49. Egy nehéz nap és a régi emlékek

Sziasztok!

Megérkezett a következő fejezet:)
Jó szórakozást és továbbra is várnám a komikat:)
Puszi mindenkinek!



A napoknak azon része, amit a suliban töltöttem, nagyon lassan telt, alig vártam, hogy hazaérjek és Robbal lehessek. Érdekes módon a vele töltött percek villámsebességgel tovaszálltak.
Egyik nap 6-kor hullafáradtan estem haza a suliból. Mikor beléptem a lakásba isteni illatok csapták meg az orromat és megláttam Robot a konyhában tevékenykedni.

- Szia – köszöntött, mikor meglátott, majd odajött hozzám, megölelt és megcsókolt

- Szia – köszöntem én is

- Milyen napod volt? – kérdezte

- Fárasztó – válaszoltam – 2-ig tanítottam, utána pedig dolgozatokat javítottam. Mindenhol betűket látok.

- Szegénykém – mondta Rob együttérzően – gyere, kész a vacsi

- Azt ne mond, hogy te főztél – néztem rá kétkedően

- Miért nem nézed ki belőlem? – kezdett durcizni

- Hát…nem is tudom – tanakodtam és bevillant az a kép, mikor a pórul járt tányér darabjait szedte össze

- Tanulgattam – vallotta be – így, hogy az elmúlt időszakban nem voltál velem, a szabadidőmet tanulással töltöttem. Le kellett valamivel foglalnom magam

- Ohh – nyögtem

- Hát majd mindjárt kiderül milyen eredménnyel - motyogta

- Az illata alapján isteni - mosolyogtam

- Remélem azután is ezt mondod, hogy megkóstoltad

Gyors beszaladtam a fürdőbe, kezet mosni és már asztalhoz is ültünk. A vacsora valami fenséges volt.

- Szívem ez isteni volt – dicsértem

- Köszönöm – mosolygott - úgy tűnik még én is meg tudok tanulni főzni

Erre csak rámosolyogtam és megsimogattam az arcát.

- Trixi – kezdte – holnap van az utolsó napod, igaz?

- Igen, szerencsére – mondtam – utána végre szünet

- Nagyszerű akkor holnap délután lesz időd összepakolni, mivel holnapután indulunk

- Tényleg? – kérdeztem – és hová?

- Titok – mondta sejtelmesen

- Kérlek

- Nem – játszotta a kemény fiút – meglepetés

Mivel így nem tudtam belőle kiszedni, elhatároztam, hogy más eszközökhöz folyamodok. Elkezdtem csókolgatni a nyakát, majd a fülére is apró csókokat leheltem.

- Kérlek – suttogtam – hová megyünk?

- Tisztességtelenül játszol – nyögte

- Tudom – vigyorogtam rá és felálltam, hogy az ölébe üljek, de megszédültem, Rob kapott el.

- Jól vagy? – kérdezte ijedten

- Persze, csak nagyon fáradt vagyok

Felvett a karjaiba és bevitt a szobámba, majd óvatosan lefektetett az ágyra. Elkezdte simogatni az arcom.

- Tényleg jól vagyok – mondtam – csak nagyon kimerültem

- Pihenj – mondta kedvesen

- Előtte inkább letusolok - mondtam

- Szerintem pihenned kellene - ellenkezett

- Rob – kezdtem – jól vagyok

- Biztos? - kérdezte

- Igen

Erre csak bólintott. Így felálltam és kivonultam a fürdőbe. Gyors letusoltam és fogat mostam, majd magam köré csavartam egy törölközőt és kimásztam a fürdőből. Láttam, hogy Rob közben elpakolt a konyhában, erre mosolyognom kellett. Bementem a szobába és ott ült az ágyon. Mikor meglátott egy édes mosoly jelent meg az arcán.

- Mi van? – kérdeztem

- Gyönyörű vagy – suttogta

- Ohh – motyogtam, de megint megszédültem, újból Robert kapott el

- Mi a baj? – hangja telve volt félelemmel

- Semmi – motyogtam

- Nem hiszem - akadékoskodott

- Tényleg semmi

- Jó rendben – adta meg magát, mivel látta, hogy nem megy semmire.

Ismét a karjaiba vett és lefektetett.

- Szeretnéd, ha megmasszíroználak? - kérdezte

- Az jól esne – mondtam – köszönöm

- Szívesen – mondta és adott egy gyors csókot
A hasamra fordultam, Rob pedig lejjebb húzta a törölközőt és gyengéden elkezdett masszírozni. Nagyon jól esett.

- Hm, ez nagyon jó – motyogtam

- Örülök – mondta mosolyogva

Pár perc után megszólalt:

- Kérdezhetek valamit?

- Persze

- Nem meséltél még a szüleidről – kezdte – miért?

A gyomrom összeszorult és egy gombóc jelent meg a torkomban.

- A szüleim meghaltak, mikor 4 éves voltam – mondtam halkan, majdnem sírva – autóbalesetben

- Kicsim sajnálom – kért elnézést – ne haragudj

- Semmi baj, már régen volt, nem sok emlékem van róluk – mondtam - a nagyszüleim neveltek fel

- Nagyszerű emberek lehetnek, ha egy ilyen remek lányt neveltek belőled – mondta elismerően

- Már ők sem élnek – motyogtam – a nagypapám 4 éve halt meg a nagymamám, rá egy évre

- Kicsim - kezdte

- Nem kell sajnálni – mondtam – már feldolgoztam. Egyedül vagyok, de már elfogadtam.

- Nem vagy egyedül – suttogta – vigyázok rád – mondta majd adott egy puszit a homlokomra

- Köszönöm

Tovább folytatta a masszírozást és közben éreztem, hogy szemhéjaim elnehezülnek. Egyre kevésbé érzékeltem a külvilágot.

- Trixi – hallottam Rob édes hangját, de csak nagyon messziről

- Hm – többre már nem voltam képes

Ezután már csak annyit érzékeltem, hogy betakart, majd bebújt mellém és ennyit súgott a fülembe:

- Szeretlek

- És is – motyogtam, de abban már nem voltam biztos, hogy hallotta is. Majd már nem érzékeltem semmit, mivel az álom nehéz fátyla rám nehezedett.