57. Barát?

Sziasztok!

Mivel a nyelvvizsga írásbeli részén túl vagyok, hogy mennyire sikeresen az majd kiderül, úgy gondoltam, hozom a következő fejit, melyben egy kicsit jobban megismerjük Petit:)
Nagyon kíváncsi lennék a véleményekre és arra kérnék mindenkit, hogy aki teheti komizzon...nagyon örülnék neki...köszönöm!
Puszi!


- Istenem Trixi, mi a baj? – kérdezte ijedten

- S…se…semmi – dadogtam

Persze Peti nem volt hülye, átlátott rajtam.

- Pasi van a dologban, igaz? – kérdezte – valaki megbántott.

Ránéztem és a szememből kiolvasta az egészet.

- Megverem azt a szemét gazembert – köpte mérgesen

- Peti ne, kérlek!

- Ki volt az, aki ennyire megbántott? - kérdezte

- Nem számít - suttogtam

- De igen – nézett mélyen a szemembe

- Kérlek – motyogtam egyre halkabban

- Rendben, ne haragudj – kért elnézést – szeretnél beszélni róla?

- Hát, nem is tudom

- Lehet, jobb lenne, ha elmondanád valakinek és akkor könnyebben feldolgoznád a dolgokat - magyarázta

- Lehet igazad van – motyogtam

Ebben a pillanatban csörögni kezdett a mobilom. Nagy nehezen kihorgásztam a táskából, ám mikor megláttam, ki keres, egyből kinyomtam.

- Nem veszed fel? – kérdezte Peti meglepetten

- Nem akarok beszélni vele

- Ohh – nyögte – hogy az a szemét disznó volt

- Peti – néztem rá mérgesen

- Oké, bocsánat

- Ha nem haragszol, gyors írnék egy sms-t - mondtam

- Persze – mondta – neki?

- Csak, hogy tudja, hogy épségben itthon vagyok, de beszélni nem akarok vele - magyaráztam

Gyors be is pötyögtem:
„Épségben hazaértem. Még Pesten vagyok, este megyek haza Szegedre.”
És már el is küldtem.

- Készen vagyok – mondtam – mehetünk

Ekkor Peti kézen fogott és az egyik kis utca felé vettük az irányt. Kb. 10 perces séta után meg is érkeztünk egy valóban nagyon kedves teázóhoz. Helyet foglaltunk az egyik asztalnál, majd 1 perc múlva meg is kaptuk az itallapokat. Miután a pincér felvette a rendelést, Peti várakozóan rám nézett.

- Később – mondtam – egy kicsit összeszedem magam és elmesélem

- Rendben – egyezett bele

- Addig mesélj te – kértem

- Hát mi meséljek? – kérdezte

- Bármit – válaszoltam

- Oké - kezdett bele - van egy kis irodám, ami nagyon jól megy. 5 barátommal nyitottuk meg 1 éve és azóta egyre jobban alakulnak a dolgok. Rengeteg szerződésünk van, jobbat nem is kívánhatnék. Úgy érzem az életem sínre került.

Közben kihozták az italokat is, Peti pedig folytatta.

- Rengeteget dolgozunk, de megéri. Rengeteg új embert ismerek meg a munkám által és nagyon élvezem. Mostanában egy amatőr zenekarban is gitározok és énekelek – mesélte lelkesen

- Ez komoly? - kérdeztem meglepetten – bár magam sem értem miért lepett meg, mindig is jó hangja volt

- Aha – mosolygott

- Ha gondolod egyszer gitározok neked – vetette fel

Erre megint könnyek szöktek a szemembe.

- Mi baj? – kérdezte

- Semmi – mondtam és megtöröltem könnyes arcomat

- Most már kérlek meséld el – suttogta – nem szeretnék megint olyat mondani, ami elszomorít

- Nem a te hibád

- Tudom – mondta -, de azt nem bírom nézni, hogy ilyen szomorú vagy.

Vettem egy nagy levegőt és belekezdtem. Elmeséltem, hogy mentünk ki Ramival Londonba, hogyan találkoztam Robbal. Mikor tudatosult Petiben, hogy kiről is van szó, elkerekedett szemekkel nézett rám.

- Te, Robert Pattinsonnal jártál? – kérdezte hitetlenkedve

Bólintottam.

