25. Robert

Sziasztok!
Elöljáróban annyit, hogy ez a rész Rob szemszögéből nézi a dolgokat:)
Továbbra is kíváncsi lennék a véleményetekre, tehát várnám a megjegyzéseket:)
Pussz!


A Show után csak egy dologra tudtam gondolni, hogy minél hamarabb látnom kell Trixit és meg kell magyaráznom neki a történteket. Csak remélni tudtam, hogy meghallgat és megért. Az egész repülőút azzal telt, hogy próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy mit is fogok mondani. A Taxiban Szeged felé szintén ezen törtem a fejem, de semmi okos nem jutott eszembe, így úgy döntöttem, hogy magamat adom és lesz, ami lesz. Egyet tudtam biztosra, hogy nem akarom elveszíteni Trixit. Mikor bekopogtattam az ajtón, támadt egy olyan érzésem, hogy nem fogja kinyitni, de az ajtó mégis kinyílt. Csalódottságomra nem Trixivel, hanem Kellannal találtam magam szemben.

- Hát haver ezt jól megcsináltad – kezdte Kellan

- Tudom és sajnálom, szeretem Trixit, de ezt meg kellett tennem – motyogtam

- Mérges rád nagyon és mit ne mondjak jogosan – mondta – de azt meg kell hagyni egész jó kis rácupp volt – tette hozzá vigyorogva

- Kösz Kellan – válaszoltam fintorogva – erre volt szükségem

- Mit csináljak? – kérdeztem tőle

- Hát először is szerintem legyél őszinte –mondta - ez a legjobb, amit tehetsz.

- Hajrá, szeret téged, elmondta nekem, de dühös rád és nagyon megbántottad, nem lesz könnyű kiengesztelned a kislányt, de megéri és mondanék még valamit egy hatalmas nagy marha vagy, ha elengeded ezt a csajt, és velem fog meggyűlni a bajod, ha futni hagyod – adta a tanácsait Kellan

- Bár ha jobban belegondolok – folytatta – ha elszalasztod a kislányt, akkor legalább lecsaphatok rá én

- Igazán rendes vagy – mondtam erőltetett mosollyal az arcomon

– Na de viccet félretéve el ne merd engedni, mert azt nagyon megbánod - folytatta

- Gyerünk, harcolj a bizalmáért – mondta Kellan és beljebb lökött az ajtón

- Kicsim- szólítottam meg - sajnálom a történteket, de meg tudom magyarázni.

Ekkor felemelte a fejét és rám nézett, ekkor megláttam a kisírt szemeit és a fájdalmat az arcán, összeszorult a szívem, hogy így látom és szidtam magam, amiért megbántottam. Fájdalmat okoztam neki, neki, aki mindennél fontosabb nekem és nagyon fájt, hogy nem láthatom azt a gyönyörű mosolyát.

- Nagyon - nagyon sajnálom – kezdtem – de Trixi felkelt az ágyról és elindult a szobája felé. A keze után nyúltam, de elrántotta, majd rám nézett.

- Hagyj békén, nem vagyok kíváncsi a magyarázataidra – vetette oda

- De – kezdtem volna

De nem foglalkozott velem:
- Legyél boldog Kristennel. Nem állok az utatokba. Sajnálom, hogy eddig belerondítottam a képbe – mondta és bement a szobába szóra sem méltatva engem és becsukta az ajtót.

Kellan ekkor beljebb jött és leült mellém a kanapéra.

- Kellan, szeretem, nagyon – kezdtem - mit tegyek?

- Ne add fel, de legyél türelmes – mondta – időre van szüksége

- Nélküle nem élek – folytattam szinte sírva

- Kezdjük azzal, hogy elmeséled mi volt ez az egész – mondta Kellan

- Hát – kezdtem – azzal a feltétellel maradhatott enyém a szerep, ha egy élő show keretein belül bocsánatot kérek Kristől és én elfogadtam. A Show előtt közölték velem, hogy meg kell majd csókolnom és le kell tagadnom, hogy van barátnőm, hogy visszaszerezzük a rajongókat. Már nem tehettem mást, így végig kellett csinálnom, de csak Trixit szeretem – fejtettem ki a dolgokat

- Hát haver mit ne mondjak – nézett rám furcsán – ahhoz képest, hogy csak játszottál nagyon átjött a dolog. Elég jól ismerlek mind a kettőtöket és a nyakam mertem volna rá tenni, hogy ez a Show után még folytatódott.

Ekkor felemeltem a fejem és ránéztem Kellanra.

- Na neeeee – hitetlenkedett – tényleg megtetted?

Csak bólintottam.

- De hát szereted Trixit, akkor miért? Miért kellett lefeküdnöd Kristennel? – kérdezte már majdnem mérgesen

- Tudod – kezdtem magyarázkodni – elvégre csak együtt voltunk. Nem egy kellemes éjszakát töltöttünk együtt és valahogy előjöttek ezek a dolgok.

- És Trixire nem gondoltál? – emelte fel egyre jobban a hangját – hogy őt mennyire megbántod?

- Tudom, tudom – védekeztem – egy utolsó szemét gazember vagyok. Nagyon megbántam, amit tettem és szeretem Trixit és nem akarom elveszíteni, de nem hiszem, hogy képes lesz nekem megbocsátani. Én nem tudnék magamnak - motyogtam

- Mit tegyek Kellan? – kértem a segítségét

- Hát haver nagy szarban vagy – foglalta össze a dolgokat

- Kösz! – válaszoltam

- Azt tudja, hogy együtt voltatok, így szerintem egy kicsit jobb esélyekkel indulsz – kezdte – mond el neki őszintén, az a legjobb

Ekkor barátomra emeltem a szemem és a tekintetem mindent elárult.

- Nem tudja? – ámult el – nem mondtad el neki, hogy együtt voltatok Krissel?

- Akkor tényleg nagyon nagy szarban vagy – közölte

- Ezt már eddig is tudtam – vetettem oda

- Én akkor is azt mondom, hogy legyél őszinte – összegezte – a hazugságod fáj neki nagyon, de inkább tőled hallja, mint mástól, akkor talán könnyebben feldolgozza. Az viszont biztos, hogy nem lesz neki könnyű és nagyon kitartónak kell lenned, ha meg akarod tartani, de szeret, ebben biztos vagyok

- Ha meg mégsem bocsát meg – folytatta – akkor majd én megvigasztalom

- Kösz – mondtam gúnyosan – igazi barát vagy.