65. Új élet vagy a régi folytatása?

Sziasztok!

Íme megérkezett a következő fejezet, jó szórakozást hozzá :) A folytatás nem tudom mikor érkezik, motiváció ellenében hamarabb! Puszi


Már 3 óra is eltelt, de Trixi még mindig nem ébredt fel, már annyira ideges voltam, az volt a szerencse, hogy semmi törékeny nem került a kezembe, tuti nem úszta volna meg ép bőrrel.

- Nyugi haver – nyugtatott Kellan. – A nővérke azt mondta, hogy minden rendben van.
- Akkor miért nem ébredt még fel? – kérdeztem nyugtalanul.
- Kimerült – válaszolta Ash.
Tudtam, hogy igazuk van, de mégsem tudtam megnyugodni. Végre fél óra múlva megmozdult, és lassan kinyitotta a szemét.

- Mi történt? - kérdezte.
- Megint rosszul lettél - válaszoltam.
- Mitől van ez? - kérdezte.
- A baba miatt... - suttogtam.
- Mi?? Mi történt? - rémüldözött.
- Trixi – motyogtam. - Meg kellett, hogy műtsenek, a szervezeted nem tudta befogadni a babát, ezért voltak az állandó rosszullétek.

Láttam, hogy gyűlnek a könnyek a szemében, és a szívem összeszorult. Akarta ezt a babát, én pedig helyette döntöttem.

- Sajnálom, ne haragudj rám – motyogta zokogva.

Erre nem számítottam.

- Miért haragudnék? – kérdeztem meglepetten.
- Akartad ezt a babát, én pedig csalódást okoztam – motyogta még mindig sírva.
- Ne beszélj butaságokat – mondtam. - Szeretlek, és ezen semmi nem változtat. Különben meg rengeteg gyerekünk lehet, ha majd felkészültél rá, az orvos mondta – magyaráztam.

Úgy tűnt ez egy kicsit megnyugtatta.

- Rob – kezdte. – Megígéred, hogy soha többé nem lesz ilyen, és soha többé nem veszekszünk?
- Ígérem.

Ekkor teljesen felém fordította az arcát, és ragyogó szemekkel nézett rám.

- Akkor folytatjuk vagy újra kezdjük, vagy nem is tudom - mondta.
- Ez minden vágyam – mondtam, és gyengéden megcsókoltam.

Nem sokkal később elérkezett a vizit, és persze minket kiküldtek. Amikor kijött az orvos kedvesen rám mosolygott, és csak annyit mondott:

- Minden rendben lesz. Pár nap múlva haza is mehetnek – mondta, és kezet nyújtott.
- Köszönöm.

Majd az orvos és kísérete gyorsan el is tűnt.

- Haver, akkor mi el is köszönünk – mondta Kellan. – Most már nem lesz baj, és így is pipák ránk, amiért…
- Persze menjetek csak – mondtam gyorsan. – Köszönök mindent.
- Ha bármi van szólj – ölelt meg Ashley is.

Visszamentünk a szobába, és elköszöntek Trixitől is és már ott sem voltak. Így hogy végre újra teljes volt az életem Trixi mellett az a pár nap gyorsan el is telt, amit a kórházban kellett töltenünk, és hazavihettem.

A forgatásig még volt 1 hét, így a nap 24 órájában vigyázhatok rá, aminek nagyon örültem. Nem tudnám most magára hagyni.

Mikor hazaértünk egyből ágyba parancsoltam:

- Pihenned kell - mondtam.

- Jól vagyok – próbált ellenkezni. - Eddig is pihentem... elegem van, csinálnom kell valamit.
- Lefekszel, különben bajok lesznek – próbáltam mérges lenni, de nem tudtam.
- Igen, mégis mi? – kérdezte, és elindult a konyha felé.
- Mit csinálsz? – álltam elé.
- Valami kaját, mert éhen halok – válaszolta egyszerűen.
- Szó sem lehet róla!
- Kérlek – nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel.
- Nem – próbáltam határozott maradni.
- Kérlek.
- Ne csináld ezt, feküdj le szépen, én pedig csinálok valami kaját - mondtam.
- Oké - adta meg magát, és elvonult a kanapéra.
- Az ágyba feküdj, kényelmesebb .
- Nem akarok egyedül lenni – mondta a földet nézve
- Oké, rendben – egyeztem bele, és elkészítettem neki a kanapét, és el is terült rajta.
Adtam neki egy gyors csókot, és elvonultam valami kaját készíteni, de nem sokkal később rájöttem, hogy nem sok minden van a hűtőben így visszamentem Trixihez.

- Mit szólnál, ha pizzát rendelnénk – mondtam miközben hozzám bújt. – A hűtőd igencsak üres.
- Nekem mindegy csak kaja legyen – adta a gyors választ.
- Okés.

Gyorsan el is intéztem a rendelést.

- 10 perc, és itt a kaja – mondtam.
- Ajánlom is.
- Magadra hagyhatlak 5 percre? - kérdeztem.
- Miért hová mész? – nézett rám.
- Csak gyors elintézek valamit, sietek – mondtam, és adtam egy puszit az arcára.
- Rendben.
- Szeretlek.
- Én is téged.

Gyors kivonultam a folyosóra, és felhívtam Kellant.

- Hali haver – szólt bele. – Na odaadtad neki?
- Még nem – válaszoltam. – Most akarom.
- Akkor hajrá – vigyorgott. – Mire vársz?
- Egy kicsit félek – vallottam be.
- Mitől? – kérdezte. – Egyszer már igent mondott.
- Tudom – motyogtam -, de azóta történt 1-2 dolog.
- Nyugi, nem lesz baj - nyugtatott Kellan.
- Remélem is - mondtam - kívánj szerencsét.
- Nagy kalappal - mondta.
- Köszi, majd jelentkezem.
- Szia.
- Szia – köszöntem el én is, és visszamentem Trixihez.