54. Árulás

Sziasztok!

Itt a következő fejezet, mivel holnap nem érek rá...
Továbbra is kíváncsi lennék a véleményetekre!
Folytatás hamarosan:)

Puszi mindenkinek!


- Bocsi gyerekek, ne haragudjatok, de nekem mennem kell – kért elnézést Rami – egy céges vacsira vagyok hivatalos.

- Ígérjétek meg, hogy valamelyik nap összefutunk - kérte

- Rendben – ígértem

- Akkor sziasztok – mondta és mindkettőnknek, adott 2 puszit.

- Szia – köszöntünk egyszerre Robbal

Kéz a kézben visszamentünk a szobába, amikor Rob becsukta az ajtót, szembefordított magával.

- Köszönöm, hogy eljöttél velem - suttogta

Erre csak mosolyogtam és megcsókoltam.

- Én köszönöm – mondtam

Erre szenvedélyesen megcsókolt és szorosan magához húzott. Volt egy olyan érzésem, mintha soha többé nem akarna elengedni. Éreztem, hogy a kimerültség kezd erőt venni rajtam, így egy kicsit meginogtam.

- Mi baj? – kérdezte ijedten

- Semmi, csak fáradt vagyok – mosolyogtam rá

- Mit szólnál, ha letusolnánk és utána pihennél? – kérdezte

- Benne vagyok – mosolyogtam még mindig

Felkapott a kezeibe és bevitt a fürdőbe. Letett és vizet engedett a kádba, közben levetkőztem. Mikor hátrafordult és meglátott ő is gyors megszabadult a ruháitól, beült a kádba, majd és is odamentem és bemásztam mellé.

- Megmasszírozzalak? – kérdezte

- Igen – suttogtam

Miközben masszírozott, éreztem, ahogy minden izmom ellazul és közben el-elbóbiskoltam.

- Kicsim – próbált szóval tartani – a kádban lehet nem kellene elaludnod.

- Jó-jó – motyogtam és tudtam, hogy félig mégis aludtam és a hangját is csak messziről hallottam.

Annyit éreztem, hogy kimászik mellőlem, majd engem is kiemel és becsavar egy törölközőbe, de mindez nagyon távolinak tűnt. Pár perc múlva azt éreztem, hogy lebegek, de nem lehettem benne biztos. Éreztem az illatát, gondolom a karjaiban vitt, de biztos nem lehettem benne, mert nem igazán érzékeltem már a külvilágot. Annyit még éreztem, hogy puhaság vesz körül és ez jól esett, viszont valami hiányzott. Kinyújtottam a kezem, de Robot nem találtam sehol, így erőt vettem szemhéjaimon és kinyitottam a szemem. Megpillantottam a fotelben ücsörögve.

- Hát te miért vagy olyan messze? – kérdeztem

- Szerettem volna, ha nyugodtan tudsz pihenni - válaszolta

- Csak akkor vagyok nyugodt, ha mellettem vagy – mosolyogtam – szükségem van rád

Erre levakarhatatlan mosoly ült ki az arcára és bemászott mellém. Egyből odabújtam hozzá, ő pedig átkarolt.

- Kellesz nekem – suttogtam a fülébe

- Jaj te kis hamis – vigyorgott – mindig csak a szex?

Erre nekem is mosolyognom kellett.

- Van időnk, az egész hét a miénk – suttogta mosolyogva a fülembe – most inkább pihenj életem

- Szeretlek - motyogtam

- Én is téged

Ezután már egyáltalán nem érzékeltem semmit, hanem beléptem álomországba. Csodás álmom volt, ami nagyon is valóságosnak tűnt. Persze a főszerepet, a mellettem lévő személy játszotta. Az esküvőnkről álmodtam. Egy hercegnő voltam, ő pedig az én hercegem és minden csodálatos volt. Életem legszebb napja, mosolyognom kellett. Mikor felébredtem szomorúan konstatáltam, hogy tényleg csak álom volt és még szomorúbban vettem tudomásul, hogy Robert nincs mellettem. Körbenéztem a szobában, de nem találtam sehol, ekkor hirtelen hangokat hallottam a folyosóról. Ingadozva kimásztam az ágyból, akkor vettem csak észre, hogy van rajtam egy póló. Nem is emlékeztem rá, hogy vettem volna fel az este pólót, bár az is tény, hogy nem sokra emlékszem. Arra még igen, hogy a kádban vagyunk, de utána olyan homályos minden. Na mindegy ez most nem fontos, csak az, hogy hol van Rob. Megindultam az ajtó felé. Mikor kiléptem a folyosóra, azt hittem menten összeesek. Megtaláltam, akit kerestem, de inkább ne találtam volna meg. Ott volt Robert a folyosón, Ramival a karjaiban és annyira össze voltak cuppanva, hogy észre se vettek. Felfordult a gyomrom és rám jött a sírhatnék is. A legjobb barátnőmmel. Volt képe a legjobb barátnőmmel kikezdeni, ráadásul a folyosón, ahol mindenki láthatja őket. Szánalmas és undorító. Könnyeim patakokban folytak, a gyomrom liftezett. Első gondolatom az volt, hogy mindkettőnek lekeverek egy hatalmas pofont, mert ahogy láttam egyik sem tiltakozott túl hevesen. A barátnőm??? Hogy tehette ezt??? És Rob??
Mennyit bizonygatta, hogy szeret…,hát csak duma volt az egész.
Végül arra jutottam, hogy egyiknek sem akarok a szemébe nézni, sőt beszélni sem akarok egyikkel sem, így visszamentem a szobába, bevágtam magam mögött az ajtót és bezártam, majd sírva borultam vissza az ágyra.