39. Egy szép nap

Erre a mondatra szívem erősebben kezdett zakatolni.

- Én is szeretlek – mondtam – nagyon – nagyon - nagyon és minden szó után adtam neki egy csókot.

Miután szívem dobogása visszaállt a normális kerékvágásba, befészkeltük magunkat az ágyba, de ezúttal tejszínhab nélkül és szorosan Roberthez bújva igencsak hamar el is nyomott az álom. Másnap Rob karjaiban ébredtem, rápillantottam az órára és meglepődve tapasztaltam, hogy 10 óra van. Nem mintha ellenemre lenne a lustálkodás, de úgy éreztem ideje lenne kimászni az ágyból, így adtam egy puszit szerelmem arcára, mire ő csak mosolygott.

- Jó reggelt hercegnőm - köszöntött

- Neked is szép jó reggelt

- Nem mintha nem lenne tökéletes helyem itt – kezdtem – de szerintem ideje lenne felkelni

- De én nem akarok – nyafogott – itt akarok maradni, veled együtt

- És ha nekem van egy sokkal jobb ötletem - mosolyogtam

Erre már felcsillant a szeme.

- Mit szólnál hozzá, ha….- kezdtem, de nem bírtam befejezni, mert kopogtattak az ajtón

- Ki lehet az? – mérgelődött Rob és kimászott az ágyból

Én is feltápászkodtam nagy nehezen. Mindketten magunkra kaptuk a hozzánk legközelebb eső ruhát és Robert már indult is ajtót nyitni.

- Szia Ash – köszönt – mit tehetek érted?

- Szia – köszönt Ashley

- Mond csak Rob, haragszol rám? – kérdezte – és beljebb lépett

- Miért haragudnék? – értetlenkedett

- Akkor, hogy lehet, hogy itt van a barátnőd, akiről annyit meséltél és nekem még nem mutattad be? – kérdezte Ashley

Ekkor léptem ki a szobából.

- Hát ő lenne az – ragyogott fel Ashley arca

- Szia Ashley vagyok, Rob kollégája – mondta, majd odajött hozzám és két hatalmas puszi keretében megölelt

- Szia, Némedi Beatrix – mondta mosolyogva

- Nagyon szép vagy – mondta ő is mosolyogva

- Köszönöm – sütöttem le a szemem

- Ne szerénykedj, komolyan mondtam – nézett rám

- Nagyon szeretnélek megismerni – folytatta – Rob már sokat mesélt rólad és szerintem nagyon jól kijönnénk

- Gyerekek este lesz egy buli, ahol mindenki ott lesz, nektek is jönnötök kell – vázolta ötleteit – ott legalább mindenki megismerhetné a lányt, aki az ujjai köré csavart – lökte oldalba Robot

- Hát nem is tudom – habozott Robert

- Gyertek, gyertek – kérlelt minket

- Rendben – adta meg magát Rob

- Köszönöm, imádlak – ugrott a nyakába Ash

- Szívesen

- Akkor este találkozunk – mondta vigyorogva

- 9-kor a portánál, legyetek jók gyerekek – mondta, majd adott mindkettőnknek 2 puszit és már el is tűnt

Rob egyből odajött hozzám és megölelt.

- Meglepődtél, igaz? - kérdezte

- Egy kicsit - válaszoltam

- Ne aggódj nem lesz baj

- Ashley ilyen, nagyon jól ki fogtok jönni és a többiekkel is – simogatta meg az arcom

- Remélem

- Biztos vagyok benne – mosolygott rám

- De ha emlékezetem nem csal – folytatta - valamit elkezdtél mondani, mielőtt Ashley ránk tört

- De jó az emlékezete valakinek - mosolyogtam

- Hát csak arra gondoltam, mit szólnál egy közös fürdéshez, kezdetnek, aztán csinálhatnánk együtt valami kaját, estére pedig már van program, pedig mást terveztem – vázoltam ötleteimet

- Akkor lemondjuk – mondta egyből

- Nem, már megígértük - ellenkeztem

- Ez nem ér - durcáskodott

- Ígérem, utána bepótoljuk

- Szavadon foglak – közölte és hevesen megcsókolt

Majd 20 perces csókolózás után sikerült is eljutnunk a fürdőbe, ahol tovább folytattuk azt, amit az éjjel elkezdtünk. Robert vizet engedett a kádba, miközben levetettem azt az egy darab pólót, ami rajtam volt. Mikor hátra fordult és rám nézett, szeme sok mindent tükrözött, szerelmet, féktelen szenvedélyt és sok mindent, amit nem tudtam azonosítani. Ő is megszabadult ruháitól, bemászott a kádba és intett, hogy menjek oda hozzá. Az ölébe ültem és ő egyből a szám után kapott. Faltuk egymás ajkait, majd apró csókokat leheltem mellkasára. Megmosdattuk egymást, majd kicsit kevesebb, mint 2 óra múlván, vigyorogva és tisztán, kimásztunk a fürdőből. Nekifogtunk kaját készíteni és mivel, már dél elmúlt, úgy döntöttünk egyből az ebéddel kezdünk. 3-ra el is készültünk az étellel és egymást megetetve el is fogyasztottuk. A közös mosogatásnak az lett az eredménye, hogy eszeveszett habcsatába kezdtünk, így utána még takaríthattunk is. Miután mindennel végeztünk, egy kicsit befészkeltük magunkat a kanapéra. Robert csak feküdt az ölemben én pedig a haját birizgáltam. Becsukta a szemét és csak feküdt az ölemben és dúdolgatott, én pedig elmerültem benne. Csak figyeltem és még mindig nem akartam elhinni, hogy ez a csodálatos férfi velem van és tényleg megkérte a kezem.

- Robert – kezdtem – amit tegnap kérdeztél, azt komolyan gondoltad?

Erre kinyitotta a szemét és kérdő pillantással nézett rám.
Felült majd mélyen a szemembe nézett.

- Meggondoltad magad? – kérdezte szomorúan – nem akarsz hozzám jönni?

- Nem, nem – védekeztem – igent mondtam és nem gondoltam meg magam

Megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Azt hittem már nem akarsz a feleségem lenni

- Dehogynem, csak olyan hihetetlen, hogy mindez igaz - suttogtam

- Mikor hiszed el végre, hogy tényleg szeretlek és mindig veled akarok lenni? - kérdezte

- Tudom, tudom, ne haragudj

- Nem haragszom – mondta és megcsókolt

Ekkor rápillantottam az órára, ami 6-ot mutatott.

- Rob ideje lenne készülődnünk - mondtam

- Igazad van - helyeselt

- De nem felejtetem ám el, aztán kárpótolsz - vigyorgott

- Ígérem – mondtam egy csók kíséretében

Fél 9-re sikeresen elkészültünk. A gyomrom liftezett, egy kicsit tartottam ettől a partytól, elvégre most megismerem Robert többi kollégáját is. Féltem, hogyan fogadnak. Robert nyugtatgatott, hogy nem lesz semmi baj, hiszen engem nem lehet nem szeretni.
Hát éppenséggel én tudok ellenpéldát, de nem akartam ellenkezni.
9 előtt 10 perccel kéz a kézben indultunk a porta felé.