46. Búcsúzások

Sziasztok!

Itt is a folytatás:))
Puszi mindenkinek!


Lebegtem minden egyes érintésétől, a csókjaitól pedig újfent boldogsághullámok áradtak szét testemben. Így akartam maradni örökre, a karjaiban, de tudtam, hogy nem lehet, holnap haza kell mennem. Megérezhette, hogy valami elszomorított, mert abbahagyta a csókokat és a simogatást és mélyen a szemembe nézett.

- Mi a baj? – kérdezte

- Semmi…csak…holnap haza kell mennem – mondtam szomorúan – és nem akarok

- Hát ne menj – kérlelt

- Te is nagyon jól tudod, hogy nem tehetem meg – próbáltam mosolyogni, de nem ment – dolgoznom kell

- És akkor mikor találkozunk újra? – kérdezte egyre jobban lefelé görbülő szájjal

- Nem tudom – mondtam szomorúan

Még szorosabban ölelt magához, mint aki ezzel el tudja érni, hogy ne kelljen elválnunk, mindenesetre nagyon jó érzés volt.
A nap villámsebességgel telt. Közben még benéztem Kristenhez is, hogy, hogy van és úgy tűnt, kezd helyrerázódni. Este Rob megkérdezte, hogy mit szeretnék csinálni, elmenjünk-e valahová.

- Ne – mondtam – inkább maradjunk - veled szeretnék lenni – mondtam mosolyogva

Erre egy szenvedélyes csók volt a válasza.

- És akkor mik a tervei hölgyem? - kérdezte

- Nem is tudom – méláztam el – mindegy mit csinálunk, csak veled lehessek

- Annyira szeretlek - suttogta

- Én is téged

Befészkeltük magunkat az ágyra. Rob mellkasára hajtottam a fejem, hallgattam a szívverését. Elég sokáig feküdhettünk így, amikor végigsimított az arcomon és elkezdte dúdolni a nekem írt dalokat. Csak hallgattam és közben mélyen magamba szívtam az illatát. Így aludtunk el. Másnap reggel kipihentem ébredtem Rob karjai között. Ő még édesdeden szundikált, így nem volt szívem felkelteni. Megpróbáltam óvatosan kimászni a kezei közül, úgy hogy ne ébresszem fel, ami persze nem sikerült.

- Jó reggelt – köszöntöttem, mikor kinyitotta a szemeit

- Szia – mondta mosolyogva – hát te hova igyekszel?

- A fürdőbe – mondtam – rendbe szedem magam és aztán csomagolok

Erre a mondatra lefelé görbült a szája.

- Ma mész haza – motyogta szomorúan

Csak bólintottam.

- Nem akarom - mondta

- Én se hidd el, de mennem kell

Adtam egy gyors puszit az arcára és kimászta a fürdőbe. Eléggé megviseltek az elmúlt napok, így a jóízű alvás ellenére is elég rémisztő kinézetem volt. Csoda, hogy Robert nem szaladt el. Letusoltam, hajat mostam és próbáltam rendbe szedni magam. Mikor úgy ítéltem meg, hogy már senki nem szalad világgá, amikor meglát, kiléptem a fürdőből. Rob a kanapén ült és egyből rám mosolygott, majd intett, hogy menjek oda hozzá. Odamentem és az ölébe ültem.

- Miközben a fürdőben voltál, rendeltem kaját – mondta miközben a hátamat simogatta

Erre mintegy vezényszóra hatalmasat kordult a gyomrom.
Erre felnevettünk. Rob a karjaiba vett és úgy vitt az asztalhoz. Leültetett az egyik székre, majd adott egy puszit és ő is leült mellém. Jóízűen megreggeliztünk, majd gyorsan elpakoltam az edényeket és hozzáláttam a pakoláshoz, miközben Robert figyelt. Mikor végeztem visszabújtam az ölébe és legszívesebben soha nem mozdultam volna onnan. Ezt az idillt, mint ahogy lenni szokott kopogás zavarta meg. Egy gyors puszit követően kimásztam Rob öléből és ajtót nyitottam. Kellan, Ashley és Jackson voltak.

- Sziasztok – invitáltam beljebb őket

- Sziasztok

- Azért jöttünk, hogy elköszönjünk, mert ha jól tudom ma mész haza – mondta Ash szomorúan

- Igen – válaszoltam – délután indul a gép

- Hát nagyon örülök, hogy megismertelek – mondta Jackson - vigyázz magadra és nagyon remélem, hogy még találkozunk

- Én is – mondtam mosolyogva – majd közelebb léptem hozzá, hogy kezet fogjak vele, de ő inkább megölelt, ami egy kicsit meglepett, de jól esett, hogy elfogadott

- Hát csajszi – vette át Kellan a szót – ramatyul érzem magam, hogy hazamész

- Miért? - értetlenkedtem

- Hát….mert – dadogott – a francba is hiányozni fogsz. Nagyon bírlak – vigyorgott rám

- Köszi Kellan – motyogtam

Majd ő is odajött hozzám és csontropogtató ölelés mellett 2 hatalmas cuppanós puszival búcsúzott tőlem. Majd mikor elengedett Ashley sírva borult a nyakamba.

- Hiányozni fogsz – motyogta – úgy szeretlek mint a testvéremet

- Te is hiányozni fogsz – mondtam és már nekem is potyogtak a könnyeim

Miután mindenki elbúcsúzott, magunkra hagytak minket és sírva másztam vissza Robert ölébe, aki az egészet a kanapén ülve figyelte.

- Na, ne sírj – mondta , de neki is erőt kellett vennie magán, hogy ne kezdjen sírni

- Nagyon fogsz hiányozni - motyogtam

- Te is nekem

Még Peter és Nikki is átjöttek elköszönni. Nagyon jól esett ez a figyelmesség mindenkitől. Mielőtt indultam volna a reptérre még bementem Kristenhez, megnéztem, hogy van és elköszöntem tőle.

- Köszönök mindent – mondta

- Nincs mit

- Vigyázz magadra – mondta és megölelt

- Rendben, te is

Miután ezen a búcsúzáson is túl volt már csak egy maradt, a legnehezebb. Visszamentem a szobába és rám jött a sírás.

- Ne, ne kélek – kérlelt Rob miközben megölelt– ha te sírsz én is elkezdek

Így ölelkezve álltunk egy darabig, majd kimásztam a karjaiból.

- Lassan mennem kell – motyogtam halkan, könnyekkel küszködve

- Kimegyek veled

- Inkább ne - mondtam – ne keltsünk feltűnést

- De addig is veled lehetek – próbált érvelni

- Szerintem jobb lenne, ha nem készülnének megint fotók rólunk, már így is elég sok pletyka kering – próbáltam érvelni én is

Végül csak addig győzködtem, hogy megadta magát. Újból megölelt és szenvedélyesen megcsókolt.

- Azt azért engedd meg, hogy a taxiig lekísérjelek - kérlelt

- Rendben

Felvette a csomagokat és elindultunk a kijárat felé. Bepakolt a taxiba, majd újból megölelt és megcsókolt. Hosszas csókolózás után, mivel a taxis már igencsak türelmetlen volt, végleg elbúcsúztunk és beszálltam, majd megmondtam hova. Egész úton patakokban folytak a könnyeim és nem bírtam nekik megálljt parancsolni.