51. Indulás előtt

Sziasztok!

Megérkezett a következő fejezet, melyben kiderül, hová is utaznak Trixiék:)
Köszönöm a sok látogatót és persze a komikat is:)
Várom a véleményeket, megjegyzéseket!:)
Puszilok mindenkit!



A kaja újfent fenséges volt.

- Ez isteni – mondtam mosolyogva – úgy tűnik tényleg sokat tanultál

Erre csak elmosolyodott, majd elpirult. Ekkor beugrott, hogy mit is terveztem, hogy kiszedjem belőle, hogy hová is megyünk.

- Elpakolok – mondtam gyorsan és összeszedtem a tányérokat.

Tudtam, hogy úgyis utánam fog jönni és nem is csalódtam. Fél perc múlva már éreztem is karjait a derekamon.

- Héé, így nem tudok mosogatni – pirítottam rá

- Majd én megcsinálom – kezdte – te menj csomagolni

Szembefordultam vele, kezemet a mellkasára tettem és az asztal felé toltam. Mikor az asztalnak ütköztünk, egyik kezemmel benyúltam a pólója alá és simogattam a mellkasát, másik kezemmel pedig belemarkoltam a fenekébe, miközben sűrű csókokat leheltem ajkára.

- Hová megyünk? – kérdeztem

- Nem mondom meg – válaszolta, de éreztem, hogy ellenállása lankadt, így tovább folytattam

- Na, kérlek – próbálkoztam újfent két csók között, miközben kezeimmel folytattam, amit elkezdtem

- Annyira…de annyira – kezdte.

Ekkor már tudtam, hogy győztem.

- Hová? – kérdeztem újból

- Ciprusra – válaszolta

- Ez most komoly? – kérdeztem

- Aha – válaszolta, hamiskás mosollyal – Ciprus a szerelem szigete

Ez egy kicsit meglepett, így abbahagytam, mindent, amit csináltam, de ekkor már Robert nem bírt magával.

- Nem lesz jó? – kérdezte óvatosan, miközben szorosan magához húzott

- Dehogynem – válaszoltam – csak nem erre számítottam

- Az jó – vigyorgott – akkor ezek szerint még meg tudlak lepni

- Úgy tűnik – vigyorogtam én is

Rob pedig folytatta, azt amit én elkezdtem. Most az ő kezei indultak felfedezőútra a blúzom alá illetve a fenekemre.

- Hééé, pakolnom kellene – próbáltam kimászni karjai közül

- Nem, most már nem mész sehová – vigyorgott rám – te kezdted, én csak befejezem

- Oké - adtam meg magam vigyorogva

Így nyelve újfent elkezdett táncot járni az enyémmel. Egyik keze becsúszott a szoknyámba, a másik még mindig a blúzom alatt volt és ügyesen kikapcsolta a melltartómat, miközben én is lehúztam róla a pólóját. Ajkaink egy pillanatra elváltak, így szemügyre vettem tökéletes mellkasát és mosolyogtam.

- Mi az? – kérdezte

- Semmi – válaszoltam és újból nyelvemmel kezdtem kényeztetni az övét.

Kicsúsztatta kezét a felsőm alól, majd mindkét kezével szorosan a fenekemben markolt és még szorosabban húzott magához. Az asztal újfent nagyokat nyögött, hancúrozásunk alatt.

- Ez gonosz húzás volt – kezdte 2 óra múlva kifulladva

- Mégis mi? – néztem rá ártatlanul

- Ilyen galád módon, kiszedni belőlem, hogy hová megyünk

- De így legalább tudom, hogy csomagoljak – vigyorogtam rá

- Na kisasszony most pedig sipirc csomagolni – mondta és a fenekemre csapott

- Ezért még kapni fogsz – nyújtottam rá a nyelvem

- Én addig elpakolok - vigyorgott

- Rendicsek – mondtam, majd bevonultam a szobába és kitártam a szekrény ajtaját.

Nehezen boldogultam, fogalmam sem volt, mely ruhákat pakoljam be. Rob természetesen közben végzett a konyhában és bejött, leült az ágyra és vigyorogva figyelt.

- Ezt vagy ezt? – kérdeztem és felmutattam két ruhát

- Kicsim, nekem mindegy – mosolygott rám, te mindenben gyönyörű vagy

- Köszi, sokat segítettel – húztam a számat

- Ha nagyon választanom kellene – folytatta – azt mondanám a virágos, mert kiadja a csodás alakodat, de imádom a kéket is, szóval mindkettő – vigyorgott

- Akkor azt hiszem, elő kell vennem egy nagyobb táskát, mert ebbe már nem fognak beleférni - sóhajtottam

Rob nem sokat segített, de mivel nem akartam hatalmas bőrönddel utazni, így a fél szekrény tartalmát, ami már kint volt az ágyon, mint elpakolandó dolgok, még egyszer átválogattam és így sikerült egy kisebb kupacra redukálom a ruhamennyiséget. Miután ezen túl voltam, ügyesen belepakoltam a táskába és meglepetésemre, minden belefért. Rob csak vigyorgott rajtam, ahogy válogattam, erre én megint nyelvet nyújtottam rá.

- Olyan édes vagy, ahogy vacillász – mondta

- Köszi

Miután sikeresen elpakoltam mindent, amire kb. 3 órára volt szükségem, odabújtam Rob mellé és befészkeltem magam az ölelésébe.

- Tényleg – kezdtem – mikor indul a gép?

- 11 –kor – válaszolta Rob

- Akkor korán kel kelnünk – állapítottam meg

- Igen

Jó érzés volt Robert karjaiban pihenni, így nem sokára el is nyomott minket az álom.