52. Ciprus

Sziasztok!

Mivel elég egyértelműen, azt szeretnétek, hogy idén még 2 fejezet legyen, hát legyen:)))
Itt az 52. fejezet, szerdán pedig felkerül még a következő, cserébe szeretném, ha komiznátok:))))

Puszi mindenkinek!


Másnap reggel, negyed 7-kor ébredtem és riadtan néztem az órára. Robert még egyenletesen szuszogott mellettem.

- Rob – próbáltam kelteni – lassan kelnünk kellene

- Nem akarok – motyogta – anyu hagyjál aludni

- Édesem – mondtam mosolyogva – el kell érnünk a gépet, de ha gondolod maradhatunk is.

- Mi? – kapta fel a fejét hirtelen

Mikor meglátott, hatalmas vigyor ült ki az arcára.

- Jó reggelt kicsim

- Neked is – mosolyogtam – bár az előbb még anyunak szólítottál

- Tényleg? – kérdezte szemlesütve

- Bizony

- Ne haragudj

- Ugyan semmi baj – mondtam és adtam egy puszit az arcára.

Lassan kezdett észhez térni, így elkezdtünk készülődni. Bevonultam a fürdőbe és rendbe szedtem magam, majd az utolsó dolgokat is bepakoltam a táskába. Gyors készítettem pár szendvicset az útra és kávét is főztem, mivel úgy ítéltem meg arra mindkettőnknek szüksége van. Másfél óra múlva már a taxiban ültünk és Pest felé tartottunk. Robert végig a kezemet fogta és bámult kifele a semmibe.

- Valami baj van? - kérdeztem

- Nem dehogy – mosolygott rám – csak elbambultam

- Nagyon örülök az előttünk álló egy hétnek – mondta és megsimogatta az arcomat – egy hét csak veled, a szerelem szigetén

- Rob kérdezhetnék valamit? - kezdtem

- Persze

- Mennyibe kerül ez a „kis” kiruccanásunk? – nyögtem ki

- Ezzel te ne foglalkozz

- De…- kezdtem volna

- Nincs de – szögezte le – ajándék

- Tudod, hogy ezt nem szeretem - suttogtam

- Tudom – nézett a szemembe -, de kérlek most ne vitatkozzunk ezen

- Rendben – adtam be a derekam

A reptéren kisebbfajta sokk ért minket. Egy rakat rajongóval találtuk szemben magunkat, akik egyből le is rohantak minket. Szerencsére a biztonságaik a segítségünkre siettek, így gyors megszabadultunk tőlük.

- Honnan tudták? – kérdezte Rob értetlenül, de a választ egyikünk sem tudta, így ejtettük is a témát.

A repülőút kellemes volt, különösen úgy, hogy most nem egyedül voltam, hanem Rob is velem volt.
Mikor megérkeztünk Ciprusra, a lélegzetem is elállt. Voltam már gyönyörű helyeken, de egyik sem volt ehhez fogható.
Robert az ábrázatomat látva elmosolyodott.

- Tetszik? - kérdezte

- Nagyon – ugrottam a nyakába

A szállodába érve pedig ámulatom csak fokozódott. Ilyen gyönyörű szobát még soha életemben nem láttam. Lepakoltunk és rávettem Robot, hogy menjünk el sétálni. Nem kellett sokáig kérnem, gyorsan beleegyezett. Így kéz a kézben elindultunk, csak úgy találomra az egyik irányba. Mélyen magamba szívtam a friss levegőt és odabújtam Roberthez, aki szorosan átölelt, így ölelkezve andalogtunk tovább. 1 órás sétálás után találtunk egy nagyon hangulatos kis éttermet, gyönyörű terasszal. Összenéztünk és egyből tudtuk, hogy ugyanarra gondolunk. Leültünk az egyik asztalhoz. Nem telt bele 1 perc és a pincér már hozta is az étlapot. Rendeltünk és miközben vártuk, hogy kihozzák a kaját, Robert az asztalon lévő kezemet kezdte simogatni.

- Köszönöm – mondtam és rámosolyogtam – ez gyönyörű

- Te vagy gyönyörű – mondta egy fülig érő mosollyal

Az étel nagyon finom volt és a pincérek is nagyon kedvesek. Mikor végeztünk, ragaszkodtam hozzá, hogy én fizetek, aminek persze Rob nem örült, de nem tágítottam, így végül beleegyezett.
Kéz a kézben indultunk el vissza a szállodába. Már majdnem a szobánkhoz értünk, mikor megláttam valakit, akire egyáltalán nem számítottam.

- Rami? – kérdeztem hitetlenkedve – hát te, hogy kerülsz ide?

- Sziasztok – köszönt miközben megölelt – egy céges kiruccanáson vagyok.

Érdekes módom ő nem tűnt annyira meglepettnek, mikor meglátott minket.

- Ohh, értem - motyogtam

- És ti? – kérdezett vissza

- Hát, nekem szünet van a suliban és Rob sem forgat, így kitaláltuk, hogy elutazunk egy kicsit – magyaráztam

- Annyira örülök, hogy látlak – borultam újra a nyakába

- És, hogy teszik Ciprus? – kérdezte Rami

- Gyönyörű – mondtam

- Szerintem is, bár még nem sokat láttam belőle – mosolygott

- El sem hiszem, hogy tényleg itt vagy – mondtam még egyszer vigyorogva

- Kicsi a világ, igaz?– kérdezte Rob

- De még milyen kicsi – mondta Rami sejtelmesen.