2009. december 12., szombat

45. Van, amikor fáj, hogy …

Sziasztok!

Nagyon köszi az eddigi véleményeket, itt is van a folytatás:)
Várom a komikat, hideget, meleget egyaránt:)
Puszilok mindenkit!


- Jézusom – ugrottam fel én is a kanapéról

- Mi történhetett? – kérdeztük szinte egyszerre Robbal

- Nem tudom – mondta Ashley szomorúan

- Gyerünk – adta ki Rob a parancsot és már indultunk is Kristen szobája felé

Robert kopogtatott, de semmi, aztán még hangosabban dörömbölt, de még mindig semmi. Elővette a telefonját és megpróbálta felhívni Kristent, de nem vette fel, én pedig tovább kopogtattam az ajtón, mivel Ashley teljesen kikészült.

- Kristen, Kristen – kiabáltam befelé – Trixi vagyok, ha bent vagy nyisd ki

Nagyon idegesek voltunk, már vagy 10 perce dörömböltem az ajtón és Rob már ott tartott, hogy lemegy a portára és kér pótkulcsot, amikor végre kinyílt az ajtó és megjelent Kristen kisírt szemekkel.

- Kristen mi történt? – kérdeztem ijedten

- Miért nem nyitottad ki? – korholta le Rob

- Nyugodj meg – csitítottam – és újból Kris felé fordultam

- Mi baj? – kérdeztem újra

Erre sírva a nyakamba borult.

- Michael hallani sem akar rólam és a babáról. Azt mondta egy kis kurva vagyok és nem jön vissza hozzám – mondta zokogva

Robert csak elképedve állt mögöttem, Ashley szintén nem nagyon tudott megszólalni, így magamra maradtam.

- Nyugodj meg – próbáltam nyugtatgatni

- Rob vidd vissza kérlek Ashley-t a szobájába, mert ahogy látom egy kicsit kikészült, aztán várj meg nálad – mondtam neki

- De – kezdte volna

- Kérlek – néztem rá kérlelően

Bólintott. Bevezettem Krist a szobájába és leültünk.

- Most pedig mesélj el mindent – kértem

- Felhívtam Michael-t – kezdett bele – és elmeséltem neki, hogy kisbabát várok és, hogy tőle van a baba és ha ő is benne lenne, próbáljuk meg újra

- Erre ő kiakadt totálisan, elkezdett velem kiabálni, hogy mit képzelek. Én szakítottam vele, most meg, amikor felcsinál valaki vissza akarok mászni hozzá és különben is honnan tudja, hogy az övé – motyogta Kris még mindig zokogva

Elkerekedett szemekkel hallgattam, ahogy mesélt, de be kell valljam valahol számítottam erre. Elvégre tényleg Kristen szakított vele és nem igazán értem, hogy gondolhatta, hogy most csak úgy visszafogadja, amikor kiderül, hogy terhes, bár az is tény, hogy a szex ellen nem tiltakozott egyszer sem ez a bizonyos Michael, most meg amikor gáz van, megfutamodik. Magam sem nagyon tudtam, hogyan lehetne ezt a helyzetet megoldani.

- Nyugodj meg – próbáltam csitítgatni Kristent

- De ….de most akkor mit csináljak? - kérdezte

- Először nyugodj meg – kezdtem – aztán majd átgondoljuk, mik a lehetőségek

- Köszönöm – mondta és az ölembe hajtotta a fejét

- Szívesen – válaszoltam

Nagy nehezen sikerült elaludnia, így óvatosan, hogy fel ne ébresszem felemeltem a fejét és kicsúsztam alóla, majd betakartam és hagytam, hogy pihenjen. Gondolataimmal hadakozva visszamentem Rob szobájába, aki persze már nagyon várt.

