71. Az álom

Sziasztok!

Itt a folytatás:) A véleményeket várom:))

Pussz!



Timi félrevont, hogy minden apró részletről kifaggasson, én pedig kérdő pillantással néztem Robra, aki ugyan rosszallóan, de bólintott, így a fiúk ottmaradtak a pultnál, mi pedig leültünk egy asztalhoz. Közben Robot figyeltem, akinek Tamás nagyon magyarázott valamit, féltem, hogy ebből nem sok jó fog kisülni, de ekkor Timi hangja felriasztott.

- Mesélj! – adta ki a parancsot.

- Mit meséljek? - értetlenkedtem.

- Mindent.

- Összevesztetek nem? – kérdezte értetlenül. – Akkor mi ez az egész?

- Kibékültünk és megkérte a kezem, én meg igent mondtam – válaszoltam.

Timi értetlenül nézett rám.

- Szeretem – mosolyogtam.

- És legalább jó az ágyban? – szegezte nekem a kérdést.

- Miiii???

- Oké, rendben, hogy híres színész, meg oltári jó pasi – mondta –, de biztos vagy benne, hogy boldog leszel vele és nem fog többször bántani? – váltott komolyabb hangra.

- Biztos – válaszoltam határozottan.

- Akkor jó – mosolyodott el. – Még egyszer örülök nektek és sok boldogságot.

- Köszi – mondtam megkönnyebbülten, hogy véget ért a vallatás.

- Természetesen a meghívót hozni fogom, amint tudunk pontosabbat – mondtam.

- Rendben.

Visszamentünk a srácokhoz és Robbal gyors el is köszöntünk.

- Miről beszélgetettek Tamással? – kérdeztem mikor kiértünk az utcára.

- Semmi különösről - válaszolta.

- Rob!

- Közölte velem, hogy ha még egyszer meg merlek bántani, vele gyűlik meg a bajom.

- Ohh..

- Aztán szépen elmagyaráztam neki, hogy mennyire szeretlek – folytatta - és úgy tűnik hitt nekem.

- Tényleg? - kérdeztem.

- Azt hiszem beszélnem kell vele.

- Szerintem ne – mondta gyorsan. – Most lehiggadt, hagyjuk hagy eméssze.

- Rendben – adtam meg magam. – Lehet még egy kérdésem?

- Persze.

- Azt mondtad elmondtad neki, mennyire szeretsz – magyaráztam, mire csak bólintott.

- Mennyire? – bukott ki belőlem a kérdés, amit azonnal meg is bántam.

Rob arca elkomolyodott.

- Hányszor kell még elmondanom neked, hogy mindennél jobban? – kérdezte szomorúan.

- Ne haragudj – kértem bocsánatot.

- Semmi baj – mondta egy kicsit jobb kedvvel.

- Hülye voltam.

- Nem, dehogyis – ellenkezett. – Szeretném, ha mindig elmondanád, bármi bánt is, még akkor is ha, nem túl vidám téma.

- Sajnálom – mondtam szomorúan.

- Ne kérj bocsánatot – mondta és lehelt egy apró csókot a számra. - Az irántad táplált érzéseimen semmi nem változtat.

- Szeretlek!

- Én is téged édes kis csillagom!

Közben vissza is értünk a lakásomhoz és Rob azonnal ágyba parancsolt. Adott egy puszit az arcomra, majd elindult kifelé a szobából.

- Maradj – kérleltem.

Rám mosolygott és visszajött, adott egy csókot és ennyit mondott:
- A fürdőbe megyek, 5 perc és itt vagyok.
- Rendben

Még az 5 perc sem telt le és máris a karjai között pihentem.
Arra ébredtem, hogy valaki az arcomat és a nyakamat puszilgatja. Kinyitottam a szememet és Rob ragyogó szemével találtam szemben magam, aki amint meglátta, hogy kinyílt a szemem, egyből a számat vette birtokba. Viszonoztam a csókját, éreztem, hogy most annyira feszíti a vágy, hogy nem fog tudni megállni, de nem bántam, én is mindennél jobban akartam. Kezei már a pólóm alatt kalandoztak és a mellemet simogatták, miközben én is benyúltam pólója alá és kezemmel a mellkasán kalandoztam. Lassan - lassan lekerültek rólunk a ruhák és hosszasan kényeztettük egymást, mikor már éreztem, hogy nem bírom tovább és csak ennyit bírtam kinyögni:
- Akarlak, kérlek
Mire ő csak elmosolyodott és könnyedén, hatolt belém. Elmosolyodtam, jó érzés volt, mint mindig. Szorosan magamhoz húztam, mire ő úgy reagált, hogy felült és anélkül, hogy elváltunk volna már az ölében találtam magam. Leheltem egy csókot a szájára, majd elkezdtem fel-le mozogni, miközben halk nyögések hagyták el a számat. Rob is egyre nehezebben vette a levegőt. Egyre jobban feszültem, még végül szétrobbantam. Nyögtem egy utolsót és éreztem, ahogy a boldogság meleg hullámai újfent szétáradnak egész testemben. Rob is hátradöntötte a fejét és nyögött egy utolsót, majd hátradőlt engem pedig a mellkasára vont. Mosolyogva feküdtem mellkasán, majd csak annyit éreztem, hogy valaki megsimogatta az arcomat, pedig Rob keze meg sem mozdult.
Így rájöttem, hogy csak egy álom volt és vonakodva bár, de kinyitottam a szemem.

- Jó reggelt – nézett rám mosolyogva.

- Neked is.

- Megtudhatnám, mi volt olyan jó? - érdeklődött.

- Tessék? - értetlenkedtem.

- Végig a nevemet motyogtad és mosolyogtál – magyarázta. – Mit álmodtál?

- Nem mondom meg – mondtam a takarót bűvölve.

- Kérlek – nézett rám nagy boci szemekkel.

Erre vonakodva elmeséltem neki az álmomat, mire hatalmas vigyor ült ki az arcára.

- Ezt nem akartad elmondani? - kérdezte.

- Féltem - motyogtam.

- Mitől te kis perverz? – kérdezte még mindig kirobbanó jó kedvvel.

- Hát ettől – mutattam rá.

- Nem én vagyok az, akinek folyton a szexen jár az esze és még azzal is álmodik - vigyorgott.

- Na persze, mert te sose gondolsz rá - mérgelődtem.

- Na jó néha - adta be a derekát és adott egy csókot -, de nem én álmodtam ilyet.

- Soha többé nem mondom el, mit álmodtam, ha kigúnyolsz.

- Ne haragudj - nézett rám bocsánatkérően. – Kiengesztellek.

- Azt nehéz lesz – durcáskodtam.

- Tényleg? – vigyorgott rám.

- Mit szólnál, ha megismételnénk az álmodat? – kérdezte kajánul.