50. Hideg és meleg

Sziasztok!

El sem hiszem, hogy már több, mint 1200 látogatónál tartunk, KÖSZÖNÖM, nagyon köszönöm:)
Hihetetlen jól esik:)
Megérkezett a következő fejezet, kíváncsian várom a véleményeket:)

Puszi!

u.i: Békés Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!


Másnap arra ébredtem, hogy valaki az arcomat simogatja.

- Trixi, ébresztő – suttogta a hang

- Mi van? Aludni akarok – motyogtam

- Fél 8- ra bent kell lenned a suliban, nem? – kérdezte a hang

- Igen, de még korán van – ásítottam

- Fél 7 van – mondta a hang

- Micsoda? - pattantan fel ijedten

- Hééé, nyugi – mosolygott Rob

- Mindig ilyen nehezen ébredsz? – kérdezte egy csók kíséretében

- Nem jellemző

- Nagyon kimerült voltál – mondta szomorúan - és nagyon megijesztettél tegnap

- Nincs semmi baj – mosolyogtam rá

- Készítettem reggelit – mondta büszkén - és kávét is főztem

- Te vagy az én angyalom és megmentőm – simogattam meg az arcát

Gyors kimentem a fürdőbe és rendbe szedtem magam, elvégre bányarémként nem taníthatok. Miután végeztem a fürdőszobai teendőkkel, ami hozzám képest gyors volt, kimentem a konyhába.

- Mit kérsz? – kérdezte Rob kedvesen

- Mindegy csak kaja legyen – mondtam

Így rántottát pakolt nekem egy tányérra, majd kiöntött egy hatalmas csésze kávét és elém rakta.

- Köszönöm - mondtam egy csók kíséretében

- Szívesen - vigyorgott

- Mikor érsz haza? – kérdezte, mikor már majdnem végeztem a reggelivel

- 2-ig van órám és nem is terveztem, hogy tovább maradnék, tehát szerintem fél 3 körül itthon leszek – foglaltam össze magam számára is a dolgokat

- Szuper, akkor tényleg lesz időd pakolni - örvendezett

Így megint eszembe jutott, hogy fogalmam sincs hová megyünk.

- És hová is megyünk? – próbálkoztam megint

- Meglepetés, nem szedsz ki belőlem semmit – nézett rám komolyan

- De akkor honnan tudjam, milyen ruhákat kell pakolnom – játszottam a megszeppent kislányt

- Ezt majd délután megbeszéljük, de most menj, mert el fogsz késni – mosolygott megint

- Mi lenne velem nélküled? – mosolyogtam én is

- Hát – kezdte - addig is boldogultál valahogy, amíg nem ismertél, szóval megoldanád

- Akkor is jó, hogy itt vagy – mondtam és megcsókoltam

- Délután jövök

- Várj – mondta és elkapta a kezem, visszahúzott és szenvedélyesen megcsókolt

- Csak hogy kibírjam délutánig nélküled – vigyorgott

- Sietek haza – mondtam gyorsan

- Reméltem is

Így végre elindulhattam a suliba. A nap elég eseménytelenül telt, csak a szokásos dolgokkal kellett szembenéznem, azokhoz pedig már hozzászoktam. Végre elérkezett az utolsó csengő, így elköszöntem, kellemes szünetet kívántam mindenkinek és hazafelé vettem az irányt. Végig azon járt az agyam, vajon hova megyünk. Akkor is kiszedem belőle valahogy. Belépve a lakásba, megint isteni illatok fogadtak, tehát Rob újfent főzött.

- Szia – köszöntem

- Szia – jött a hang a szobámból

Lepakoltam, levettem a kabátomat és bementem hozzá. Ott ült az ágyon és nem tűnt valami boldognak.

- Mi baj? – kérdeztem és leültem mellé

- Miért? Miért? – kérdezte kétségbeesetten

- Rob, mond már el mi a baj – kértem ijedten

- Én ezt nem bírom

- Mit?

- Ezt, hogy folyton címlapon vagyok – kesergett - elegem van

- Hééé, nyugi – próbáltam lelket verni bele - mi történt?

- Megint megjelent néhány cikk – kezdte – rólunk

- Rólunk? – dadogtam

- Igen

- Összerakták a képet – magyarázta – tudják, hogy Magyarországon vagyok, tehát mégsem vesztünk össze. Most azon kombinálnak, hogy miért bocsátottál meg nekem, illetve lehet, hogy akkor mégsem tőlem vár Kristen babát, de akkor kitől, meg ilyenek – mondta szomorúan

- Ne haragudj, hogy belekevertelek – nézett rám

- Robert Pattinson, ebből most már elég volt – kiabáltam

- Már megmondtam, hogy nem a te hibád, tudtam hogy veled együtt ezt is kapom, szóval nyugi, túléljük – simogattam meg az arcát

Megfogta a kezem, mélyen a szemembe nézett, ami most már nem szomorúságot, hanem boldogságot tükrözött.

- Mi az? - kérdeztem
- Van egy nagyon jó hírem is – mondta, mintha az előbbi meg sem történt volna

- Ne csigázz, mi az?

- A következő filmemet, itt fogjuk forgatni, Pesten – mondta vigyorogva

- Ez komoly?

- Igen

- Istenem – borultam a nyakába

- Örülsz? - kérdezte

- Hogy kérdezhetsz ilyen butaságokat? – néztem rá – persze, hogy örülök

- Hát nem is tudom – kezdte - felforgatom a pesti életet

- Elég volt – kezdtem mérges lenni

- Oké abbahagyom - ígérte, mikor látta, hogy kezd felmenni bennem a pumpa

- A másik hír pedig – folytatta

- Miért van még?

- Igen, egy.

- Halljuk!

- A film másik részét Londonban forgatjuk és nagyon szeretném, ha eljönnél velem - magyarázta

- Hát… nem hiszem – kezdtem volna

- A sulit megoldjuk, csak 1 hónapról lenne szó, mert a film nagyobb részét Pesten csináljuk - folytatta

- Ne – kezdtem volna, de nem engedte, hogy folytassam

- Kérlek – nézett rám olyan édesen, hogy nem lehetett neki ellenállni

- Majd még megbeszéljük

- Rendben – vigyorgott

- Most pedig, gyere enni – adta ki a parancsot – utána pedig csomagolnod kell

Erre újra eszembe jutott, hogy valahogy ki kell szednem belőle, hová is megyünk és már volt is egy tervem.