- Hogy van? - kérdezte

- Teljesen kikészült - válaszoltam

- Hogy lehet ez a Michael egy ilyen aljas gazember? – kezdte felemelni a hangját

- Héé, higgadj le, rendben – próbáltam nyugtatni

- Valamilyen szinten őt is meg lehet érteni – próbáltam védeni, pedig nem is ismerem

– Kristen hagyta el, most meg amikor baj van visszamenne hozzá. Persze az is tény, hogy a szex ellen egyszer sem tiltakozott az úriember és most meg magára hagyná. Nem tudom, hogy lehetne megoldani ezt a helyzetet – mondtam ki hangosan gondolataimat

- Úgy, hogy szépen elbeszélgetünk Michael-lel – vette át a szót Rob

- Szerintem ebbe nekünk nem kellene belefolynunk – próbáltam leállítani – ezt nekik kellene megoldaniuk

- Még ilyen helyzetekben is józanon gondolkodsz – jött oda hozzám Rob és átölelt – annyira csodállak

- Pedig fogalmam sincs, mi lenne most a jó megoldás – mondtam és szorosan hozzábújtam

- Nem is kell mindenkinek a problémáit egyedül megoldanod – mondta és felemelte a fejem, hogy a szemembe nézhessen

- Csodállak és teljes szívemből szeretlek – suttogta – köszönöm, hogy vagy nekem

- És is nagyon-nagyon szeretlek – mondtam és újra hozzábújtam

Nem tudtam, hogy fog ez a helyzet megoldódni, de igaza volt Robnak, ez most már ne a mi gondunk legyen. Kristen magának csinálta a bajt, oldja is meg, de azért mégis sajnáltam. Robert karjaiban lassan megnyugodtam. Jó érzés volt, hogy ő van nekem, bár az is igaz, hogy ez a baba akár tőle is lehetne.

- Rob – kezdtem – kérdezhetek valamit?

- Persze – válaszolta egyből

- Mit tettél volna, ha kiderül, hogy a tiéd a baba?

- Fogalmam sincs – felelte egyszerűen – az apja lettem volna, ha Kris úgy dönt, hogy megtartja

- Ezt úgy érted – kerekedett el a szemem -, hogy megpróbáltad volna rábeszélni az abortuszra

- Nem dehogyis – válaszolta elképedve -, de Kris még elég fiatal és nem tudhattuk, hogy meg akarja tartani

- Hát - mondtam halkan – ha nem sikerül rendeznie a dolgokat Michael-lel, lehet hogy nem fogja megtartani. Nem hiszem, hogy egyedül bevállal egy kisbabát, bár ki tudja

- Én is kérdezhetek valamit? – kezdte most Rob

- Persze - válaszoltam

- Mit tettél volna, ha kiderül, hogy az enyém a gyerek?

- Nem tudom – mondtam őszintén – azt, hogy megcsaltál, már rég megbocsátottam, de azzal nem hiszem, hogy együtt tudnék élni, hogy egy másik nőtől van gyereked, de tudod mit erre ne gondoljunk, rendben? Nem a tiéd és ez a lényeg – mondtam és próbáltam mosolyogni, de nem nagyon ment

- Sajnálod Krist, igaz? – kérdezte óvatosan Rob

Bólintottam.

- Jaj kicsim – ölelt meg még szorosabban – annyira jószívű vagy, még azokon is segítesz, akik ártani akartak neked

- Sajnálom, ilyen vagyok – mondtam majdnem mérgesen – ha nem tetszik, nem kell velem lenni

- Ne beszélj butaságokat – fogta be Rob a számat – én olyannak szeretlek, amilyen vagy.

- Egy kedves, őszinte, segítőkész, türelmes, okos, gyönyörű….. – és még folytatta volna, de nem hagytam

- Hagyd abba - kértem

- De ez az igazság – folytatta – még mindig nem akarom elhinni, hogy egy ilyen csodálatos lány, mint Te, engem választott és tényleg minden hülyeségemet megbocsátja

- Azért, mert szeretlek, Te buta és nem számít, hogy hibázol, senki nem tökéletes, de nekem Te vagy a fény az életemben - mondtam

- Köszönöm, hogy vagy nekem – mondta és megcsókolt.

2 megjegyzés:

  1. Szegény Kris
    Örülök, hogy Rob és Trixi között minden rendbe van:)
    "Köszönöm, hogy vagy nekem!"
    Ez a mondat a kedvencem:)
    Várom a kövi részt:)

    VálaszTörlés
  2. Szia Pusszy!
    Hát igen, Kris most így járt, de jöhet még télre nyár:)) Majd kiderül:))
    Hamarosan érkezik majd a kövi rész és annyit ígérhetek, hogy lesznek még "meglepik":))
    Puszi!

    VálaszTörlés