13. Kérdések és válaszok

Halihó mindenkinek!:)
Továbbra és nagyon várom a komikat, szeretném tudni mit gondoltok...
Kellemes vasárnap délutánt mindenkinek!:)
Puszi!


Rob ölében ülve, megnyugodtam. Órákon keresztül, csak ültünk így, amikor egy olyan kérdés fogalmazódott meg bennem, ami eddig eszembe se jutott.

- Rob – kezdtem – kérdezhetek valami

- Persze – mondta egyből - akármit

- Mi lesz velünk? – kezdtem bele, abba ami a szívemet nyomta - Mármint úgy értem, én 4 nap múlva hazamegyek és gondolom, te is mész vissza forgatni, amint meggyógyulsz. Hogyan lesz tovább? – böktem ki

- Ezen már én is gondolkodtam - mondta komoly hangon - Nem tudom, hogy fogjuk megoldani, de megoldjuk, mert nem tudnék nélküled élni - mondta és a szemembe nézett.

- Kérdezhetek én is valamit

- Persze – mondtam egyből

- Mit lennél hajlandó feladni értem? – kérdezte és egyből lehajtotta a fejét

- Féltem ettől a kérdéstől – kezdtem a válaszomat -, mert bármit hajlandó lennék feladni érted, de valahogy bizonytalan lettem. A tanítást feladnám, bár az életem és imádom, de Te sokkal fontosabb vagy. – folytattam - Ha arra kérnél, hogy menjek veled, mennék, de nem akarok kiszolgáltatott lenni. Úgy értem, én a tanításhoz értek és a Te életviteled mellett, ezt nem tehetem, de én nem akarom, hogy eltartsanak. Az nem én lennék - magyaráztam

- De ami az enyém, az a tiéd is – jött egyből a megjegyzés

- Tudom, de akkor sem szeretnék úgy élni, hogy nincs semmim és mástól függők – folytattam - félre ne érts az életemnél is jobban szeretlek, de ez egy olyan dolog, amiből nem engedek – fejeztem be

- Hát - mondta határozottan -, akkor marad az állandó utazás

- Ezt most komolyan mondod? - értetlenkedtem

- Persze – mondta a legtermészetesebben -, megmondtam, hogy nem tudok nélküled élni. A színészetet most még nem adhatom fel, mert van néhány szerződés, amiket már aláírtam, így azoknak eleget kell tennem, de utána nem vállalok jó darabig semmit, hogy veled lehessek. Folytatta - tehát addig meg utazgatunk.

- Meglepődtél – kérdezte óvatosan

- Igen, egy kicsit – vallottam be

- De mi lepett meg? – kérdezte őszinte érdeklődéssel

- Hát…nem is tudom, hogy mondjam el - dadogtam

- Nem hitted, hogy tényleg ennyire szeretlek, hogy képes lennék ilyenekre érted, igaz? – fogalmazta meg, amit én is mondani akartam

Csak bólintottam és nagyon szégyelltem magam

- Annyira más vagy, mint a többiek éppen ezt szeretem a legjobban benned, veled én magam lehetek. Nincsenek maszkok és végre hosszú idő után igazán élek, tehát ez a legkevesebb, hogy az utazást bevállalom, vagyis vállaljuk, ha benne vagy – foglalta össze a dolgokat

Bólintottam

- Igen, érted a világ végére is elutaznék – mondtam

- Akkor ezt megbeszéltük – nyugtázta a dolgokat

A következő percben ajkaink újra összeforrtak. Hosszú csókolózásunknak Clare vetett véget.

- Ne haragudjatok gyerekek, hogy csak így rátok török, csak van 2 szabad órácskám és gondoltam megnézem, hogy van az én kicsi fiam - mentegetőzött

- Semmi gond - mondtuk egyszerre

- Jaj Rob, jut is eszembe elhoztam a telefonod, elég sok nem fogadott hívásod van – mondta gyorsan

Az az elég sok 85 nem fogadott hívást jelentett 3 nap alatt

- Jézusom, tudtam, hogy népszerű vagy, de ennyire – viccelődtem vele – erre ő csak kényszeredetten vigyorgott

Megnézte kik keresték. A kollegái többek között, aggódnak érte. A stúdióból és még hosszan lehetne sorolni.
Ami nekem furcsának bizonyult, csak Kristentől volt 40 nem fogadott hívása.
Gyorsan visszahívott mindenkit, de Kristennel majd egy órát csevegett, ami szintén néhány szúró pillantást eredményezett tőlem. Úgy gondoltam, inkább nem hallgatom, miről beszélget Krissel így kimentem Clare-hez a konyhába.

- Ne aggódj – kezdte egyből - Kristenre tényleg csak úgy néz, mint a húgára. Téged szeret - mondta mosolyogva Clare

- Köszönöm

- Jaj és sajnálom, ami történt – folytatta bűnbánóan -, amiket a férjem vágott a fejedhez. Nem szabad vele foglalkozni. Nem gondolja komolyan, csak félti a fiát – mondta védően

- Persze, tudom – mondtam. Akkor se volt joga lekurvázni tettem hozzá magamban.

Mikor minden hívást elintézett Rob kijött a konyhába és átölelt.

- Mi a baj? - kérdezte

- Miből gondolod hogy baj van? – szegeztem neki én is a kérdést

- Kristen nem érdekel, itt vagy nekem te, bár előtte se akartam tőle semmit és ezután se akarok – magyarázkodott és őszintének tűnt

Tudom, hogy nincs okom féltékenykedni, de valahogy nem tudom, nem csípem a csajt.

- Titeket elég sokszor összehoztak és volt valami alapja biztosan - kezdtem

- Én téged szeretlek, ha volt is valami, nem számít, nekem csak te számítasz, hidd már el végre - mondta

- Tehát volt valami? - akadékoskodtam

- Nem ezt mondtam, ez te is tudod. Ne forgasd ki a szavaimat – mondta egyből

- Ne haragudj! Csak még mindig nem bírom felfogni, hogy ez tényleg igaz. Nem akarok veszekedni! Bocsáss meg – mondtam bűnbánóan

- Hogy tudnék rád haragudni? – mondta és megcsókolt