44. A baj nem jár egyedül

Robert óvatosan hátrált a kanapé felé, miközben ajkaink nem váltak el egymástól. Leült majd az ölébe vont, én pedig szorosan hozzábújtam, ő pedig átölelt. Így ültünk szótlanul, de ide nem is kellettek szavak, ez így volt tökéletes, ahogy volt. Persze a tökéletes pillanat soha nem tarthat örökké, így ezt a pillanatot is megszakította valaki, aki kopogtatott az ajtón.

- Ki a fene lehet az? - mérgelődött

- Nyugalom – mondtam és újból megcsókoltam

Megpróbáltam kimászni az öléből, hogy ajtót nyissak, de nem engedett.

- Ne nyissuk ki – kérlelt és olyan boci szemekkel nézett rám, hogy majdnem megsajnáltam

- Ne légy butus – mosolyogtam rá ás adtam neki egy puszit

Erre durcásan felállt, velem együtt, majd engem visszaültetett a kanapéra, megcsókolt és elindul a számára oly ellenszenves ajtó felé. Mikor kinyitotta már hallottam is Ashley csiripelést.

- Sziasztok gyerekek – köszönt – bocsika a zavarásért, csak kíváncsi voltam, hogy alakultak a dolgok.

Miután Robert becsukta az ajtót, már vissza is jött hozzám és újra az ölébe vett. Ashley arca felragyogott.

- Ezek szerint, nincs semmi baj – mondta mosolyogva

- Nincs – válaszoltam – nem Roberté a baba

- Jaj, de jó – ujjongott Ashley majd odajött hozzánk és mindkettőnket olyan hévvel ölelt meg, hogy azt hittem megfulladok

- Istenem ez annyira jó hír – ujjongott még mindig és végre elengedett minket

- Na de mesélj –adta ki a parancsot

- Ashley – kezdte Rob – szeretnénk kettesben lenni

- Higgadj már le, ezt tudnom kell – korholta le Ash – aztán annyit turbékolhattok, amennyit csak akartok

- Na persze – durcizott Rob – holnap hazamegy, ha nem tudnád

- Már hogyne tudnám – mondta Ashley egy kicsit kedvesebben – csak gyorsan elmesél nekem mindet, aztán már itt sem vagyok.

Rob még mindig durcás volt, így megcsókoltam és a fülébe súgtam:
- Szeretlek

Erre egy kicsit felvidult és a szám után kapott és hevesen megcsókolt.

- Öhm, gyerekek – kezdte Ashley zavarodottan – én is itt vagyok

- Bocsi – mondtam pirulva és kimásztam Rob öléből, aki erre durcásan, mint egy kisgyerek kimászott a kanapé másik végére.

- Szóval – türelmetlenkedett Ash – mesélj

Így elmeséltem neki mindent, hogy milyen türelmetlen voltam a dokinál, utána a fotósokat, meg hogy Kristen 4 hetes terhes és így nem lehet Rob az apa.

- De hogy? – értetlenkedett Ashley is – akkor ki?

- Michael - válaszoltam

- Ezt nem értem – mondta még mindig értetlenül

- A show után Kris még jó néhányszor összebújt Michaellel – magyaráztam

Ashley erre felvonta a szemöldökét.

- Szerintem ne szóljunk bele – mondtam arckifejezését látva – az ő dolga, az ő élete, egyikünk sem az anyja

- Ez igaz – hagyta rá Ash is

- És hogy van? - kérdezte

- Úgy tűnt, jól viseli – válaszoltam – ki akar békülni Michaellel

- Akkor megtartja a babát? – húzta fel ismét a szemöldökét

Bólintottam.

- Ez furcsa

- Miért? – kérdeztem

- Semmi- semmi, csak azt gondoltam, hogy ilyen fiatalon nem fogja megtartani – terelt gyorsan Ash

Volt egy olyan érzésem, mintha Ashley tudna valamit, amit nem akar elmondani, de most nem akartam kifaggatni. Így gyors befejeztem a mondandómat.

- Hát nagyon örülök, hogy köztetek rendben minden – mosolygott Ash, majd adott 2 puszit

- Megyek nem zavarom a párocskát – vigyorgott – megnézem, hogy van Kristen

- Sziasztok – köszönt el és már el is tűnt

- Szia – köszöntem volna én is, de ezt már tuti nem hallotta

Az ajtó még be sem csukódott már éreztem Robert karjait a derekamon és elkezdte puszilgatni a nyakam. Felé fordultam és rámosolyogtam.

- Te kis durci – vigyorogtam

- De hát holnap hazamész és nem hagyják, hogy veled lehessek – mondta szomorúan

- Hiszen itt vagyok – simogattam meg az arcát

- Tudod, hogy értettem – mosolygott – kettesben veled

- Jaj, te mindig csak a szex, igaz? – kérdeztem és most én játszottam a durcás kislányt

- Dehogyis – védekezett

Erre már csak vigyorogtam.

- Jól van na – mondtam gyorsan, majd adtam egy puszit az arcára és visszamásztam az ölébe. Ő újra szorosan átölelt, de ezt az idillt újfent hangos dörömbölés zavarta meg.

- Hogy az a… – kezdte volna Rob, de nem fejezte meg. Mérgesen odament az ajtóhoz és örültem, hogy nem vagyok annak az embernek a helyében, aki az ajtó túloldalán áll, mert azt tuti nem fogja zsebre rakni, amit most Roberttől kapni fog.
Kinyitotta az ajtót és Ashley kétségbeesett arcával találta magát szemben.
Egyből megenyhült és egyben meg is ijedt.

- Jézusom Ash mi történt? – kérdezte Rob ijedten

- Nem… nem tudom – dadogta -, de valami baj van. Kristen nem nyit ajtót és a telefont sem veszi fel…