27. Újra teljes minden

Ezt követően csókban forrtunk össze.

- Gyerekek – kezdte Kellan – szerintem gyertek be és bent folytassátok

Erre felkaptuk a fejünket és rájöttünk, hogy igaza van. Bemásztunk a lakásomba és ott folytattuk, ahol abbahagytuk, egyáltalán nem zavart minket, hogy Kellan ott áll mellettünk.

- Bocsi, hogy zavarok – kezdte idegesen -, de lenne egy kérdésem

- Kellan, ne most – intette le Rob - inkább menj el

- Ezt tudnom kell – felelte -, aztán már itt sem vagyok

- Mi lenne az? – fordult felé Rob

- Hát igazság szerint Trixitől szeretnék kérdezni – mondta szemlesütve Kellan

- Halljuk – néztem rá

- Miért? – hangzott el a kérdés

- Mit miért? – néztem rá értetlenül

- Megcsalt, hazudott neked, mégis ilyen könnyen meg tudsz neki bocsátani – vázolta a nézeteit Kellan – miért?

- Ne értsd félre haver – magyarázkodott - nem zavar, csak nem értem

- Hát… – kezdtem bele - ezt nehéz lenne elmagyarázni, de megpróbálom. Ő teljesen más, mint a többiek. Nagyon sokan úgy érzik, hogy tökéletesek, pedig tökéletes ember nincs. Rob más, tisztában van a hibáival és nem akarja senkivel azt elhitetni, hogy ő hű de milyen tökéletes. Éppenséggel azzal sincs tisztában, hogy milyen hatással van az emberekre. Már egy mosolyától és remeg a lábam – mondtam elpirulva. Hihetetlen kisugárzása van és teljes szívéből tud szeretni. Mellette önmagam lehetek. Soha nem akart megváltoztatni, úgy szeret, ahogy vagyok, a hibáimmal együtt. Megértő és a számára fontos emberekért bármit megtesz és…

- Oké, rendben, hagyd abba, mert úgy érzem még hosszasan tudnád folytatni és akkor soha nem érünk a végére – mondta a nagy mackó

- Én inkább megyek, mert úgy látom nagyon zavarok - vigyorgott - és nem szeretnék

- Sziasztok és csak vigyázva a rosszalkodással - nevetett

- Szia – köszöntünk egyszerre

Miután az ajtó becsukódott Kellan után, Rob felé fordultam.

- Kérdezhetek valamit? - kérdeztem

- Persze - válaszolta

- Most mi lesz? - suttogtam

- Hogy érted? – kérdezte értetlenül

- A filmmel és a barátaiddal? - folytattam

- A szerep az enyém – válaszolta - megtettem, amit kértek, bocsánatot kértem. 1 hét múlva forgatás. A többiek pedig ugyanúgy fontosak nekem, mint eddig, nem hagyom őket cserben.

- És ha kiderül, hogy velem vagy, akkor mi lesz? – faggattam tovább

- Azt akarod, hogy elmenjek? – nézett rám értetlenül

- Nem – mondtam gyorsan - ne értsd félre, csak, ha le kellett tagadnod, hogy együtt vagyunk, akkor mi lesz, ha kiderül?

- Valahogy megoldjuk, ezen most ne rágódjunk – mondta és újra a számra tapasztotta az övét.

Már nem bírtam tiltakozni és miután ajkaink egybeforrtak már nem is akartam.
Megoldjuk, minden rendbe jön, ezt ígérte nekem.
Ezután már csak azzal voltam elfoglalva, hogy lehámozzam Robról a ruhát. Persze a szobámig nem jutottunk el, így maradt a kanapé, ahol testünk újra egybeolvadt. Mikor kellően kihancúroztuk magunkat, már csak feküdtünk egymás mellett, kezünk összekulcsolva. Ebbe a tökéletes pillanatba belerondított a gyomrom korgása.

- Nocsak – mosolygott Rob - csak nem éhes valaki?

- Hát egy kicsit – feleltem halkan

- Készítek valami kaját – ajánlotta fel

- Inkább majd én – mondtam gyorsan - féltem a tányérokat a találkozástól

- Ha nem tűnt volna fel, az utóbbi időben már egész jól kijövünk – mondta tetettet sértődöttséggel

- Oké rendben – mondtam vigyorogva - megadom magam

- És mit eszünk? - kérdeztem

- Mit kérsz? – kérdezett vissza nevetve

- Mindegy , csak kaja legyen – jött őszinte válaszom

- Akkor rendelek pizzát – jött a gyors válasz

- Húú - incselkedtem vele - ahhoz aztán nagy főzőtudomány kell

- Na ezért még kapsz - vigyorgott - és elkezdett csikizni

- Ne, ne – kérleltem

De nem engedett, csikizett tovább én pedig majdnem megfulladtam a nevetéstől. Végül abbahagyta kínzásomat és megrendelte a kaját.
Miután megkajáltunk, úgy döntöttünk, hogy jó lenne egy kicsit kimozdulni, így közös megegyezéssel eldöntöttük, hogy elmegyünk megint a kedvenc kávézómba, bár tartottam tőle, hogy mi lesz, ha felismerik Robot, erre ő csak annyit felelt, hogy a múltkor sem volt semmi baj.