2009. november 21., szombat

34. Feladjam vagy sem?

Sziasztok!
Köszönöm az eddigi véleményeket:)
Továbbra is kíváncsi lennék, mit gondoltok!
Puszi mindenkinek!


Úgy faltuk egymás ajkait, mintha ettől függne az életünk. Levettem Robról a kapucnis felsőjét, úgy hogy közben szám nem szakadt el a szájától. Benyúltam a pólója alá és elkezdtem simogatni a hátát. Felkapott és bevitt a szobába, lefektetett az ágyra és lehúzta rólam a nadrágot és a felsőmet. Apró csókokat lehet a számra, majd elindult lefelé, közben kikapcsolta a melltartómat. Ekkor már úgy éreztem, hozzám képest rajta túl sok ruha van, így gyorsan lecibáltam róla a pólóját, majd elkezdtem puszilgatni a mellkasát. Szív alakban apró csókokat leheltem rá, majd újra a szájára tapadtam. Kigomboltam a nadrágját majd egy fél percre elvált tőlem, de csak addig, amíg kibújt a felesleges farmerből. Egyre jobban kívántam és éreztem, hogy ő is minden egyes porcikájával kíván. Már csak egy-egy felesleges ruhadarabbal rendelkeztünk mind a ketten, végül, mikor már éreztem, hogy nem bírom már sokáig, lecsúsztatta rólam a bugyit és ő is megvált utolsó felesleges ruhadarabjától. Visszaborult rám és újból csókolt, miközben óvatosan belém hatolt. Szavakkal nem lehet leírni milyen érzés tudni, hogy hozzá tartozom és az övé vagyok, a szó minden értelmében. Lassan mozgott bennem, közelebb húztam magamhoz, hogy még jobban érezzem, így gyorsabb tempóra váltott. Mikor belemarkoltam hátába és hátravetettem a fejem, tudta, hogy végem, de ugyanebben a pillanatban ő is felnyögött, hangosan. A boldogság szétáradt egész testemben. Robert a hátára fordult, engem pedig a mellkasára volt. Simogatta a vállam és a nekem írt dalt dúdolta, így aludtunk el.
Reggel arra ébredtem, hogy nincs mellettem. Kimásztam az ágyból és felkaptam a nacimat és a felsőmet, ekkor hangokat hallottam kintről. Óvatosan kilestem és megláttam Robot Kristennel veszekedni

- Hogy képzelted ezt ?– üvöltött Rob

- De – de – dadogott Kristen

- Kristen vége! – mondta Rob nyomatékosan - fogd már fel

- De én szeretlek - motyogta Kris - ez a kis liba csak árt neked

- Elég – kiabált Rob

- Volt lehetőséged, de elszúrtad, szó szerint az őrületbe kergettél, ha nem jött volna Trixi, akkor is vége lenne - folytatta

- Hogy mondhatsz ilyet? – kérdezte Kristen könnyes szemekkel

- Ez az igazság - mondta Rob most már kevésbé kemény hangon - értsd meg, szeretem és boldog vagyok

- Hagyj minket békén és ne kavarj többet – kérte, de újból keményebb hangon

Kristen nem bírta tovább és sírva szaladt ki a szobából.
Én sem bírtam, sírva borultam vissza az ágyra. Rob miattam veszett össze a kollégájával és ez így nem jó. Igaza van Kristenek, én tehetek mindenről. Lerombolok, egy barátságot, sok kemény munkát. Egyre jobban zokogtam, amikor Rob belépett a szobába.

- Kicsim mi a baj? – kérdezte megdöbbenve - miért sírsz?

Felnéztem rá és megpróbáltam elmondani, mit érzek.

- Nem akarom, hogy miattam veszekedjetek – mondtam halkan - szeretlek, teljes szívemből, de nem akarom hogy miattam elveszítsd a barátaidat. Azt hittem megbirkózom ezzel, de most már nem vagyok benne biztos

- Ezt hogy érted? – kérdezte Rob halkan

- Lehet, hogy jobb lenne mindkettőnknek, ha abbahagynánk – mondtam könnyeimmel küszködve

- Nem - mondta egyből - szeretlek Trixi, más nem számít. Kristen csak rombolni tud, vele akkor is veszekednék, ha téged nem ismernélek. Te vagy a fény az életemben. Ne hagyj el - kérlelt

- Nem tudom – mondtam jóformán csak magamnak

- Persze, ha menni akarsz nem tartalak vissza, elfogadom a döntésedet, de nélküled üres leszek és elveszítem az élet értelmét – mondta most már Rob is könnyeivel küszködve

- Magara hagynál egy kicsit - kértem

- Kicsim kérlek - könyörgött

Ránéztem könnyes szemeimmel.

- Rendben – adta meg magát - addig átmegyek Kellanhoz, hogy nyugodtan tudj gondolkodni, ha sikerült döntened szólj. Nem szeretnélek befolyásolni, ez tényleg legyen a te döntésed, de tudd, hogy szeretlek, és fontos vagy nekem. Nem élném túl, ha elhagynál, de elfogadom bárhogy is döntesz.

- Köszönöm – motyogtam halkan

Adott egy puszit az arcomra és elindult kifelé a szobából, de ekkor újabb váratlan fordulat történt.

1 megjegyzés:

  1. Ez a rész is írtó jó lett! És mint mindig, most is egy izgalmas résznél hagyod abba! Nagyon várom a kövit! pux

    VálaszTörlés