66. A nagy kérdés

Sziasztok!

Itt is a következő fejezet, amiben kiderül, mit tervez Rob:)
Jó szórakozást!
Nem tudom mikor lesz folytatás, tőletek is függ:)

Puszilok mindenkit!



Robert valóban gyorsan visszatért, ahogy ígérte. Nem volt távol 10 percnél tovább, mégis eszméletlenül hiányzott.

- Örülök, hogy visszajöttél – mosolyogtam rá. – Nagyon hiányoztál.
- Csak 10 percre mentem el – mondta majd odaült mellém, átölelt és megcsókolt.
- Tudom – motyogtam -, de nélküled minden perc kín.
- Jaj kicsim.
- Szeretlek – suttogtam.
- Én is téged, nagyon – mondta és újból megcsókolt.
- Trixi – kezdte pár perc múlva komoly arccal. – Mondanom kell valamit.
- Jézusom, megijesztesz – suttogtam. – Mi baj?
- Nincs semmi baj – csókolt homlokon. – Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni, csak tényleg mondanom kell valamit…meg kérdeznem is.
- Na most már végképp nem értek semmit – makogtam.

Erre adott egy gyors csókot, majd megfogta a kezem és letérdelt a kanapé elé.

- Szeretlek az életemnél is jobban, mindent megadnék neked – mondta. - Amióta velem vagy, igazán boldog vagyok és Téged is szeretnélek azzá tenni, mert nálad fontosabb nincs az életemben, örökké veled akarok lenni:
„Egy lány kiért élek,
Kinek elvesztésétől félek.
Napfény Ő, mi rám ragyog,
Tőle sok csodát kapok.
Szeretem mindennél jobban,
Szívem csakis érte dobban.
Nélküle nem élek,
Így csak egyet kérek:
Légy a feleségem” - mondta.

Miután a vers végére ért elővett egy kis dobozt és kinyitotta, egy gyönyörű gyűrű volt benne. Még a lélegzetem is elállt, igaz egyszer már megkérte a kezemet, de erre nem számítottam.

- Hozzám jössz? – kérdezte.

Nem igazán tudtam mit mondani a meglepettségtől, így csak néztem és hallgattam.

- Trixi jól vagy? – kérdezte ijedten.
- Igen – motyogtam könnyes szemmel.
- Mi igen?
- Hozzád megyek – borultam a nyakába.
- Köszönöm – suttogta, majd megcsókolt és a gyűrűt az ujjamra húzta.
- Ez gyönyörű – motyogtam.
- Örülök, hogy tetszik - mondta és visszaült mellém én pedig szorosan hozzábújtam.
- Kérdezhetek én is valamit? – kezdtem.
-Aha.
- Mióta van meg a gyűrű?
- Régóta – vallotta be. – Már Cipruson oda akartam adni, csak..
- Erről inkább ne – kértem. – Szeretném elfelejteni.
- Ne haragudj – kért elnézést.
- Semmi baj – mosolyogtam rá. – Csak ne beszéljünk többet róla.
- Trixi – szólalt meg újra pár perc múlva. - Kérdezhetnék még valamit?
- Persze.
- Mit szólnál hozzá, ha egy fél év múlva megtartanánk az esküvőt, addig van időnk mindent megszervezni – tette fel a következő váratlan kérdését.
- Ez komoly? - makogtam.
- Ne érts félre, nem szeretnélek sürgetni – mentegetőzött. - Csak felmerült bennem.
- Nem-nem – ellenkeztem. – Örülnék neki.
- Tényleg? – kérdezte. – Eddig az volt, hogy várjunk még.
- Tudom – válaszoltam – de szeretlek és veled akarok lenni, mindig.
- Kicsim – motyogta és hátradöntött miközben megcsókolt.

10 perces csókcsata után, a karjaiban pihentem, amikor csengettek.

- Ez biztos a pizza lesz – tápászkodott fel.

El is felejtkeztem róla, hogy éhes vagyok.
Rob ajtót nyitott és átvette a kaját, majd bevonult a konyhába és két tányérra pakolt 2 szeletet, majd visszajött hozzám. Pillanatok alatt eltűntettük az egész pizzát. Rob el akart pakolni, de nem engedtem.

- Maradj – néztem rá nagy boci szemekkel.
- Rendben – adta meg magát és visszaült mellém én pedig a mellkasára hajtottam a fejem.

Fél óra múlva elkezdett csörögni a telefonja, ránézett a kijelzőre és elhúzta a száját.

- Basszus – szisszent fel. - Elfelejtettem szólni Kellanak, most tuti leharapja a fejem.
- Tessék? – kérdeztem értetlenül.
- Vele beszéltem, mikor eltűntem és megígértem neki, hogy felhívom, de elmaradt – magyarázta.
- Értem, szóval ő is tudott róla - összegeztem.
- Igen, meg Ash is – vigyorgott. – Együtt vettük a gyűrűt.
- Szép kis összeesküvés - mondtam.
- Érted bármit – vigyorgott rám, majd felvette a telefont.
- Szia – szólt bele.
- Nem, nem, minden jól ment.
- Igen, igent mondott.
- Rendben.
- Beszélni akar veled – nyújtotta a készüléket.
- Szia – szóltam bele.
- Szia csajszi – köszöntött. - Örülök, hogy jól vagy.
- Köszönöm!
- Már azt hittem, hogy megetted ezt a majmot, hogy nem hív és komolyan kezdtem aggódni - ugratott.
- Haha, nagyon vicces vagy – nevettem a telefonba.
- Nem tudnám bántani – mondtam miközben megsimogattam Rob arcát.
- Sok boldogságot nektek – mondta Kellan.
- Köszi!
- Na nem is zavarok, csak kíváncsi voltam – vigyorgott. – Vigyázzatok magatokra!
- Okés, te is.
- Rendicsek.
- Szia – köszönt el.
- Szia – mondtam én is és visszaadtam Robnak a telefont.


Bocsi, ez lemaradt...
A gyűrű:
http://farm4.static.flickr.com/3121/3247176557_d1d2c366d7.jpg