Sziasztok!
Köszönöm az eddigi véleményeket:)
Továbbra is kíváncsi lennék, mit gondoltok!
Puszi mindenkinek!
Úgy faltuk egymás ajkait, mintha ettől függne az életünk. Levettem Robról a kapucnis felsőjét, úgy hogy közben szám nem szakadt el a szájától. Benyúltam a pólója alá és elkezdtem simogatni a hátát. Felkapott és bevitt a szobába, lefektetett az ágyra és lehúzta rólam a nadrágot és a felsőmet. Apró csókokat lehet a számra, majd elindult lefelé, közben kikapcsolta a melltartómat. Ekkor már úgy éreztem, hozzám képest rajta túl sok ruha van, így gyorsan lecibáltam róla a pólóját, majd elkezdtem puszilgatni a mellkasát. Szív alakban apró csókokat leheltem rá, majd újra a szájára tapadtam. Kigomboltam a nadrágját majd egy fél percre elvált tőlem, de csak addig, amíg kibújt a felesleges farmerből. Egyre jobban kívántam és éreztem, hogy ő is minden egyes porcikájával kíván. Már csak egy-egy felesleges ruhadarabbal rendelkeztünk mind a ketten, végül, mikor már éreztem, hogy nem bírom már sokáig, lecsúsztatta rólam a bugyit és ő is megvált utolsó felesleges ruhadarabjától. Visszaborult rám és újból csókolt, miközben óvatosan belém hatolt. Szavakkal nem lehet leírni milyen érzés tudni, hogy hozzá tartozom és az övé vagyok, a szó minden értelmében. Lassan mozgott bennem, közelebb húztam magamhoz, hogy még jobban érezzem, így gyorsabb tempóra váltott. Mikor belemarkoltam hátába és hátravetettem a fejem, tudta, hogy végem, de ugyanebben a pillanatban ő is felnyögött, hangosan. A boldogság szétáradt egész testemben. Robert a hátára fordult, engem pedig a mellkasára volt. Simogatta a vállam és a nekem írt dalt dúdolta, így aludtunk el.
Reggel arra ébredtem, hogy nincs mellettem. Kimásztam az ágyból és felkaptam a nacimat és a felsőmet, ekkor hangokat hallottam kintről. Óvatosan kilestem és megláttam Robot Kristennel veszekedni
- Hogy képzelted ezt ?– üvöltött Rob
- De – de – dadogott Kristen
- Kristen vége! – mondta Rob nyomatékosan - fogd már fel
- De én szeretlek - motyogta Kris - ez a kis liba csak árt neked
- Elég – kiabált Rob
- Volt lehetőséged, de elszúrtad, szó szerint az őrületbe kergettél, ha nem jött volna Trixi, akkor is vége lenne - folytatta
- Hogy mondhatsz ilyet? – kérdezte Kristen könnyes szemekkel
- Ez az igazság - mondta Rob most már kevésbé kemény hangon - értsd meg, szeretem és boldog vagyok
- Hagyj minket békén és ne kavarj többet – kérte, de újból keményebb hangon
Kristen nem bírta tovább és sírva szaladt ki a szobából.
Én sem bírtam, sírva borultam vissza az ágyra. Rob miattam veszett össze a kollégájával és ez így nem jó. Igaza van Kristenek, én tehetek mindenről. Lerombolok, egy barátságot, sok kemény munkát. Egyre jobban zokogtam, amikor Rob belépett a szobába.
- Kicsim mi a baj? – kérdezte megdöbbenve - miért sírsz?
Felnéztem rá és megpróbáltam elmondani, mit érzek.
- Nem akarom, hogy miattam veszekedjetek – mondtam halkan - szeretlek, teljes szívemből, de nem akarom hogy miattam elveszítsd a barátaidat. Azt hittem megbirkózom ezzel, de most már nem vagyok benne biztos
- Ezt hogy érted? – kérdezte Rob halkan
- Lehet, hogy jobb lenne mindkettőnknek, ha abbahagynánk – mondtam könnyeimmel küszködve
- Nem - mondta egyből - szeretlek Trixi, más nem számít. Kristen csak rombolni tud, vele akkor is veszekednék, ha téged nem ismernélek. Te vagy a fény az életemben. Ne hagyj el - kérlelt
- Nem tudom – mondtam jóformán csak magamnak
- Persze, ha menni akarsz nem tartalak vissza, elfogadom a döntésedet, de nélküled üres leszek és elveszítem az élet értelmét – mondta most már Rob is könnyeivel küszködve
- Magara hagynál egy kicsit - kértem
- Kicsim kérlek - könyörgött
Ránéztem könnyes szemeimmel.
- Rendben – adta meg magát - addig átmegyek Kellanhoz, hogy nyugodtan tudj gondolkodni, ha sikerült döntened szólj. Nem szeretnélek befolyásolni, ez tényleg legyen a te döntésed, de tudd, hogy szeretlek, és fontos vagy nekem. Nem élném túl, ha elhagynál, de elfogadom bárhogy is döntesz.
- Köszönöm – motyogtam halkan
Adott egy puszit az arcomra és elindult kifelé a szobából, de ekkor újabb váratlan fordulat történt.
2009. november 21., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ez a rész is írtó jó lett! És mint mindig, most is egy izgalmas résznél hagyod abba! Nagyon várom a kövit! pux
VálaszTörlés