40. A party, ami inkább beszélgetés

Köszönöm mindenkinek a komikat!
Remélem ezután sem okozok csalódást!
Puszillak benneteket!


Mikor leértünk a portához a fél társaság már ott volt. Rob mindenkinek bemutatott és igaza lett, kedvesen fogadtak a kollégái. Megismerhettem Jacksont és Petert, Ashleyt és Kellant pedig már ismertem. Úgy tűnt mindannyian örültek a találkozásnak. Végül befutott Kristen, Niki és Taylor is. Rob nekik is bemutatott, majd Ash a kezébe vette a dolgokat. Közölte, hogy egy bárba megyünk és nem igazán bulizós hely, hanem inkább csak beszélgetünk, mert a többieknek nem igazán volt kedvük bulizni. Miután közölte a dolgokat a kijárat felé tolt minket. Persze egy ekkora társaság nem mehet el sehova feltűnés nélkül, így most is fotósok hada várt a kijárat előtt, de senki nem foglalkozott velük, hanem gyorsan bevágódtunk a ránk váró taxikba. Fogalmam sem volt arról, hova megyünk, így megkérdeztem Robot, de láthatólag ő sem volt jobban tájékozott. Kb. 20 perces kocsikázás után meg is érkeztünk egy kis bár elé. Kintről hangulatos helynek tűnt és, ahogy beléptünk, még jobban megtetszett. A terem közepén egy kicsi tánctér, körbevéve asztalokkal, a falak narancsszínűek voltak, így az egész hely melegséget árasztott. Ash egyből egy nagy asztal felé terelt minket, ami egy kicsit kívül esett többin. Helyet foglaltunk, én természetesen Rob mellett a másik oldalamra pedig Ashley került.

- Mit kérsz kicsim? – kérdezte tőlem Rob

- Nem is tudom – gondolkodtam – szívesen innék egy zorrot

- Rendben – mondta – majd adott ez csókot és elment rendelni

- Annyira örülök nektek – mondta Ashley és megölelt

- Jó látni, hogy Rob végre boldog – mondta Peter is

- Trixi meg szabad kérdezni, hogy hogyan találkoztatok? – kérdezte Peter – Rob erről nem mesélt

Így belekezdtem a történetbe, elmeséltem, hogy hogyan utaztam ki Londonba, hogy botlottam bele a Hyde Parkban, az első vacsoránkat. Mindenki ámulva hallgatott.
Közben Robert is visszatért az italokkal és a többiek is rendeltek.
Tényleg mindenki nagyon aranyos volt velem, úgy tűnik örültek Rob boldogságának, még Kristen is normálisan viselkedett velem. Talán tényleg túl tudunk lépni a nehézségeken. Az este nagyon jó hangulatban telt.

- Trixi – kezdte Ash – holnap el kell velem jönnöd vásárolni

- Szeretnélek még jobban megismerni – suttogta a fülembe – bár már most is úgy érzem mintha a testvérem lennél – mondta mosolyogva

- Köszönöm

- Eljössz velem holnap? - kérdezte

- Persze miért is ne - mosolyogtam

- Jaj de jó – ujjongott Ash

Peter hamar elköszönt tőlünk, nagy meglepetésemre nekem is adott 2 puszit, mint a többi lánynak. Jól esett ez a közvetlenség. Az este továbbra is jó hangulatban telt. Mindenki mesélt magáról egy kicsit, így jobban megismerhettem őket. Ashley pedig ennyi idő után is úgy viselkedett velem, mint a legjobb barátnőm. Jól esett, hogy feltétel nélkül elfogad. Éreztem, hogy nagyon jóban leszünk. Persze a többiekre se lehet panaszom, ők már egy nagy család, de engem is családtagként kezeltek. 2 óra körül Robbal úgy döntöttünk, hogy ideje lenne menni.

- Ne menjetek még – kért minket Ashley

- Ha holnap el akarod tőlem rabolni, vagyis ma, amikor este hazamegy, akkor ne nyafogj – mondta Rob – nekem is szükségem van rá

- Oké rendben van – tette fel a kezét Ash

- Mikor talizunk? – kérdezte

- Hát - kezdtem - a gépem 5-kor indul

- Akkor talizzunk 10-kor, vásárolgatunk egy kicsit, aztán meg Robbal is lehetsz rendben – mondta Ash és rámosolygott Robra

- Rendben

- De figyelmes valaki – vigyorgott Rob

- Na akkor mi megyünk is – adta meg a végszót

- Rendben gyerekek – mondta Ashley és adott mindkettőnknek két puszit.

- Akkor holnap, vagyis ma Trixi, 10-re érted megyek

- Rendben - mosolyogtam

Rob átkarolta a derekamat és el is indultunk.

- Mondtam, hogy nem lesz semmi baj – súgta a fülembe – kedvelnek téged

- Nagyon örülök neki

- Egyébként nem felejtettem el, miben egyeztünk meg – vigyorgott – kárpótlás

- Rendben - vigyorogtam én is és adtam neki egy csókot – vannak ötleteim

Erre arca felragyogott és egyre gyorsabban húzott a taxi irányába. Már éppen beültünk volna, amikor megjelent Kristen.

- Ne haragudjatok – kezdte – veletek mehetnék én is, nagyon elfáradtam

Rob rám nézett én pedig bólintottam.

- Rendben - mondta

Így mind a hárman beültünk a taxiba.
Kristen aranyos volt, kérdezgetett és úgy tűnt már tényleg nem haragszik rám. Rövid időn belül vissza is értünk a hotelbe. Felmentünk az emeletre és már köszöntünk volna el Kristentől, amikor hirtelen összeesett a folyosón.