33. Déja vu

- Szia Trixi – köszönt Kristen – végre ideértél

- Mi e …ez az e…egész? – kérdeztem dadogva

- Elmondtam nem? - kérdezte ártatlanul – meglepetés

- De – folytattam volna – de Kellan átvette a dolgokat

- Kristen mi a francot műveltél? – kérdezte ingerülten

- Már mondtam – jött a válasz - meghívtam Trixit

- Hiszen tudtad, hogy Robert hozzá készül – mondta Kellan egyre mérgesebben - miért csináltad ezt?

- Jaj ugyan már - legyintett a kígyó - csak meg akartam ismerni

- Remélem tudod, hogy Rob ezért az akciódért nagyon be fog rád rágni – folytatta - miért kell megint veszélybe sodornod mindent? Hány ember munkáját akarod tönkretenni?

- Nem én teszem tönkre, hanem ő – mondta Kristen indulatosan és rám mutatott

- Trixi nem tehet semmiről – kiabált most már Kellan is - te vagy az, aki kavarod a szart.

- Minden rendben volt, amíg ez a kis liba fel nem bukkant – üvöltött most már Kristen is torkaszakadtából - jól megvoltunk Robbal, de ennek a szukának mindent tönkre kellett tennie – kiabált és már indult is felém, de Kellan útját állta és elém állt, így takarva Kristen elől.

- Kris! Már rég megromlott köztetek a dolog és akkor Rob még egyáltalán nem is ismerte Trixit

- De ha nem kerül a képbe ez a ribanc visszajött volna hozzám

Már tényleg kezdtem megszokni, hogy ribanc vagyok meg kurva és szajha.

- Soha nem ment volna vissza hozzád és erről csak is te tehetsz. Szeretett téged, de te elüldözted. Viszont fogadd el, hogy ő túllépett rajtad és ezzel a kislánnyal végre újra boldog. Ne tegyél nekik keresztbe, mert velem gyűlik meg a bajod – mondta Kellan

- De – kezdte volna megint

- Kristen állj le - kérte

Ez a vita, amit megint én váltottam ki, immár másodjára, azt eredményezte újfent, hogy közönséget kapunk, egyszerű utazókból illetve firkászokból, akik bőszen kattogtattak. Remek. Vajon milyen címmel, fog megjelenni ez a mai kis mutatvány?
Végül Kristen feladta és sarkon fordulva elviharzott. Ekkor Kellan felém fordult.

- Na gyere tűnjünk innen – mondta és átkarolta a vállam

- Kellan - kezdtem volna

- Nyugi kislány – mondta

Gyorsan elindultunk a kijárat felé és megpróbáltunk eliszkolni a fotósok elől. Szerencsénk volt, mert éppen ott állt egy taxi, bevágtuk magunkat és így le tudtuk rázni a nem kívánatos üldözőket. Kellan megmondta a címet a sofőrnek és már indultunk is.

- Te Kellan – kezdtem bele – te nem utazni akartál?

- Csak nem képzeled, hogy itt hagylak – mondta és látszott rajta, hogy még a feltételezés is sérti

- Ne haragudj – sütöttem le a szemem – és köszönöm, hogy kiálltál mellettem izé mellettünk

Erre csak mosolygott. Majd elővette a telefonját és tárcsázott.

- Hello haver – szólt bele – merre vagy?

- Hát van egy kis gond – folytatta - Trixi itt van velem

- Nyugi - nyugi - csitította Kellan

- Hát Kristen kavart egy kicsit, de azt majd elmondom – mondta a telefonba

- Oké, szia – köszönt el

- Rob azonnal indul. Már Pestre ért. 3 óra múlva jön megint egy gép, azzal jön is. Addig szépen elmegyünk a szállodába – tudatta velem Kellan a tervet

- Köszi – nyögtem ki

- Ugyan semmiség – vigyorgott

- Érted bármit – mondta és adott egy puszit az arcomra

Nem lesz ennek jó vége, gondoltam magamban.
Rövid kocsikázás után meg is érkeztünk a szállodába és felmentünk Kellan szobájába.

- Kellan –kezdtem – kérdezhetek valamit

- Persze

- Miért gyűlöl Kristen ennyire? – jött ki a kérdés a számon, ami már régóta foglalkoztatott

- Ne foglalkozz vele – mondta – még mindig szereti Robot és nem tudja elfogadni, hogy boldog. Ez nem ellened irányul, bárkit így utálna, aki Rob mellett van

- Kösz – fintorogtam – ez megnyugtató

- Nem lesz baj – mondta kedvesen – Rob szeret és csak ez számít

- Ez igaz – mosolyodtam el.

Szerencsére Kellanal nagyon jól el lehet beszélgetni, így az idő gyorsan telt és azon kaptam magam, hogy Robert karjaiban vagyok.

- Mégis mi történt? – kérdezte miután forrón megcsókolt

- Kris keresztbe akart tenni nektek egy kicsit – magyarázta Kellan – és meghívta ide Trixit mondván, hogy meglepi legyen neked, de nyugi már helyreraktam

- Hogy az a – káromkodott Rob

- Merre van most? – kérdezte Rob indulatosan

- Nem tudom – válaszolta Kellan

- Rob, kérlek ne - kérleltem – ne vesszetek össze megint

- Rám nézett haragos pillantásával, ami tudtam, hogy nem nekem szól és arcvonásai egyből meglágyultak.

- Rendben – mosolygott rám – nem csinálok botrányt, ígérem

- Köszön… – kezdtem volna, de nem bírtam befejezni, mert olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy legszívesebben ott azonnal nekiestem volna.

- Khm, gyerekek, ezt magatokban kellene, nem szeretnék gyertyát tartani – vihogott Kellan

- Oké, már itt sem vagyunk – köszönt el Rob és húzott kifelé az ajtón egy másik szoba felé.

Mikor beléptünk, ott folytattuk, ahol Kellan szobájában abbahagytuk.