- Nem vagy kispályás, te csaj – mosolygott – ez igen

Valahogy én nem tudtam ezen az egészen mosolyogni, nekem túlságosan fájtak az emlékek.
Peti meg is látta, hogy nem igazán jött be, amit mondott és egyből el is kapta az asztalon lévő kezemet és bocsánatot kért.

- Ne haragudj! – szégyenkezett – annyira bunkó vagyok

- Semmi baj

- Folytasd kérlek - kérlelt

Így tovább meséltem, bár apró részleteket kihagytam. Szerencsém volt mivel Petit túlságosan leköti a munkája, így nem olvas pletykalapokat, így arra sem jött rá, hogy néhány dolgot elferdítettem. Kihagytam pl. a Kristenes dolgokat. A végét azonban nem másíthattam meg.

- Mivel mindkettőnknek elérkezett a szabadság ideje, ezért úgy döntöttünk, hogy elutazunk – meséltem – nem tudtam, hova megyünk, meglepi volt, de a végén sikerült belőle kiszednem. Ciprusra mentünk, de a szerelem szigete nálunk csak megölt mindent – mondtam, de itt elhallgattam és megint potyogtak a könnyeim.

Peti türelmesen várt, hogy folytassam. Pár perc múlva, továbbmondtam, bár már nem kellett sok a történet végéhez.

- Reggel megláttam, ahogy a folyosón smárol Ramival – fejeztem be a történetet

- Hogy mi? – nézett rám értetlenül Peti - Rami meg Robert?

Bólintottam.

- Még nagyobb gazember, mint eddig gondoltam – mondta mérgesen

- Peti! - kértem

- Oké, ne haragudj

Miután ezen túlestem, szerencsére Peti is hanyagolta a témát és kellemesebb vizekre eveztünk. Mesélt a húgáról, akit én is kishúgomként szeretek, a szüleiről. Az idő gyorsan elrepült és egyszer csak arra eszméltünk fel, hogy lassan mennünk kellene, ha el akarom érni a vonatot.

- Ha nem szeretnél hazamenni – kezdte – alhatsz nálam, van egy vendégszobám

- Ez aranyos tőled – mosolyogtam rá – de hazamegyek

- Biztos? – kérdezte – jó lenne még beszélgetni, olyan rég láttalak

- Ígérem, hogy hamarosan feljövök és találkozunk, rendben? – mondtam mosolyogva

- Oké – adta meg magát.

Nem akartam megbántani, elvégre annyira aranyos volt velem és nagyon szeretem, de most már egyedül akartam lenni. Gyors vissza is értünk az irodához, Peti felszaladt a csomagomért és már a kocsija felé vettük az irányt.

- Ígérd meg, hogy hívsz, ha hazaérsz – kérte már a kocsiban

- Ígérem – mosolyogtam

A vártnál sokkal hamarabb kiértünk az állomásra. A vonat már bent állt, így gyors vettem jegyet és visszamentem Petihez

- Hát – kezdtem – köszönöm

- Nagyon sajnálom, ami történt – motyogta-, de az a barom nem érdemelt meg téged

- Ne kezd megint! – kértem

- Na haragudj, de ez az igazság!

- Annyira nagy szíved van és annyira jó lelkű vagy – suttogta – megérdemelnéd, hogy valaki a tenyerén hordozzon – mondta lehajtott fejjel, de amint kimondta az utolsó szót, felemelte a fejét és valami furcsa csillogást láttam a szemeiben. Olyan csillogást, amit még nem láttam.

- Megérdemelnéd, hogy boldog legyél – folytatta – valaki olyannal, aki tényleg szeret és megbecsül

Ahogy ezeket kimondta arcát elkezdte közelíteni az enyémhez és éreztem, hogy ez nem egy baráti puszi akar lenni, így gyors kitértem előle.

- Peti – kezdtem – ne, kérlek!

- Ne haragudj! – motyogta – tudom, hogy neked csak egy barát vagyok

- Igen, a legjobb – mondtam – ne tegyük tönkre

- Rendben – hajtotta le a fejét - sajnálom

- Semmi baj – mondtam és megöleltem

Majd gyors adtam egy puszit az arcára, elköszöntem és felszálltam a vonatra.
Elég nekem a Robbal történteket feldolgozni, nem kell még egy bonyodalom. Ahogy a gondolat végére értem a mobilom csörögni kezdett. Petire számítottam, de helyette Rob neve villogott a kijelzőn. Vettem egy mély levegőt és kinyomtam.