41. Komplikáció

Gyorsan odamentünk hozzá és próbáltuk keltegetni.

- Kristen, Kristen – szólongatta Rob -, de mivel nem reagált a karjaiba vette és bevitte a szobába. Óvatosan lefektette az ágyra. Ekkor végre magához tért.

- Hol vagyok? – kérdezte

- Nyugodj meg, nincs semmi baj – mondta gyorsan Rob - rosszul lettél a folyosón

- Kristen valami baj van? – kérdezte aggódva

- Nem tudom pontosan, csak sejtem, mi lehet ez, de nem vagyok biztos benne – kezdte Kristen sírva – mostanában elég sűrűn elfordul az, hogy rosszul érzem magam és a menstruációm is késik.

Robbal egyszerre kaptuk fel a fejünket.

- Terhes vagy? – kérdeztük kórusban

- Nem tudom - mondta – megvettem a tesztet, de nem mertem megcsinálni. Félek.

- Meg kell csinálnod - mondta gyorsan Rob, úgy hogy rám sem nézett.

A gyomrom liftezett, ez a lány lehet, hogy terhes és valószínűleg pont Robtól. Ezt nem hiszem el. Én ezt nem bírom tovább. Nekem ez nem kell. Jöttem volna ki a szobából, de Kristen utánam kiabált.

- Trixi ne menj el – kérlelt – nem hagyhatsz itt

Megesett a szívem rajta, így visszafordultam.

- Rendben, maradok – mondta és kerültem a Robbal való kontaktust

Odamentem hozzá és rámosolyogtam.

- Na gyere, csináljuk meg azt a tesztet, rendben

Kristen csak bólintott, majd bevonult a fürdőbe én meg próbáltam a lehető legmesszebb állni Robtól. Nem akartam most a szemébe nézni, sőt egyáltalán nem akartam látni és beszélni sem vele. Rövid idő múlva felbukkant Kristen.

- Nem merem megnézni – mondta halkan

- Rendben, akkor megnézem én - mondtam és bevonultam a fürdőbe

Pár perc múlva falfehér arccal jöttem ki.

- Jézusom az nem lehet – fakadt sírva Kristen – én még fiatal vagyok, nem akarok gyereket

Megpróbáltam úrrá lenni a fájdalmamon és segíteni neki, így odaléptem hozzá és próbáltam vigasztalni.

- Nyugodj meg, rendben – mondtam

- Nem tudok - zokogott - nem akarok gyereket. Miért én?

Erre majdnem elszakadt nálam a cérna és majdnem kifakadtam, hogy bezzeg máskor tud nagylány lenni, meg, hogy nem kellene fűvel – fával összefeküdni, de aztán visszafogtam magam. Nem vagyok az anyja. Annyira kétségbe volt esve, hogy újra megsajnáltam.

- Hé, tudod mit – mondtam - holnap elmegyünk szépem egy orvoshoz, aki megvizsgál rendben

A nyakamba borult.

- Köszönöm - motyogta sírva

- Olyan bunkó voltam veled, te pedig olyan rendes vagy, meg sem érdemlem - folytatta

- Ezzel most ne törődj - válaszoltam

Robról meg is feledkeztünk, csak akkor eszméltem fel rá, hogy ő is ott van, amikor megszólalt.

- Kristen és kitől van a gyerek? – kérdezte

Kristen ráemelte tekintetet és újból zokogni kezdett.

- Nem tudom - válaszolta

- Hogy-hogy nem tudod? – fakadt ki Rob

- Hát - kezdett bele - ugye veled lefeküdtem a show után, de akkor, amikor összevesztünk a reptéren, annyira magam alatt voltam, hogy elmentem Michael-hez és bepiáltunk és vele is lefeküdtem, szóval fogalmam sincs

Az arcom egyre fehérebb lett. Mi keresek én itt? Ez nem az én világom. Nem tartozok ide. Már majdnem újfent elszaladtam volna, de erőt gyűjtöttem és megszólaltam.

- Kristen szerintem most pihenj, holnap pedig majd az orvos mond valamit

- Rendben

Átkísértem a szobájába. Mikor visszaértem Rob még mindig kőbálványként állt a kanapé mellett.

- Trixi – kezdte volna

- Hagyj békén - kiabáltam

- Hazudtál, megcsaltál és most még kiderül, hogy gyereked is lesz

- Lehet, hogy nem az enyém - mondta

- De lehet, hogy az - válaszoltam

- Figyelj Rob - folytattam - ez nekem már sok, én ezt nem bírom tovább

- Kérlek beszéljük meg - kérlelt

- Ne most – mondtam halkan - egyedül szeretnék lenni

- Nem megyek haza – folytattam – betelefonálok és megkérek valaki, hogy helyettesítsenek. Elkísérem Krist az orvoshoz, aztán majd még meglátom, mit tegyek és hogyan tovább.

- De – kezdte volna

- Rob ne, kérlek

Megadóan lehajtotta a fejét.

- Kérhetnék valamit – kérdeztem – szólj kérlek Ashley-nek, hogy nem tudok menni vásárolni.

Robert bólintott, én pedig szóra sem méltatva bevonultam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót.