53. Ki a barát és ki nem?

Sziasztok!

Itt a következő fejezet, ahogy ígértem:)
Vajon mi is történik Cipruson?? Annyit, hogy ez most Rob szemszögéből nézi a dolgokat.
A következő rész 3.-án érkezik, persze, ha szeretnétek, akkor esetleg már 2.-án jöhet:))
Boldog, sikerekben gazdag Új Évet kívánok mindenkinek!
Puszi!



- Bocsi gyerekek, ne haragudjatok, de nekem mennem kell – kért elnézést Rami – egy céges vacsira vagyok hivatalos.

- Ígérjétek meg, hogy valamelyik nap összefutunk - kérte

- Rendben – ígérte Trixi

- Akkor sziasztok – mondta és mindkettőnknek, adott 2 puszit.

- Szia – köszöntünk egyszerre Trixivel.

Ez a puszi dolog egy kicsit furcsa volt nekem, mivel annyira jóban azért sosem voltunk, de nem foglalkoztam vele túl sokat.
Kéz a kézben visszamentünk a szobába, amikor becsuktam az ajtót, szembefordítottam magammal Trixit.

- Köszönöm, hogy eljöttél velem - suttogtam

Erre csak mosolygott és megcsókolt.

- Én köszönöm – mondta

Szenvedélyesen megcsókoltam és szorosan magamhoz húztam. Soha, de soha többé nem akartam elengedni. Éreztem, hogy egy kicsit meginog.

- Mi baj? – kérdeztem ijedten

- Semmi, csak fáradt vagyok – mosolygott rám, azzal az angyali mosolyával. Mindent megtennék, hogy állandóan így lássam mosolyogni.

- Mit szólnál, ha letusolnánk és utána pihennél? – kérdeztem

- Benne vagyok – mosolygott még mindig

Felkaptam a kezeimbe és bementünk a fürdőbe. Letettem és vizet engedtem a kádba,így jobbnak láttam, közben ő levetkőzött. Gyors én is megszabadultam a ruháimtól, beültem a kádba, majd ő is odajött és bemászott mellém.

- Megmasszírozzalak? – kérdeztem

- Igen – suttogta

Miközben masszíroztam, éreztem, ahogy ellazul és közben el-elbóbiskol.

- Kicsim – próbáltam szóval tartani – a kádban lehet nem kellene elaludnod.

- Jó-jó – motyogta és tudtam, hogy félig már alszik.

Kimásztam, majd kivettem őt is a kádból, törölközőt csavartam köré, majd kerestem egy pólót, amit nagy nehezen sikerült ráadnom. Újra a karjaimba vettem és lefektettem az ágyba, majd óvatosan betakartam. Olyan édesen mosolygott még mindig. Leültem az ágy melletti fotelbe és csak néztem. Próbáltam szavakat találni arra, amit látok: egy angyal, egy tündér, próbálkoztam, de egyik sem volt megfelelő, mert sokkal több annál. Olyan, amit szavakkal nem lehet leírni. Egyszer megmozdult és kinyújtotta a kezét, keresett valamit. A mosoly eltűnt az arcáról, majd kinyitotta a szemét.

- Hát te miért vagy olyan messze? – kérdezte mikor meglátott

- Szerettem volna, ha nyugodtan tudsz pihenni - válaszoltam

- Csak akkor vagyok nyugodt, ha mellettem vagy – mosolygott – szükségem van rád

Erre levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra és bemásztam mellé. Egyből odabújt hozzám, én pedig átkaroltam.

- Kellesz nekem – suttogta a fülembe

- Jaj te kis hamis – vigyorogtam – mindig csak a szex?

Erre csak mosolygott.

- Van időnk, az egész hét a miénk – suttogtam mosolyogva a fülébe – most inkább pihenj életem

- Szeretlek - motyogta

- Én is téged

2 perc múlva már egyenletes szuszogását hallgattam. Nem kellett sok idő és engem is elnyomott az álom.
Reggel kipihentem ébredtem, Trixit még mindig a karjaimban tartottam. Édesen aludt. Óvatosan kimásztam, nem akartam felkelteni. Néhány percig csak néztem, ahogy alszik. Olyan gyönyörű volt, olyan békés. Hosszú haja elterült a párnán, egyik keze a feje alatt, a másik mellette pihent. Ott állhattam vagy egy negyed órát és csak gyönyörködtem benne, néztem, ahogy békésen, mosolyogva alszik. Végül arra jutottam, hogy teszek egy gyors reggeli sétát és utána rendelek valami reggelit. Gyors felöltöztem és kiosontam, nehogy felkeltsem az én kis tündérkémet. Kiléptem az ajtón és halkan becsuktam magam mögött. Mikor megfordultam Ramival találtam magam szemben.

