48. Újra kerek a világ

Sziasztok!

Itt is a következő fejezet, jó olvasást és várom a véleményeket:)

4 nap alatt majdnem 600 látogató, nagyon-nagyon köszönöm, alig bírom felfogni:))

Puszi mindenkinek!




Az elkövetkezendő napok egyhangúan teltek, tanítás, szúrós tekintetek, kérdések tömkelege, esti több órás beszélgetések Robbal. Ezek voltak a legszebbek az egész napban, ezek tartották bennem a lelket. Egyik este Rob egy tervvel állt elő.

- Kicsim – kezdte – 2 nap múlva vége a forgatásnak

Egyből még jobb kedvem lett.

- Igen? – kérdeztem vidáman – akkor ezek szerint nem sokára találkozunk?

- Még szép, te kis butus – mondta mosolyogva – bár, ami azt illeti a forgatás végén lesz egy castos buli és reméltem, hogy Te is eljössz rá – mondta reménykedve

- Hát…nem hiszem – kezdtem – már így is sokat lógtam a suliból, nem vagyok benne biztos, hogy jó néven vennék, ha megint szabadságot vennék ki

- Kérlek – próbált rávenni

- Rob édesem – mondtam – értsd meg kérlek, hogy nem lehet. Minden vágyam, hogy veled lehessek, de nem tudok elszabadulni

- Oké, rendben – adta meg magát – akkor 3 nap múlva nálad vagyok

- Már nagyon várom - motyogtam

- Hidd el, hogy én is

Az a 3 nap hihetetlen gyorsan eltelt, így, hogy volt mit várnom és hirtelen azon kaptam magam, hogy elérkezett Robert érkezésének a napja. Nagyon izgatott voltam és alig vártam, hogy újra láthassam. Jóformán nem is tudtam a dolgomra figyelni és ez a gyerekeknek is feltűnt.

- Tanárnő, miért tetszik olyan izgatottnak lenni? - kérdezték

- Honnan veszitek, hogy izgatott vagyok? – kérdeztem vissza

Mintha hülyék lennének. Hiszen a vak is láthatja, hogy izgatott vagyok. Kapj az eszedhez Te, csak gyerekek, de nem hülyék.

- Inkább írjátok a dolgozatot, rendben – próbáltam elterelni magamról a figyelmet

Erre mintegy sztrájkolva mindannyian letették a tollat és nem dolgoztak tovább.

- Mi baj? – kérdeztem

- Nem írunk addig, amíg el nem tetszik mondani, hogy miért? – magyarázták

- Semmi közötök hozzá – mondtam ingerülten, mivel egy kicsit felhúztak – és nagyon egyszerűen elintézhetem annyival a dolgot, hogy mindannyian elégtelent kaptok

- Edward jön, igaz Tanárnő? – vigyorogtak nagyban

- Ezt honnan veszitek? - morogtam

- Hát – kezdték – olyankor szokott a Tanárnő így viselkedni és ilyen szétszórt lenni

Hát őket tényleg nem lehet becsapni.

- Dolgozzatok kérlek – próbálkoztam tovább

Erre elkezdtek mosolyogni, tudván igazukat és tovább folytatták a feladatok megoldását.
Végre elérkezett a nap vége és mehettem haza. Épphogy beléptem az ajtón, mikor elkezdett csörögni a mobilom. Amikor megláttam, ki keres, egyből mosoly ült ki az arcomra.

- Szia – köszöntem

- Szia – köszönt Rob is – 2 perc és nálad vagyok

- Már nagyon várom - mondtam

- Én is, ezt elhiheted - suttogta

- Rögtön ott vagyok – mondta

- Várlak – mondtam majd letettem

Valóban nem telt el egy perc és már kopogtattak is. Gyors odasiettem az ajtóhoz és kitártam, majd már el is veszítettem a talajt a lábam alól, mivel védelmező karok zártak körül és emeltek a magasba.

- Szia – vigyorogtam – és átkaroltam a nyakát

- Szia – mondta egy csók kíséretében

Miután kellő mértékben köszöntöttük egymást, beljebb invitáltam a nagyon várt személyt. A csomagok lepakolása után, leültünk a kanapéra, jobban mondva, Rob ült a kanapén én meg az ölében.

- Trixi – kezdte

- Tessék?

- Még régebben beszéltünk arról, hogy elutazunk valahová, csak mi ketten - magyarázta

- Valami rémlik

- Áll még ? - kérdezte

- Persze – mosolyogtam – csak annyi, hogy a jövő hetem nagyon zűrös lesz, mivel egy versenynek a döntőjéhez érkeztünk, így valószínűleg tovább bent kell majd maradnom a suliban.

- És akkor mikor tudunk elutazni? – jött a következő kérdés

- 2 hét múlva szünet lesz – mondtam

- Remek akkor intézkedem is

- Hova szeretnél menni? – kérdezgetett tovább

- Nekem mindegy, csak veled lehessek - suttogtam

- De mégis? - faggatott

- Nem tudom - mondtam

- Oké, akkor meglepi lesz - vigyorgott

- Mi? Miért? - kérdeztem

- Mivel nem mondtál semmit, így én döntök, te meg majd meglátod – mondta komolyan

- De aranyos vagy

- Tudom – vigyorgott

- Na lécci – kérleltem

- Mondtam már, hogy meglepi – vigyorgott és gyors leszerelt egy csókkal.

- Ez nem fair – motyogtam

- Várd ki szépen, ne legyél kíváncsi – mosolygott – rendben?

- Oké – egyeztem bele – ígérem jó kislány leszek

- Ezt már szeretem – mondta fülig érő vigyorral egy újabb csók mellett.