42. Talán megoldódnak a dolgok

Amint magam voltam, elkezdtem zokogni. Ez az egész képtelenség. Végre minden rendbe jött, kaptam 10 perc boldogságot és most megint minden romokban hever. Fogalmam sem volt arról, mit kellene tennem. Csak reménykedtem benne, hogy nem Robtól van a gyerek, mert akkor talán meg tudjuk oldani, de ha tőle van…
Nem is mertem tovább gondolni. Miután kellően kibőgtem magam, megmosakodtam, fogat mostam és kiléptem a fürdőből. Rob a kanapén ült és üveges tekintettel meredt maga elé.

- Felhívtam Ashley-t – szólalt meg – mondtam neki, hogy sajnos nem tudsz menni

- Köszönöm

- Persze egyből tudni akarta, hogy mi a baj, így kénytelen voltam neki elmesélni – folytatta - később beugrik

Bólintottam.

- Kicsim – kezdte volna, de nem hagytam, hogy tovább mondja

- Ne kérlek

- Lefekszem aludni, később beszélünk – mondtam gyorsan

- Jó éjt!

- Neked is – mondtam és bevonultam a szobába és lefeküdtem. Robert nem jött utánam. Persze aludni nem tudtam, csak forgolódtam, az agyam pedig zakatolt. Mikor világos lett, nem bírtam tovább és kikászálódtam az ágyból. Rob nem volt sehol. Fogalmam sem volt, mivel fogom elütni a napot, de annyit tudtam, hogy addig, amíg ki nem derülnek a dolgok nem akarok Robbal beszélni. Kimentem a konyhába, főztem magamnak kávét és megpróbáltam életet lehelni magamba. Miután megittam a kávét, befészkelte magam a kanapéra és csak bámultam ki a fejemből. Kopogtatásra riadtam.
Kinyitotta az ajtót, Ashley volt.

- Szia - köszöntem

- Szia – mondta – hogy vagy?

- Gyere beljebb – invitáltam beljebb

Mikor beljebb mentünk megválaszoltam feltett kérdését.

- Magam sem tudom

- Nem tudom, hogyan kezeljem ezt az egészet. Sok ez nekem érted? - folytattam

Erre csak bólintott.

- Elhiszem – válaszolta -, de erős vagy és tudom, hogy sikerül majd helyes döntést hoznod

- Én nem vagyok biztos benne – motyogtam -, mivel nem tudom mit akarok

- Szereted Robot nem? - kérdezte

Bólintottam.

- De hazudott, megcsalt és most lehet hogy lesz egy gyereke – makogtam

- Ashley nekem ez sok – borultam a nyakába és elkezdtem zokogni

- Nyugi – nyugtatgatott – biztos vagyok benne, hogy nem az övé és hogy minden rendbe jön. Megérdemlitek, hogy boldogok legyetek – folytatta kedvesen

- Miből gondolod, hogy nem az övé? – kérdeztem – még Rob is bizonytalan

- Apropó azt nem tudod merre van? - kérdeztem

- Kellannál - válaszolta

- A másik kérdésedre pedig egyszerű a válasz – folytatta - Rob szeret téged. Követ el butaságokat néha, de szándékosan soha nem bántana meg. Meg nem olyan, aki vigyázatlan lenne, biztos vagyok benne, hogy védekeztek és akkor már csökken az esélye annak, hogy az övé lenne a gyerek.

Felnéztem rá könnyes és értetlen szemekkel.

- Figyelj Robbal elég sokszor leülünk beszélgetni, mindent elmond nekem. Mikor mosolyszünet volt köztetek, akkor is eljött hozzám beszélgetni. Most is kérdezte, hogy mit csináljon. Hidd el nekem az életénél is jobban szeret téged, te nem tudhatod, de én régóta ismerem és nagyon sokat változott mióta téged ismer. Nem is tudom mit gondolt, mikor lefeküdt Kristennel, csak arra tudok gondolni, hogy valami tudatmódosító szert adtak neki.

Erre csúnyán néztem rá.

- Oké rendben, bocsi – kért elnézést

- Na de a lényeg – folytatta -, hogy óvatos, főleg Krissel

- Ezt hogy érted? - kérdeztem

- Kristen hajlamos elfeledkezni dolgokról - magyarázta

Miután még mindig értetlenül néztem rá folytatta.

