28. 10 perc boldogság

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki eddig csak 1-szer is írt komit:))
Puszi nektek!
u.i: Továbbra is kíváncsi lennék a véleményetekre:)


Miután rendbe szedtük magunkat, kéz a kézben elindultunk a kávézó felé. Mikor beléptünk ugyanaz a susmogás fogadott minket, mint a múltkor. Most Timi nem dolgozott, de szerencsére Tamás is a segítségünkre sietett és elkalauzolt minket az egyik sarokba.

- Nocsak Trixi – kezdte vigyorogva – teljesen kivirultál. Biztosan az úriember az oka.

- Helló! Arnold Tamás vagyok – nyújtott kezet Robnak.

Rob nem igazán értette mit is mondott Tamás, de a felé nyújtott kézből megértette a szándékot.

- Tamás – kértem – a párom angol, tehát ha lehetne angolul lécci

- Robert Pattinson – nyújtott kezet szerelmem is

- Na várjunk csak – sápadt el Tamás – Te az a srác vagy, akiért most minden csaj odavan??

- Játszottál abban a…, jaj várj mi is volt a címe?? Valami alkonyos … - keresgélte a gondolatait Tamás

- Alkonyat – siettem a segítségére

- Azaz – csapott a homlokára

- Szóval, tényleg te vagy az??? - értetlenkedett

- Igen, én vagyok – felelte Rob egyszerűen

- Na jó ezt nem értem – értetlenkedett tovább Tamás - hogyan és mit??

- Tamás – kezdtem – ezt beszéljük meg máskor oké??

- Jaj persze – vörösödött el – mit hozhatok nektek?

Ránéztem Robra, aki csak mosolyogva bólintott.

- A szokásosat - mondtam én is mosolyogva

- Renden és elnézést a pofátlanságomért – kért elnézést

- Ugyan semmi baj – mosolyogtam – tudod, hogy így szeretlek

Erre csak lesütötte a szemét és magunkra hagyott minket.

- Ugye nem ? – nézett rám értetlenül Rob

- Dehogyis – mosolyogtam - csak egy nagyon jó barát

- Lehet, hogy nem tűnt fel neked – vázoltam neki a helyzetet -, de sűrűn járok ide és már szinte családtagnak számítok. Mindenkit ismerek itt és nagyon szeretem ezt a helyet.

- Megértem – nézett rám - valóban nagyon hangulatos kis hely

10 perc múlva már hozta is Tamás az italokat, de nem szólt semmit csak lerakta őket az asztalra, majd távozott.

- Azt hiszem lesz még vele egy kellemes beszélgetésem – néztem utána

- Segítsek? – kérdezte Rob vigyorogva

- Nem dehogy, megoldom - vigyorogtam vissza rá -,de nagyon kedves tőled, hogy felajánlottad

- Ezért érdemelnék valami kis jutalmat nem?? – nézett csillogó szemeivel a szemembe

- Valóban? – kérdeztem tőle tetettet felháborodással - és mégis mire gondol őméltósága?

- Hát nem is tudom… – kezdte - és arcát közelítette az enyémhez. Lassan, lassan, nagyon lassan, végül ajkai megtalálták az enyémeket.

- Kezdetnek megteszi, aztán otthon majd még folytathatjuk, mert megérdemlem - vigyorgott

- Tényleg? – vigyorogtam rá

- Miért? Szerinted nem? – most ő játszotta a durcásat

- Dehogynem – súgtam a fülébe – és elkezdtem puszilgatni a nyakát

- Gonosz vagy – mondta durcásan – így nem bírom ki

- Nem mehetnénk? – kérdezte reménykedve és vágytól éhes hangon

- Maradjunk még – kértem nagy boci szemekkel - ígérem annál nagyobb lesz a jutalmad

Erre felcsillant a szeme.

Jól elvoltunk, majd Tamás odajött, hogy zárnának.

- Jéé, észre se vettem, hogy így elszaladt az idő. Bocsi – kértem elnézést

- Nincs semmi gond – felelte – de ígérd meg, hogy beszélünk

- Persze – mosolyogtam rá

- Akkor sziasztok – köszönt el

- Szia – feleltük egyszer és már ott sem voltunk.

Ölelkezve andalogtunk hazafelé és már majdnem a lakásomnál voltunk, amikor valami olyan történt, amire nem számítottunk.