61. Bizonytalanság és...

Sziasztok!:)

Itt a következő fejezet, még mindig Rob szemszögéből:)
A komikat továbbra is várom, kíváncsi vagyok, mit gondoltok és tudjátok, döntő befolyással bír a komik száma abban, hogy mikor érkezik a következő fejezet!:)

Puszi mindenkinek!





Megállt bennem az ütő, azt hittem menten összeesek.

- Mi történt vele? – kérdeztem gyorsan

- Kórházban van! – jött a kimért válasz

- Mi? Mégis mi történt? – kérdeztem ijedten

- Nem tudom – válaszolta Kellan

- Mi az, hogy nem tudod, és egyáltalán mit keresel nála? – kérdeztem idegesen

- Elég volt! - üvöltött ő is – csak, hogy tudd, én fel sem akartalak hívni, csak Ashley vett rá, hogy szóljak neked is, mert jogod van tudni

- Oké, rendben, elnézést – suttogtam – de mi történt?

- Tényleg nem tudom – enyhült meg ő is – összeesett. Behozták a kórházba, de valami nagy baj lehet, mert régóta nem tért magához és az orvosok sem tudnak semmit.

- Odamegyek – jelentettem ki

- Ez lehet, hogy nem jó ötlet - tiltakozott

- Mellette a helyem! – mondtam gyorsan – és lehet, hogy nehéz elhinni, azok után, amit tettem, de tényleg szeretem, mindennél jobban!

Pár percig csak hallgatott.

- Kellan! – szóltam bele

- Hiszek neked – motyogta

- Tessék?

- Rob – kezdte - a barátom vagy, lehetsz akármilyen marha, és csinálhatsz bármilyen hülyeséget, akkor is a barátom maradsz, csak tényleg kedvelem Trixit és egy kicsit elborult az agyam

- Bocs – kért elnézést

- Semmi baj – válaszoltam – és Te se haragudj rám!

Így, hogy legalább Kellannal sikerült tisztáznom a dolgokat egy kicsit könnyebb lett a lelkem, de még mindig ott volt Trixi.

- Hol van? Melyik kórházban? - kérdeztem

- Hát ezt így nem tudom elmagyarázni – mondta - nem igazán ismerem még itt ki magam, de találkozzunk a lakásánál. Csörögj rám, ha már majdnem itt vagy és ott foglak várni.

- Rendben és Kellan

- Igen?

- Köszi, hogy szóltál

- Jogod van tudni

Ezzel leraktuk a telefont. Eszeveszett pakolásba kezdtem, hogy minél hamarabb ott lehessek. Gyorsan el is készültem, hívtam egy taxit és 3 perc múlva már a reptér felé tartottunk. Persze ahogy az lenni szokott a fotósok a legrosszabb pillanatban bukkantak fel. Láthatták rajtam, hogy ehhez most tényleg nagyon nincs türelmem, és hogy ideges vagyok és feszült, de azért néhányan bepróbálkoztak.

- Mr. Pattinson! Miért ilyen ideges? – jött a bugyuta kérdés

- Azért, mert maguk hülye piócák egy perc nyugtot sem hagynak nekünk! – vágtam rá dühösen és megpróbáltam kiszabadulni.

Szerencsém volt, mert a biztonságiak megint a segítségemre siettek, így végre levegőhöz jutottam. 1,5 óra múlva már a gépen ültem, és végig csak Rá tudtam gondolni. Mi történhetett? Ekkor jutott eszembe, hogy az utóbbi időben, gyakran szédült meg. Mindig megkérdeztem tőle, hogy mi a baj, de csak legyintett és azt mondta, hogy semmi. Hát mégiscsak van valami baj, csak tudnám mi. A repülőút kimondhatatlanul hosszú volt és a Szegedre tartó taxizás is végtelennek tűnt. Mikor már majdnem Szegedre értünk, szóltam Kellanak. 20 perc múlva már a háznál voltam, ahol Kellan várt rám.

- Szia haver! - köszönt

- Szia! – köszöntem én is - Most pedig mond el mi történt!

- Tényleg nem tudom – mondta miközben már el is indult

- Eljöttünk Ashley-vel meglátogatni, hogy hogy van. Úgy tűnt már egy kicsit jobban. Lehet én rosszabb idegállapotban voltam, mint ő - magyarázta

- A kanapén ültünk, egyszer csak hirtelen felállt és összecsuklott, éppen hogy sikerült elkapnom. Lefektettem a kanapéra, de csak nem akart magához térni, így Ashley és én is kezdtünk egy kicsit idegesek lenni, így a telefonjából kikerestük valami dokinak a számát és felhívtuk. Ki is jött, de nem tudott mit mondani és aggódott, így hívott mentőt és behozták a kórházba – folytatta a mesélést és ekkor már a kórház elé értünk.

- És mi van vele? - kérdeztem

- Az orvosok nem tudnak semmit – hajtotta le a fejét - nem tudnak rájönni, mi baja lehet

- Hogyhogy? - értetlenkedtem

- Nem tudom - motyogta

- Mióta eszméletlen? – jött a következő kérdésem

- Már 15 órája – válaszolta halkan

Elsápadtam.

- Nyugi haver! – nyugtatott, de éreztem a hangján, hogy ő is aggódik – nem lesz semmi baja, nem lehet semmi baja!

- Remélem igazad van – motyogtam – azt nem élném túl, ha történne vele valami!

- Rob – kezdte Kellan – van még valami, amit tudnod kell!

- Jézusom! – sápadtam el még jobban – Mi jöhet még? Valami ennél is rosszabb? Ettől rosszabb nincs.

- Haver higgadj le! - mondta

- Mond már mi van még! – kezdtem egyre jobban kiakadni

- Trixi terhes – jött a válasz