- Szia, jó reggelt – köszönt kedvesen

- Szia – köszöntem én is

Érthetetlenül hatalmas mosoly terült el az arcán, amit nem tudtam hova tenni. Nem igazán ismertem Trixi barátnőjét, de azt tudtam, hogy kezdetben nem szívlelt.

- Rob – kezdte – beszélni szeretnék veled

- Velem? – értetlenkedtem

- Igen

- Na jó halljuk - mondtam

- Nem mehetnénk be a szobámba? - kérdezte

Kezdtem rosszat sejteni, így inkább azt mondtam:

- Mond el itt. Halljuk, mit szeretnél.

- Na jó – vágott bele – nem véletlenül vagyok itt

- Tudom – mondtam gyorsan – céges kiruccanás

- Semmiféle céges kiruccanásról nincs szó – folyatta – veled akartam beszélni

- Velem? - hitetlenkedtem

Bólintott.

- Miért? – kérdeztem, bár volt egy olyan érzésem, hogy nem akarom hallani a választ

- Rob – kezdte - tudnod kell, hogy nagyon tetszel nekem és sehogy sem tudom megérteni, hogy választhattad ezt a csajt

Erre nem számítottam, nagyon meglepett és meglepettségemben, egészen a falig hátráltam, de Rami folytatta.

- Annak idején Londonban, csak taktikáztam - magyarázta – nem azért vittem oda Trixit, mert neki akartam jót, hanem tudtam hogy otthon vagy és veled akartam találkozni.

Egyre jobban kezdtem kiakadni.

- Arra álmomban sem gondoltam volna – mondta tovább – hogy pont ez a hülye kis liba fog megtetszeni neked. Így megpróbáltalak benneteket, szétválasztani, de mivel ez nem működött, újfent taktikát kellett váltanom, ezért eljátszottam, hogy szurkolok nektek. Reméltem, hogy idővel, majd közelebb kerülhetek hozzád és elmondhatom, amit érzek.

Az arcom a fal színével vetekedett, de Rami csak folytatta.

- Sokkal jobban illek hozzád, mint ez a hülye tyúk – bökött az ajtó felé - boldoggá tehetlek, olyan boldoggá, amilyenné ő soha nem tehet. Csak magára gondol, semmi más nem számít neki. Rám van szükséged - győzködött

Ezt már nem bírtam tovább és kifakadtam:

- Hogy beszélhetsz, így a barátnődről és különben is szeretem és nem hagyom el és boldog vagyok és...

- Soha nem volt igazából a barátnőm – mondta - olyan kis naiv, könnyű volt beetetni, hogy bízhat bennem

- Szánalmas vagy – köptem

- Téged akarlak, csak téged – simult egyre jobban hozzám

- Felejtsd el Trixit, rám van szükséged – mondta tovább a magáét

- Elég – kiabáltam – szeretem, fogd fel, te pedig egy aljas kétszínű dög vagy

Erre csak mosolygott, mintha csak valami bókot mondtam volna neki. Még szorosabban simult hozzám, már moccanni se bírtam. Igazság szerint nem is értem, mi történt velem. Ellökhettem volna, de nem tettem. Undorodtam tőle, aljas volt, amiket mondott, mégsem tűntem el. Egyre közelebb hajolt hozzám.

- Hagyd abba - suttogtam

- Tudom, hogy Te is akarod – suttogott ő is – és ajkait az enyémekre tapasztotta

Nem tudom mi történt velem, de jól esett a csókja, holott legszívesebben megfojtottam volna, mégis visszacsókoltam. Magamtól is undorodtam, hogy tehetek ilyet, de nem tudtam ellenállni. Ajkaim önálló életre keltek és együtt mozogtak az övéivel. Kezem is akaratom ellenére, indult felfedezőútra és megállapodott Rami fenekén. Erre csak mosolygott és beletúrt a hajamban. Nem tudom, meddig tarthatott ez a bűvölet és azt sem, hogy közben mi történt, csak arra riadtam fel, hogy a mellettünk lévő ajtó, olyan erővel vágódik be, hogy a falak is megremegtek.