- Gyakran megfeledkezik arról, hogy bevegye a gyógyszert. Rob pedig soha nem mert kockáztatni, így mindig védekeztek.

- Ezt honnan tudod? – kérdeztem meglepetten

- Rob mondta – válaszolta – meg néha - néha Krissel is beszélgetek

Ekkor elakadt a lélegzetem.

- Arról is mesélt, hogy mi…

- Nem, dehogyis – védte Ashley - nem szokta kiteregetni a magánéletét, pláne nem az ilyen dolgokat, csak akkoriban össze volt zavarodva egy kicsit, így úgy gondolta meg kell beszélnie valakivel, aki érti is, mert hát valljuk be Kellan a legjobb barátja, de vele valahogy ilyenekről nem tudna beszélni.

- Ez igaz – helyeseltem

Kezdtem egy kicsit megnyugodni, hogy talán nem lesz baj.
Ekkor megint kopogtattak. Feltápászkodtam a kanapéról és ajtót nyitottam, Kristen volt az

- Szia, gyere be - mondtam

- Szia vagyis sziasztok – köszönt mikor meglátta Ashley-t is

- Trixi beszélhetnénk? - kérdezte

- Persze

- Négyszemközt, ha lehet - mondta

- Én úgyis menni készültem – mondta gyorsan Ashley

- Majd beszélünk, vigyázz magadra – mondta nekem és adott két puszit

- Sziasztok – köszönt el és becsukta maga mögött az ajtót

- Mi a baj? – fordultam Kristen felé

- Eszembe jutott néhány dolog, és úgy gondoltam tudnod kell – mondta komoly hangon

A gyomrom összeszorult a legrosszabbra számítottam.

- Még mindig nem tudom pontosan, hogy kitől van a gyerek, de valahogy érzem, hogy nem Robtól - kezdte

- Miből gondolod ezt? – kérdeztem

- Hát…- folytatta - Robbal mindig védekeztünk viszont mikor Michael-lel feküdtem le, nem. Nagyon részegek voltunk és megfeledkeztünk róla, viszont már egy ideje nem szedem a gyógyszert, így nagyobb az esélye annak, hogy övé a gyerek.

- Akkor Michael-től van? – csillant fel a szemem

- Még nem tudom biztosra – mondta -, de valahogy azt érzem, hogy nem Roberté

- Tudom, hogy semmi okod rá, hogy higgy nekem és megértem azt is ha gyűlölsz, de úgy éreztem ezt el kell mondanom. Persze biztosat csak a vizsgálat után tudunk majd.

Nekem ez már majdnem elég volt, Kristen nyakába borultam.

- Köszönöm - suttogtam

- Mégis mit? – kérdezte értetlenül

- Hogy ezt elmondtad - válaszoltam

- De még nem biztos a dolog

- De nekem segített - mondtam

- Miben?

- Abban, hogy hogyan tovább - válaszoltam

- Miért? – kérdezte megütközve - Szakítani akartál Robbal?

- Össze vagyok zavarodva – kezdtem - nem tudom mit tegyek, de most már kicsit jobban átlátom a dolgokat

- Mondhatok valamit? - kérdezte

- Persze

- Rob szeret téged - magyarázta - engem soha nem szeretett annyira, mint amennyire érted odavan. Bármit megadna neked és belehalna, ha elhagynád.

- Ne tedd tönkre kérlek? - kérlelt

- De – kezdtem volna

- Tudom és ő is tudja, hogy hibázott de melyik ember tökéletes? Hidd el nekem, hogy megbánta – mondta Kris

- Holnap pedig egyébként is kiderül, hogy nem az övé a baba - mosolygott

- Szeretem, teljes szívemből és nem hiszem, hogy el tudnám hagyni, csak sok volt ez nekem - magyaráztam

- Ezt megértem – mondta megértően

- Hát én csak ennyit akartam, nem is zavarlak tovább – mondta és elindult az ajtó felé

- Kristen veled mi lesz, megtartod a babát? - kérdeztem

- Igen, ő az enyém, az én kisbabám – válaszolta és kiment