38. Tejszínhab

Sziasztok!

Nagyon-nagyon köszi mindenkinek, aki eddig komizott:)
Továbbra is kíváncsian várom a megjegyzéseket, véleményeket:)
Puszi mindenkinek!



Mikor beléptünk Rob szobájába, ott folytattuk, ahol a liftben abbahagytuk. Faltuk egymást, de kénytelenek voltunk megálljt parancsolni, mert mindkettőnek egyszerre szólat meg a gyomra.
Ezen jót nevettük. Mivel a reptéren már kellően felkeltettük a figyelmet, így nem mertünk kockáztatni és a pizza mellett döntöttünk. Rob gyorsan meg is rendelte a kaját, majd felém fordult.

- Kicsim kérdezhetek valamit - kezdte

- Persze – jött az automatikus válaszom

- Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek – mondta

- Én is szeretlek

- Nem tudtam, hogyan lesz tovább, csak remélni tudtam, hogy visszajössz hozzám és most hogy itt vagy, soha többé nem akarlak elengedni - folytatta

- Pedig vasárnap haza kell mennem – mondtam – vár a munka

- Tudod, hogy értettem – mondta

- Tudom – válaszoltam - és én is szeretlek és nem engedlek el soha többé

Megcsókolt, majd újból megszólalt.

- De a kérdést még nem tettem fel – mondta majd letérdelt elém

Hirtelen elsápadtam.

- Némedi Beatrix, szeretlek teljes szívemből. Hozzám jönnél?

- Jézusom – nyögtem

- Nem egészen erre a válaszra számítottam – nézett rám szomorúan

- Nem, ne érts félre, csak megleptél, váratlanul ért a dolog - motyogtam

- Nem kell azonnal válaszolnod

- Fiatal vagyok még és nem igazán gondolkodtam ezen - magyarázkodtam

- Nem siettetlek, gondold át nyugodtan

- Nem kell gondolkodnom rajta – válaszoltam – igen

A szeme felragyogott. Felkapott és elkezdett velem forogni.

- Tegyél le – kértem – szédülök

- Köszönöm – suttogta és megcsókolt

- Kérhetek én is valamit – kezdtem

- Persze

- Várhatnánk még 1-2 évet

- Természetesen – vigyorgott – én se arra gondolta, hogy akkor a jövő héten már esküvő

- Köszönöm

Erre csak egy újabb szenvedélyes csók volt a válasza, amit a pizza érkezése szakított félbe.
Rob ajtót nyitott, átvette a pizzát, majd elfogyasztottuk a vacsorát. Vacsora után Rob ragaszkodott hozzá, hogy ötleteit alkalmazzuk a gyakorlatban is.

- Milyen ötletekre gondolsz? - érdeklődtem

Odament a hűtőhöz, majd tejszínhabot vett elő.

- Mit tervezel? - vigyorogtam

De nem szólt semmit, csak felkapott. Egyik kezében a tejszínhabbal, a másikban velem, bement a szobába, majd lefektetett az ágyra. Villámgyorsan megszabadított a ruháimtól, már csak a melltartó és a bugyi volt rajtam. Apró szívecskéket rajzolt a tejszínhabbal a hasamra, majd élvezettel nyalta le. Minden porcikám bizsergett. Mikor felemelte a fejét, szeme ragyogott. Orra hegyén tejszínhab volt, így odahajoltam hozzá és gyengéden lenyaltam róla a habot. Ezután elkapta számat és hevesen csókolt, miközben kigomboltam ingét és nadrágját. Fél perc alatt megszabadult a felesleges ruhadaraboktól és újfent számat vette birtokba, miközben utolsó ruhadarabjaimat is lefejtette rólam és magáról is. Újfent könnyedén hatolt belém. Jó érzés volt újból érezni magamban. Kezdeti apró lökései egyre gyorsabbak és hevesebbek lettek, lábaimat köré kulcsoltam, hogy még jobban érezzem. Halk nyögéseim is egyre hangosodtak, míg végül nyögtem egy utolsót és a boldogság újabb hullámai söpörtek végig testemen. Rob is felnyögött és éreztem, ahogy teste elernyed. Fejét a mellkasomra hajtotta, úgy hallgatta légzésemet, miközben az arcát simogattam. Néhány perc múlva felemelte a fejét, milyen a szemembe nézett és annyit mondott:
- Szeretlek, amíg csak élek.