26. Orchideák

Elnyomhatott az álom, így a Kellan és Rob között zajlott beszélgetésről lemaradtam, amit lehet, hogy nem is bánok. Reggel arra ébredtem, hogy valaki megsimogatta az arcomat.

- Jó reggelt – köszöntött Rob

- Mondtam, hogy nem akarlak látni – próbáltam komoly maradni, de legszívesebben a karjaiba borultam volna. Szeretem, a szívemnek nem hazudhatok. Hiába bántott meg a szívem már teljesen az övé.

- Trixi beszélnünk kell – kezdte – meg kell hallgatnod

- Ez nem hangzik túl jól – néztem rá – de tudod mit, esünk túl rajta. Halljuk mit szeretnél mondani

- Legelőször is tudnod kell, hogy nagyon szeretlek és nagyon sajnálom, ami történt de már nem tudom visszacsinálni, de mindent megteszek, hogy kiengeszteljelek

Ránéztem, hogy folytassa.

- Tegnap a showban el kellett játszanunk, hogy együtt vagyunk és azt kellett mondanom, hogy nincs barátnőm, hogy visszaszerezzük a rajongókat – magyarázta - ezt csak a show előtt közölték velem, így már nem tudtam visszalépni

- Rob ne haragudj - borultam a nyakába – sajnálom, ezt nem tudtam, ne haragudj

- Kicsim várj – folytatta komoly hangon - még nem fejeztem be

- Miért, mi történt még? – néztem rá és nagyon féltem attól, amit hallani fogok, lehet, hogy jobb lenne, ha nem is hallanám

- Tudnod kell, hogy nagyon régen történt, még jóval azelőtt, hogy téged megismertelek volna – mesélte –, de valóban együtt voltam Kristennel és tegnap a showban előjöttek a régi dolgok és …… és lefeküdtem vele

- Hogy miiii??? – néztem rá és lekevertem neki egy hatalmas pofont – ezt miért nem mondtad el eddig? – kérdeztem mérgesen

- Ezt megérdemeltem – nézett a szemembe - de jobb, ha tudod, hogy nagyon sajnálom, egy marha voltam. Szeretlek és mindent meg fogok tenni, hogy ezt elhidd nekem és visszaszerezzem a bizalmadat, azért nem mondtam el, mert féltem, hogy elveszítelek

- Így fogsz elveszíteni – mondtam mérgesen - nem szeretem a hazug embereket

- Jobb, ha most elmész – mondtam neki szomorúan

- Kérlek ne - kérlelt

- Hagyj magamra - kértem

- Rendben – adta meg magát -, de nem adom fel

Felállt és kijött a szobámból. Éreztem, az ürességet, amit máskor is már, mikor elhagyott. Csak most én küldtem el, nem egy tárgy vagyok, amit néha elővesznek, aztán meg eldobnak. Ugyanakkor szerettem még így is. Soha nem voltam még senkivel olyan boldog, mint vele. És most hagyom elmenni. Az eszem és a szívem hatalmas harcot vívott. Mit tegyek??? Szeretem, de tényleg nagyon megbántott, viszont ha sokáig vacillálok, elveszítem véglegesen. A szívem nem hazudik, és az már az övé teljesen, de ez tényleg aljas húzás volt. Szánalmas vagyok, félredobtak, megbántottak, kihasználtak, megaláztak és én még mindig teljes szívemből szeretem. Fel akartam hívni, de nem tettem. Ujjaim már a hívás gombon voltak, de mindig az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Ha most azonnal a karjaiba vetem magam, azzal azt érem csak el, hogy azt fogja gondolni, ezt bármikor megteheti, de annyira hiányzik. Gondolataimból kopogtatásra riadtam fel. Kimásztam és kinyitottam az ajtót.

- Szia Kellan – mosolyogtam rá – gyere be

- Szia kislány – mosolygott vissza rám

- Beszéltetek Robbal? – kérdezte miután belépett

- Igen – mondtam - elmondott mindent

- És mit fogsz tenni? - kérdezte

Ránéztem.

- Szereted még így is? – kérdezte - ez a marha tényleg egy hatalmas mázlista és egyben hülye. Hatalmas szerencséje van veled.

- Ne mond el neki – kérleltem

- De miért? – nézett rám

- Nem akarom, hogy tudja és, hogy ez megismétlődjön – mondtam, bár legszívesebben azonnal felhívtam volna

- Ismerem Robot – kezdte Kellan - hidd el, hogy túl sokat jelentesz neki ahhoz, hogy ezt még egyszer megtegye

- De akkor most miért tette? – néztem rá

- Nem tudom – válaszolta - de be fogja bizonyítani, hogy nálad fontosabb nincs az életében, ebben biztos vagyok – vázolta Kellan a gondolatait

Ekkor megint kopogtattak az ajtón.

- Majd én kinyitom – jelentkezett Kellan

- Köszi - motyogtam

- Trixi azt hiszem ezt meg kellene nézned – kiabált be

Az ajtó előtt rengeteg orchidea volt, a közepén Rob térdelt és amint meglátott elkezdett énekelni.
A dal egy srácról szólt, aki nagyon szeretett egy lányt, de hibát követett el és megcsalta, de nagyon megbánta. Elénekelte a fájdalmát, a szerelmét, nekem pedig gyűltek a könnyek a szememben és nem bírtam tovább, a nyakába borultam.

- Szeretlek - suttogtam

- Nagyon sajnálom – ölelt magához

- Ígérd meg, hogy soha többé nem lesz ilyen - kértem

- Ezt nem is kell ígérnem - mondta mélyen a szemembe nézve – SZERETLEK!

- Soha de soha többé nem okozok fájdalmat neked – folytatta – veled akarok lenni, a történtek után még inkább rájöttem, miért hagytam ott Krist. Nekem csak Te kellesz.