37. Békülések

Az órák valahogy gyorsabban teltek annak tudatában, hogy nem sokára újra Robbal lehetek. Nem tudom miért, de valahogy nem tudok rá sokáig haragudni és nálam tényleg igaz a mondás, nem tudok nélküle élni. A péntek villámsebességgel érkezett el és ez a nap is olyan gyorsan tovaszállt, hogy már csak arra eszméltem fel, hogy a repülőn ülök. A gyomrom összeszorult. Vártam is a találkozást, mert újra ölelni és csókolni akartam, de féltem is, hogy hogyan tudjuk tovább folytatni és, hogy valóban betartja-e, amit ígért. A repülőút kb. 15 percnek tűnt és azon kaptam magam, hogy Robert karjaiban vagyok.

- Hiányoztál – suttogta – és nagyon - nagyon sajnálom

- Te is hiányoztál nekem – mondtam – és én is sajnálom

Természetesen megint sikerült felkeltenünk a figyelmet és egy kisebb csoport gyűlt körénk, de nem foglalkoztunk velük. Rob kézen fogott és a kijárat felé húzott, ott hagyva a tömeget. Kint újfent szerencsénk volt, mivel ott rostokolt egy taxi, így gyorsan beültünk.
Mikor már messze magunk mögött hagytuk a repülőteret, Rob felém fordult, mélyen a szemembe nézett, majd szenvedélyesen megcsókolt.

- Kicsim tényleg nagyon sajnálom azt, ami történt

- Felejtsük el rendben – mondtam – a lényeg az, hogy újra együtt vagyunk

Majd pár percig csak ültünk egymás mellett, kéz a kézben, végül én törtem meg a csendet

- Robert – kezdtem, de nem tudtam folytatni

Várakozó tekintettel nézett rám, így összeszedtem a bátorságomat és bele vágtam.

- Ígértél nekem valamit – kezdtem

- Tudom – vágta rá gyorsan – és be is tartom, Kristennél kezdünk. Bocsánatot kérek tőle.

Egy kicsit meglepett, hogy ilyen simán mennek a dolgok, de ugyanakkor egy hatalmas kő is leesett a szívemről.

- Köszönöm

- Érted bármit – mondta mosolyogva

- De – folytatta

- Mi? – kérdeztem – vannak feltételek?

- Csak egy – válaszolta vigyorogva

- Valóban és mi lenne az? - kérdeztem

- Kárpótlás – jött a gyors válasz

- És mégis milyen kárpótlásra gondoltál? – néztem rá kérdőn

- Hát – kezdte és elkezdte csókolgatni a nyakam – vannak ötleteim

- Valóban – vigyorogtam – majd még meglátom, mit tehetek, de nem ígérek semmit.

Erre egy kicsit durcásabban, arrébb húzódott. Alig bírtam megállni, hogy oda ne bújjak hozzá, de türtőztettem magam. Két perc múlva, már ott folytatta, ahol abbahagyta. Keze a kezemen pihent és csókolgatott.

- Na eddig tartott a durca? - kérdeztem

- Nem bírok neked ellenállni – mondta – hihetetlen milyen hatással vagy rám, még soha senkinél nem tapasztaltam ezt. Olyan dolgokat hozol elő belőlem, amikről azt sem tudtam, hogy bennem vannak.

Egy apró mosoly jelent meg az arcomon.

- És nem utolsó sorban észvesztően gyönyörű vagy – mondta – alig akarom elhinni, hogy egy ilyen csodálatos lány, mint Te, engem választott és ráadásul, minden hülyeségemet megbocsátja.

Ezt én pont fordítva gondoltam, nem akartam elhinni, hogy ő tényleg velem akar lenni.

- Én sem tudom még felfogni, hogy tényleg velem vagy - motyogtam

- Szeretlek - mondta

- Én is téged

Pillantásunk újból összekapcsolódott, majd arra riadtunk fel elmélyült kis buborékunkból, hogy megérkeztünk a szállodához.
Kiszálltunk, Rob fizetett, majd elindultunk befelé. Beszálltunk a liftbe és egymásnak estünk. Mikor megérkeztünk az emeletre, gyorsan szétváltunk és legszívesebben, egyből az ágyba indultam volna Robbal együtt, de tartotta az ígéretét, így első utunk Kristenhez vezetett.
Megálltunk az ajtó előtt, Rob szorosan magához ölelt, majd kopogtatott. Nem telt el 1 perc és már nyílt is az ajtó és ott állt Kristen. Kerek szemekkel nézett ránk.

- Mit akartok? – kérdezte ellenszenvesen

- Kris, csak bocsánatot szeretnék kérni – mondta Rob

- Miért?

- Mert nem szeretnék haragban lenni veled, szeretném ha barátok lehetnénk, csak kérlek fogadd el, hogy mi egy pár vagyunk és legyünk meg békében egymás mellett – mondta Rob

Felnéztem rá ő pedig lenézett rám és így folytatta.

- Szeretem Trixit, mindennél jobban, de veled sem szeretnék haragban lenni

Nem tudom Kristen mit láthatott, de csak ennyit mondott.

- Rendben van, ígérem megpróbálok viselkedni

- Ez most komoly? – kérdeztük egyszerre

- Igen – válaszolta - nem kavarok többet, legyetek boldogok, csak ígérd meg, hogy a barátom maradsz

- Ezt megígérhetem – mosolyodott el Rob

- Akkor rendben – mondta Kristen és adott egy puszit Robnak és meglepő módon még nekem is

- Akkor mi megyünk is – mondta Rob gyorsan – nem akarunk zavarni, csak ezt szerettem volna megbeszélni

- Rendben, sziasztok – köszönt el

- Szia – mondtuk egyszerre.

Miután Kristen becsukta az ajtót elindultunk Rob szobája felé.