt és szintén egy kis fél szívecske. Akkor állt össze a kép.

- Akkor…ez… -, de nem bírtam végigmondani, mert még mindig nem fogtam fel

- Igen! – mondta mosolyogva A T betű a te neved rövidítése az R betű meg az enyém. A szív pedig szintén minket jelképez, hogy összetartozunk – magyarázta

Mikor helyrekattantak a szavai a nyakába borultam és ott folytattam a sírást

- Köszönöm - mondtam alig hallhatóan

Ekkor Rob felállt, bekapcsolta a hifi-t és a kezét nyújtotta

- Gyere - mondta

Megfogtam a kezét és felálltam. Magához húzott, kezét a derekamra tette és elkezdtünk táncolni

- Nem is tudtam, hogy tudsz táncolni? – incselkedtem vele

- Sok mindent nem tudsz még - mondta sejtelmesen

- Pedig már azt hittem kezdtelek kiismerni – mondtam durcásan

Erre csak vigyorgott, majd felkapott a karjaiba és az ágyhoz vitt

- Mik a terveid? - kérdeztem mosolyogva. Ekkora már elszállt a haragom.

- Szerintem tudod - mondta sokat sejtetően

- Valóban - kérdeztem incselkedve, majd hogy ne tudja folytatni ajkaimmal tapasztottam be a száját. Hevesen falta számat és simogatta a hátamat. 10 perc múlva már ruhák nélkül folytattuk. Ez volt az utolsó alkalom, hogy vele lehetek. Holnap hazamegyek és nem tudom mikor látom újra. Erre a gondolatra a szívem összeszorult, de visszatértem a jelenbe és élveztem Rob érintéseit, ahogy ő is megremegett minden csókomtól.

Reggel fájó szívvel, de kéz a kézben mentünk le a taxihoz. A reptéren is végig mellettem volt, magához ölelt, nem számított, hogy ki látja és ki nem. 2 percenként heves csókban forrtunk össze.

- Kimegyek a mosdóba - mondtam - 1 perc és jövök - és adtam egy csókot neki

Mikor beléptem a mosdóba érdekes látvány fogadott, vagyis inkább egy nem várt személy

- Kristen – mondtam meglepetten – mi keresel itt?

- Beszélnem kell veled – szűrte a fogain keresztül

- Valahogy sejtettem - válaszoltam - hallgatlak

- Annyit szeretnék közölni veled, hogy Rob az enyém! Hagyd őt békén - kezdte

- Szóval te voltál? – kérdeztem a döbbenettől alig hallhatóan

Nem felelt, de a tekintete mindent elárult.

- Menj szépen haza és felejtsd el Robot. Ő és én egy pár vagyunk és összetartozunk. Te nem tartozol ide - folytatta

- Kristen térj már észhez. Csak a filmben vagytok egy pár a valóságban nem. Rob engem szeret. Te csak a barátja vagy és soha nem is leszel több – próbáltam érhetően magyarázni neki

- Valóban? – kérdezte gúnyosan - Rob és én együtt voltunk, csak kellett neki egy kicsi idő, ezért jött haza, ha te nem jelensz meg már régen visszajött volna hozzám – mondta, de már szinte kiabált

- Nem hiszek neked – mondtam neki – és sarok fordultam

- Be tudom bizonyítani – erősködött - és elkapta a karomat, nehogy ki tudjak menni

Ekkor megláttam hogy egy ugyanolyan lánc lóg a nyakában, mint amilyet én kaptam tegnap Robtól

- Ti tényleg együtt voltatok? – kérdeztem értetlenül

Kristen csak bólintott

- Nem mondta el neked igaz? – kérdezte most már halkabban

- Nem - válaszoltam

- Figyelj, veled nem lehet boldog, te nem érted meg. Én tudok neki segíteni, ugyanazon megyünk keresztül, rám támaszkodhat. Te nem vagy hozzávaló én kellek neki, rám van szüksége – mondta egyre nagyobb hévvel

Ezt már nem bírtam tovább hallgatni,így zokogva kirohantam a mosdóból.
Rob egyből jött oda hozzám, de nem akartam látni

- Kicsim mi a baj? – kérdezte aggódó hangon

- Hagy békén, hazudtál nekem - kiabáltam – és letéptem a láncot a nyakamból és a lábai elé dobtam

- Miről beszélsz - értetlenkedett

Ekkor kilépett Kristen is a mosdóból

- Szia Rob - köszönt vigyorogva

- Kristen – mondta Rob megdöbbenve